Az Osgood–Schlatter-kór (más néven rugby térd) a térdkalács tapadási pontjának fájdalmas irritációja a sípcsont elülső részén, amelyből csontdarabok törhetnek le, és elhalhatnak (nekrózis). A betegséget ezért aszeptikus (azaz nem invazív) térdbetegségként sorolják be (azaz nem fertőzéssel összefüggő) oszteonekrózis.
Robert Bayley Osgood (1873–1956) amerikai és Carl Schlatter (1864–1934) svájci sebész 1903-ban egymástól függetlenül publikáltak esettanulmányokat az utóbb róluk elnevezett, nem fertőző osteonecrosisról.Carl Schlatter: Verletzungen des schnabelförmigen Fortsatzes der oberen Tibiaepiphyse. In: Beiträge zur klinischen Chirurgie.Band 38, 1903, , 874–887. o. A kutyáknál előforduló hasonló állapotot bizonyos különbségek miatt jobban le lehetne írni sípcsontfej-avulzióként.
Előfordulása és tünetei Feltételezik, hogy az edzéssel összefüggő túlzott terhelés az oka. Az Osgood–Schlatter-kór a sportoló serdülők 20%-ánál fordul elő, de a nem sportolóknak csak öt százalékánál. A betegség aszimmetrikus, de az esetek 25-50%-ában mindkét térdet érinti. Fiúknál tipikusan kilenc–tizennégy éves korban, lányoknál – a pubertási növekedési ugráshoz hasonlóan – egy-két évvel korábban jelentkezhet. A fiú serdülők fokozottabban érintettek, de mivel a lányok körében az utóbbi években megnőtt a sporttevékenység, náluk is gyakrabban fordul elő. bélyegkép|Az oldalirányú MRI-felvételen megfigyelhető a levált csonttöredék (nyíl) a sípcsonton bélyegkép|Röntgenfelvétel az Osgood–Schlatter-kór diagnózisával Az elülső térdfájdalom mozgás közben, a combizmok megfeszítésekor, valamint a térdkalács alatti sípcsont szélére kézzel gyakorolt nyomás esetén, általában sportolás közben és térdepléskor jelentkezik.
Diagnosztikája Tipikus klinikai tünetek például a sípcsontgumó feletti elülső térdfájdalom testmozgás vagy erőkifejtés után, esetleg tapintható duzzanat kíséretében, általában további diagnosztikai vizsgálatra nincs szükség, azonban képalkotó eljárások ajánlottak más sérülések kizárására.
Atípusos tünetek esetén orvosi képalkotást, majd az esettől és a differenciáldiagnózistól függően az íntapadás ultrahangvizsgálatát (differenciáldiagnózis: bursitis, tályog), oldalirányú röntgenvizsgálatot, vagy ritkán MRI-t végeznek. A diagnosztikai kritériumok közé tartozik a sípcsont fragmentációja, az íntapadás duzzanata, a lágyrészödéma, és MRI-n a szomszédos ödéma a sípcsontban.
Kezelése Kezelése tüneti alapú (pihentetés, hűtés, fájdalomcsillapítók, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, fizikoterápia); a prognózis korai kezeléssel jó. A betegség lefolyása több hónapig vagy évig is eltarthat. Az érintettek több mint 90%-a tapasztal javulást nem műtéti kezelési módszerekkel. A növekedés befejeződése utáni utolsó szakaszban, és így a növekedési lemezek záródása után is, csontos testek (csontocskák) alakulhatnak ki az érintett területen lévő ínban. Tünetek jelentkezése esetén ezeket sebészeti úton el kell távolítani.
A betegség hosszú lefolyása ellenére a prognózis jó, eltekintve a térdeléskor jelentkező fájdalomtól és néhány esetben egyéb aktivitáskorlátozástól. Korai diagnózis és következetes terápia esetén a teljes gyógyulás esélye viszonylag magas.
Előfordulása neves sportolóknál Michael Bennett, korábbi brit profi kerékpárversenyző az Osgood–Schlatter-kórból való rehabilitációja során kezdett kerékpározni. A francia teniszező, Gaël Monfils és az angol labdarúgó, Jordan Henderson felnőttkorában szenvedett a betegségtől. Hermann Maier osztrák alpesi síző és olimpiai bajnok is ebben szenvedett pályafutása előtt.
Jegyzetek
Irodalom Fritz Hefti: Gyermekortopédia a gyakorlatban. Springer, Berlinben és másutt, 1998,
Kategória:Gyulladások Kategória:Láb