Intel 1103

Az Intel 1103 – másként i1103 – egy dinamikus RAM-ot tartalmazó integrált áramkör, amelyet az Intel fejlesztett ki és gyártott az 1970-es években. Az 1970 októberében bemutatott 1103-as volt az első kereskedelmi forgalomban kapható DRAM IC; és kis fizikai mérete és a ferritgyűrűs memóriához képest alacsony ára miatt az alkalmazások többségében felváltotta az utóbbit. 1970-es bemutatásakor a kezdeti gyártási hozamok igen alacsonyak voltak, és ez nem is változott egészen a termék ötödik revíziójáig (stepping) – csak ettől a változattól kezdve vált nagy mennyiségben elérhetővé 1971-ben. Az Intel 1974 júniusában állította elő a . 1103-as memóriacsipet.

Fejlesztés 1969-ben William Regitz és a Honeywellnél dolgozó kollégái feltaláltak egy három tranzisztoros dinamikus memóriacellát és elkezdték keresni a megfelelő gyártót a félvezetőgyártó iparágban. A röviddel azelőtt alapított Intel Corporation reagált a megkeresésre, és kifejlesztett két nagyon hasonló 1024 bites integrált áramkört, az 1102-est és az 1103-ast, Joel Karp vezetésével és William Regitzzel szorosan együttműködve. A memória első változata az i1102 volt, és ugyan sikerült néhány működőképes prototípust gyártani belőle, de számos tervezési probléma sújtotta, ezért végül nem került forgalomba. Az i1103 előzetes verzióját Leslie Vadász és Joel Karp tervezte, Bob Abbott pedig a végleges tervért felelt. A gyártásba végül csak az 1103-as került.

A terméket nem csak az Intel gyártotta, elsőként a Microsystems International kezdte gyártani második forrásként (second source) 1971-ben. Később a National Semiconductor, a Signetics és a Synertek is gyártani kezdte az 1103-ast.

Gazdasági hatások Az i1103 volt az első dinamikus közvetlen hozzáférésű memóriamodul, és kereskedelmi szempontból nagy sikert aratott. Viszonylag alacsony ára miatt az i1103-at a legtöbb gyártó átvette, és számos alkalmazásban gyorsan felváltotta a ferritmagos memóriákat. 1971-ben, egy évvel az i1103 piaci megjelenése után, az akkori nagyvállalatok, mint a Motorola, a Fairchild, a National és a Signetics, már beépítették az i1103-at új tervezésű eszközeikbe. Az Intel marketingkampányt indított, amelyben azt állította, hogy a mágnesmagos memóriák elvesztették a csatát az új memóriacsippel szemben. 1971 júniusában az Intel már darab i1103 memóriát adott el, és 1972 végén az i1103-at az akkori 18 számítógépgyártó közül 14 használta az Egyesült Államokban, Európában és Japánban, és ez lett a legnagyobb példányszámban eladott memóriaáramkör. Az Intel ezeket a bevételeket a termelési kapacitásának bővítésére fordította, és 1974-ben az Electronic News becslése szerint az Intel uralta az 1103-as modell piacának 70%-át. Versenytársként lépett fel a Microsystems International Limited, amely kétmillió dollárért licencelte az Intel szilícium-tervezési eljárását, valamint az American Microsystems, amely a becslések szerint a piac 20%-át uralta. Az Intel azonban megőrizte piacvezető pozícióját az 1103-as gyártásában, és 1983-ban elérte az egymilliárd dolláros árbevételt.

Műszaki jellemzők

tRWC tetszőleges cella olvasási vagy írási ciklusideje (az egyik pozitív előtöltési éltől a következőig) tPO hozzáférési idő: magas előtöltés az érvényes adatkimenetig tREF frissítési idő VCC tápfeszültség PMOS 8 μmgyártási folyamat (szilíciumkapus MOSFET) Memóriaméret 1024×1 kapacitás × sínszélesség Tokozás 18 lábú DIP 18 kivezetéses műanyag tok

Jegyzetek

Fordítás

Források További információk

– interjúk Leslie Vadásszal, aki az 1103-as tervezőcsapat vezetője volt

Kapcsolódó szócikkek

Intel

Kategória:Intel Kategória:1970 számítástechnikai újdonságai Kategória:Számítógép-memória

Kategória:Digitális elektronika Kategória:Integrált áramkörök Kategória:Hardver