Az Evita a névadó 1996-os zenés film filmzenealbuma, amelyet nagyrészt az amerikai énekesnő, Madonna adott elő. A Warner Bros. Records 1996. október 28-án adta ki az Egyesült Királyságban, majd 1996. november 12-én az Egyesült Államokban. A filmet Alan Parker rendezte, és Tim Rice valamint Andrew Lloyd Webber 1978-as Evita című musicaljén alapult, amely Argentína első hölgyének, Eva Perónnak az életét dolgozza fel; őt Madonna alakította. A filmzene az eredeti 1976-os koncepcióalbum dalainak újrahangszerelt változataiból, valamint egy új dalból, a „You Must Love Me”-ből áll. A soundtrack további közreműködői között szerepel Antonio Banderas, Jonathan Pryce és Jimmy Nail. Miután Madonna megkapta az Evita címszerepét, énekhangjának fejlesztése érdekében vokális képzésen vett részt. A felvételek során a színészek feszültnek bizonyultak, mivel többségük nem zenei háttérből érkezett. Az Evita zenei stílusa jelentősen eltért Madonna korábbi munkáitól, és kényelmetlenül érezte magát, amikor az egész zenekarral együtt, a stúdióban kellett énekelnie. Egy rendkívüli megbeszélés után a vezető stáb úgy döntött, hogy Madonna külön helyszínen rögzíti a vokáljait. A filmzene elkészítése közel négy hónapot vett igénybe. Rice és Lloyd Webber klasszikus megközelítést alkalmaztak a zene megkomponálásakor: a központi témát, a Don’t Cry for Me Argentina-t vették alapul, majd különböző jelenetekhez igazítva variálták.
Miután megszerezte az Evita címszerepét, Madonna énekhangjának fejlesztése érdekében vokális képzésen vett részt. A felvételek során a színészek feszültnek bizonyultak, mivel többségük nem rendelkezett zenei háttérrel. Az Evita zenei stílusa jelentősen eltért Madonna korábbi munkáitól, és kényelmetlenül érezte magát, amikor az egész zenekarral együtt, a stúdióban kellett rögzítenie a vokálokat. Egy rendkívüli megbeszélés után a vezető stáb úgy döntött, hogy Madonna külön helyszínen készíti el az éneksávokat. A filmzene elkészítése közel négy hónapot vett igénybe. Tim Rice és Andrew Lloyd Webber klasszikus megközelítést alkalmaztak a zene komponálásakor: a központi témát, a Don’t Cry for Me Argentina-t vették alapul, majd különböző jelenetekhez igazítva variálták. A dalokon keresztül a filmzene Eva Perón történetét meséli el: kezdeti éveit, felemelkedését, politikai pályafutását, majd fokozatos hanyatlását és halálát.
A filmzene két különböző kiadásban jelent meg. Az Evita: The Complete Motion Picture Music Soundtrack egy kétlemezes változat volt, amely tartalmazta a film összes dalát, míg az Evita: Music from the Motion Picture egy egylemezes kiadás, válogatással a legfontosabb számokból. Az Evita három kislemezzel lett népszerűsítve: a „You Must Love Me”, a „Don't Cry for Me Argentina” és az Another Suitcase in Another Hall című dalokkal; ezek közül az első 1997-ben elnyerte a Golden Globe-díj a legjobb eredeti filmbetétdalnak és az Oscar-díj a legjobb eredeti dalnak a legjobb eredeti dal kategóriában.
A filmzene kritikai fogadtatása vegyes volt: az AllMusic kritikusa, Stephen Thomas Erlewine „érdektelennek” nevezte, míg a Hartford Courant újságírója, Greg Morago dicsérte Madonna énekteljesítményét. Az Evita a második helyig jutott az amerikai Billboard 200 listán, és ötszörös platinalemezt kapott a RIAA minősítése szerint. A lemez első helyre került Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Görögországban, Írországban, Skóciában, Svájcban és az Egyesült Királyságban, és világszerte több mint hétmillió példányban kelt el.
Előzmények és összetétel
1996-ban Madonna szerepelt az Evita című filmben, amelyben Eva Perón, az Argentína nemzetének spirituális vezetője szerepét alakította. Madonna hosszú ideje vágyott arra, hogy eljátszhassa Evát, és még levelet is írt Alan Parker rendezőnek, amelyben kifejtette, miért lenne tökéletes a szerepre. Madonna már korábban felvette a kapcsolatot a zeneszerzőkkel, Tim Rice‑szal és Andrew Lloyd Webberrel, akik eredetileg megalkották az Evita című musicalt. Rice úgy vélte, hogy az énekesnő megfelelő lenne a címszerepre, mivel „gyönyörűen tud zenén keresztül játszani”.
Madonna szerepének biztosítása után Lloyd Webber továbbra is óvatos volt az énekesnő vokális képességeit illetően, ezért a szerep megszerzését követően Madonna énekoktatást kezdett Joan Lader hangképző tanárral. Mivel az Evita megkövetelte, hogy a színészek saját részeiket énekeljék, a képzés segített növelni Madonna magabiztosságát a dalok előadásában. Lader megjegyezte, hogy az énekesnőnek „úgy kellett használnia a hangját, ahogyan korábban még soha. Az Evita valódi zenés színház — bizonyos értelemben operai. Madonna egy olyan felső zenei regisztert fejlesztett ki, amelyről nem is tudta, hogy rendelkezik vele.” Lader megtanította Madonnát arra, hogyan használja a rekeszizmát a pusztán torokból való éneklés helyett, ami lehetővé tette számára, hogy összefüggőbben és erőteljesebben projektálja a hangját. Madonna lelkes volt, amikor felfedezte hangjának új árnyalatait, és minden este hazament, hogy gyakoroljon: felhívta barátait, és telefonon énekelt nekik.
Parker 1995 májusára fejezte be a film forgatókönyvének megírását. Ezután ellátogatott Lloyd Webber franciaországi otthonába, és megpróbálta őt és Rice‑ot ismét összehozni a közös munkára; a páros évek óta nem dolgozott együtt a Cricket (1986) óta. A forgatókönyv készítése során Parker újraírta az utolsó felvonást, eltávolítva az eredeti darab ismétlődő részeit. Ennek eredményeként Rice és Lloyd Webber új zenét komponáltak, köztük az új dalt, a „You Must Love Me”-t. Parker tudta, hogy az előre felvett zenei alap lesz a forgatás fő pillére, ezért különösen körültekintően kellett döntenie a stúdiófelvételek során. Alaposan átnézte a forgatókönyvet és a zenét, előre számolva azokkal a kérdésekkel, amelyeket a színészektől várt a forgatás alatt.
Felvételi munkálatok
A felvételi munkálatok 1995 szeptemberében kezdődtek, és a londoni CTS Studiosban zajlottak Madonnával, valamint színésztársaival, Antonio Banderasszal és Jonathan Pryce‑szal. A hangmérnöki munkát David Reitzas végezte a Larrabee North Studiosban, ahol a Solid State Logic 9000 J sorozatú keverőpultjait használta a keveréshez.
Az első napi felvételekhez David Caddick zenei supervisor azt javasolta, hogy rögzítsék a „Don’t Cry for Me Argentina” című dalt Madonna énekével és a 84 tagú zenekar kíséretével. Lloyd Webber azonban kritikus volt a stúdióban alkalmazott felvételi megoldásokkal kapcsolatban. A szereplők is idegesek voltak: Flick szerint Banderas „ijesztőnek” találta az élményt, Madonna pedig „rémült” volt a dalok feléneklésekor. „A ‘Don't Cry For Me Argentina’-t Andrew Lloyd Webber előtt kellett elénekelnem... Teljesen összeomlottam, és utána zokogtam. Azt hittem, borzalmas munkát végeztem” – emlékezett vissza az énekesnő.
A karmester, John Mauceri egy másik kihívásra is emlékezett: a színpadi számokat filmre kellett adaptálni. „A film más, mint a színpad, mert a vásznon látható ember soha nincs távolabb, mint valaki, aki melletted fekszik a párnán.” Nigel Wright producer szerint a főszereplők először a zenekar és a banda kíséretével énekelték fel a dalokat, „majd elvonultak Alannel és Daviddel egy intimebb felvételi környezetbe, hogy tökéletesítsék a vokáljaikat”. További nehézséget jelentett azonban, hogy Madonna nem érezte magát komfortosan, amikor egy 84 tagú zenekarral együtt kellett „vezető vokált” rögzítenie a stúdióban. Emellett — korábbi filmzenei projektjeivel ellentétben — alig vagy egyáltalán nem volt beleszólása a munkafolyamatba: „Hozzá vagyok szokva, hogy a saját dalaimat írom, bemegyek a stúdióba, én választom a zenészeket, és én mondom meg, mi szól jól vagy rosszul… Itt pedig 46 dalon kellett dolgozni úgy, hogy mindenki másnak volt beleszólása, nekem pedig alig. Ez hatalmas váltás volt” — emlékezett vissza.
Rendkívüli megbeszélést tartottak Parker, Lloyd Webber és Madonna között, amelynek során eldőlt, hogy az énekesnő a Whitfield Street kortárs stúdiójában rögzíti majd a saját részeit, míg a zenekari felvételek máshol zajlanak. Madonna emellett váltott napokon pihenőt kapott, hogy kímélje és erősítse a hangját. A filmzene felvétele lassú folyamatnak bizonyult, és közel négy hónapig tartott, mire teljesen elkészült. Parker azonban a felvételek végén észrevette, hogy az új dal még mindig hiányzik. Ahogy The Making of Evita című esszéjében felidézte:
Végül, amikor Andrew berkshire‑i birtokán jártam, hogy lejátsszam neki az addig rögzített számokat, hirtelen leült a zongorához, és eljátszott egy gyönyörű dallamot, amelyet új dalnak javasolt. Mondanom sem kell, azonnal lecsaptam rá. A szöveg azonban még hiányzott, így Tim kötelességtudóan elkezdett szöveget írni a zenére. Az eredeti Evita partitúra nagy része is így készült: először a zene, majd a dalszöveg. Sok hétnyi ideges várakozás után Timet végül sikerült rávenni, hogy megírja a szöveget ahhoz a dalhoz, amelyet ma „You Must Love Me” néven ismerünk.
A zene és a dalszöveg értelmezése
A filmzene általánosan Madonna‑albumnak számít, mivel a dalok többségében az ő éneke hallható. További fő vokalisták Banderas, Pryce és Jimmy Nail. Rikky Rooksby The Complete Guide to the Music of Madonna című könyvében megjegyezte, hogy az Evita zeneileg eltért Madonna korábbi felvételeitől. A filmzene az énekesnő számára a legnagyobb kihívást jelentő projekt volt a Stephen Sondheim által írt, a Dick Tracy (1990) című filmhez készült dalok óta. Rice és Lloyd Webber a klasszikus zeneszerzői módszert alkalmazták a zene megalkotásakor: egy központi témát vettek alapul, majd azt különböző környezetekhez, hangnemekhez és tempókhoz igazították. A filmzene gerincét és fő témáját a „Don't Cry for Me Argentina” adja, és a dalokon keresztül meséli el Eva kezdeti éveit, felemelkedését, politikai pályáját és végül halálát.
A filmzene az „A Cinema in Buenos Aires, 26 July 1952” és a „Requiem for Evita” című számokkal kezdődik, mindkettőt John Mauceri vezényelte, és Eva halálának bejelentésével foglalkoznak. Ezt követi az „Oh What a Circus”, amelyben Banderas énekli a fő vokált. A „Don't Cry for Me Argentina” gyorsabb tempójú dallamára épül, rockhatásokkal és zongorahangzással. Jimmy Nail rövid közjátéka („On This Night of a Thousand Stars”) után torzított elektromos gitár és basszus vezeti be az „Eva and Magaldi / Eva Beware of the City” című számot. Itt a dalszöveg arról szól, hogy figyelmeztetik Evát a nagyváros idegenjeire. Vonatsípszó, latin ütősök, dobok és könnyed gitárok vezetik fel a „Buenos Aires” című dalt, amely Eva városba érkezését meséli el. A dallam magasabb énektartományban szólal meg Madonnától, és a dal közepén erőteljes hangszerelés hallható gitárral, trombitákkal és diszharmonikus zenei elemekkel.
A „Goodnight and Thank You” című dalban Madonna és Banderas váltakozva éneklik a versszakokat, Eva szerelmi ügyeinek lezárásáról beszélve, majd Banderas szólója, a „The Lady's Got Potential” következik, amely Eva fokozatos társadalmi felemelkedését boncolgatja. A lágy ballada, az „I'd Be Surprisingly Good for You” Eva és leendő férje, Juan Perón találkozását mutatja be; fuvolák, klasszikus gitár és visszafogott vonósok alkotják a hangszerelését. Katonás dobütések és rézfúvósok vezetik be a „Peron's Latest Flame” című számot, amelyben Banderas hangosan énekel arról, hogy a lakosság nem nézi jó szemmel Evát. A férfikórus közepén Madonna is megszólal, sorait stereo tom-tom drum és szintetizátorhangok kísérik. Az „A New Argentina” fő gerincét elektromos gitár és kórus adja. Rooksby szerint a dalt „felkelési himnuszként” komponálták, Madonna éneke pedig „agresszív és morgó” hangzású.