Az Inter caetera (latinul: „egyebek között”) VI. Sándor pápa 1493. május 4-i keltezésű bullája, amely a katolikus királyok, Ferdinánd és Izabella tengerentúli igényeihez kapcsolódott Kolumbusz Kristóf első útja után. A dokumentum a kasztíliai korona javára jelölt ki egy képzeletbeli demarkációs vonalat az Atlanti-óceánon: a vonaltól nyugatra és délre fekvő, addig keresztény uralkodó tényleges birtokában nem álló szigeteket és szárazföldeket a kasztíliai és leóni uralkodók és utódaik számára adományozta, egyúttal a keresztény hit terjesztésének kötelezettségével kapcsolta össze.Frances Gardiner Davenport (szerk.): European Treaties Bearing on the History of the United States and its Dependencies to 1648. Carnegie Institution of Washington, Washington, 1917, 71–78.H. Vander Linden: „Alexander VI and the Demarcation of the Maritime and Colonial Domains of Spain and Portugal, 1493–1494”. The American Historical Review, 22/1 (1916), 1–20.
A későbbi történeti emlékezetben az Inter caetera gyakran „a világ felosztásaként” jelent meg, de pontosabban a középkori keresztény jogi-diplomáciai rend nyelvén megfogalmazott pápai adományozó iratként értelmezhető. Nem modern szuverenitási térkép volt, és nem is olyan választottbírói ítélet, amelyben Portugália és Kasztília formálisan a pápa elé vitte volna vitáját. A dokumentum inkább a 15. század végi ibériai diplomácia, a portugál–kasztíliai atlanti vetélkedés, a pápai adományozási gyakorlat és a missziós kötelezettség összefüggésében érthető.William Henry Scott: „Demythologizing the Papal Bull ‘Inter Caetera’”. Philippine Studies, 35/3 (1987), 348–356.James Muldoon: „Papal Responsibility for the Infidel: Another Look at Alexander VI’s Inter Caetera”. The Catholic Historical Review, 64/2 (1978), 168–184.
A bulla szorosan összefügg az 1494-es tordesillasi szerződéssel, amely a demarkációs vonalat a Zöld-foki-szigetektől 370 ligára nyugatra helyezte, a portugál érdekeknek kedvezőbb módon. A tordesillasi szerződés azonban nem pápai bulla, hanem Kasztília és Portugália közötti kétoldalú nemzetközi szerződés volt. A kettőt ezért nem célszerű azonos jogi műfajként kezelni.
Elnevezése és szövegváltozatai
A bulla címe az első szavakból ered: Inter caetera divinae Maiestati beneplacita opera, vagyis „az isteni Felségnek tetsző egyéb művek között…”. A középkori és kora újkori pápai dokumentumokat gyakran nem tárgyuk, hanem kezdőszavaik alapján nevezték el. Ezért az Inter caetera cím önmagában nem kizárólag egyetlen dokumentumot jelölhet: már 1456-ban is született ilyen kezdetű pápai irat, amely a portugál tengerentúli előjogokkal állt kapcsolatban.Sebastian Modrow – Melissa Smith: The Papal Bull Inter Caetera of May 4, 1493. Latin text and English translation.
Az 1493-as alexandriai dokumentumok között két, Inter caetera kezdetű iratot szokás megkülönböztetni: a május 3-i, gyakran bréveként vagy első Inter caetera-ként tárgyalt iratot, valamint a május 4-i, demarkációs vonalat is kijelölő bullát. Az „alexandriai bullák” elnevezés VI. Sándor pápa latin nevéből, Alexanderből ered, és az általa 1493-ban a katolikus királyok javára kiadott dokumentumcsoportra vonatkozik.Manuel Giménez Fernández: „Las bulas alejandrinas de 1493 referentes a las Indias”. Anuario de Estudios Americanos, 1 (1944), 171–430.
A május 4-i Inter caetera — amelyet egyes szakirodalmi összefoglalók Inter caetera II néven is említenek — nagyrészt megismételte a május 3-i szöveg gondolatmenetét, de lényeges új elemként kijelölte azt a vonalat, amelytől nyugatra és délre a kasztíliai korona igényeit részesítette előnyben. A dokumentum keltezése és tényleges keletkezéstörténete körül ugyanakkor régóta ismert történeti probléma áll fenn: a keltezés, a vatikáni regisztrálás, a diplomáciai egyeztetés és a kézbesítés nem feltétlenül esett egybe.
Történeti háttér
Portugál és kasztíliai atlanti vetélkedés
Az Inter caetera előzményei a 15. századi portugál és kasztíliai atlanti terjeszkedésben keresendők. Portugália a 15. század folyamán fokozatosan kiépítette hajózási, katonai és kereskedelmi pozícióit az afrikai partok mentén. Ezt több korábbi pápai irat is megerősítette, köztük a Dum diversas, a Romanus Pontifex, az 1456-os Inter caetera és az Aeterni regis.
Az 1479-es Alcáçovas-i szerződés a portugál–kasztíliai konfliktus rendezéseként Portugáliának kedvező módon szabályozta az atlanti térséget. Portugália elismerést nyert Madeira, az Azori-szigetek, a Zöld-foki-szigetek és az afrikai partvidék irányában, miközben Kasztília számára főként a Kanári-szigetek maradtak. A középkori európai kozmográfiai ismeretek hiányosságai miatt ekkor még nem volt világos, hogy Kolumbusz útja egy új kontinensekhez vezető nyugati út lesz, nem pedig az ázsiai „Indiákhoz” vezető alternatív tengeri út.
Kolumbusz első útja 1492-ben ezt az egyensúlyt bontotta meg. Kolumbusz 1493 márciusában előbb portugál területre érkezett vissza, majd találkozott II. János portugál királlyal, mielőtt visszatért volna a spanyol udvarba. A portugál korona ezért attól tarthatott, hogy a nyugat felé indított kasztíliai út sérti a korábbi szerződésekben és pápai iratokban biztosított portugál előjogokat.
Kolumbusz első útja és a spanyol kérelem
Kolumbusz útjáról gyorsan hírek jutottak el Rómába. A spanyol udvar érdekében működő követek VI. Sándor pápához fordultak, hogy pápai iratokkal erősítsék meg a katolikus királyok igényeit az újonnan felfedezett területeken. A pápa maga is a valenciai Borja-családból származott, ezért a későbbi történetírásban gyakran felmerült a spanyol uralkodók iránti kedvezés kérdése. Ezt azonban a dokumentum történeti értékelésekor nem önmagában, hanem a korabeli ibériai diplomácia, a portugál előjogok, a pápai udvar politikai helyzete és a spanyol kérés összefüggésében kell értelmezni.
A bulla szövege Kolumbuszt méltatja, és úgy állítja be az utat, mint amely lehetőséget nyit távoli népek keresztény hitre vezetésére. A dokumentum említi, hogy az újonnan felfedezett szigeteken és területeken arany, fűszerek és más értékes dolgok találhatók, de a pápai szöveg saját nyelvezetében a missziós cél, a keresztény hit terjesztése és a lelkek üdvössége áll előtérben.Pope Alexander VI: Inter Caetera. Papal Encyclicals Online. Hozzáférés: 2026. május 8. Nem hivatalos online angol szövegközlés.
Tartalma
A demarkációs vonal
A május 4-i Inter caetera legismertebb rendelkezése a demarkációs vonal kijelölése. A bulla az Északi-sarktól a Déli-sarkig húzódó képzeletbeli vonalat állapított meg, amelynek a szöveg szerint az Azori-szigetek vagy a Zöld-foki-szigetek bármelyikétől száz ligára kellett nyugatra és délre esnie. A vonaltól nyugatra és délre fekvő, már felfedezett vagy később felfedezendő szigeteket és szárazföldeket — amennyiben azok 1492 karácsonyáig nem álltak keresztény uralkodó tényleges birtokában — a kasztíliai és leóni királyoknak és utódaiknak adományozta.
A részlet magyarul: „… minden, nyugati és déli irányban felfedezett és felfedezendő, megtalált és megtalálandó szigetet és szárazföldet … adományozunk, engedélyezünk és kijelölünk …”
A megfogalmazás földrajzi pontatlanságokat és értelmezési nehézségeket hordozott. Az Azori-szigetek és a Zöld-foki-szigetek nem ugyanazon a hosszúsági körön fekszenek, és a korabeli liga hossza sem volt minden összefüggésben egyértelmű. Emiatt már a kortársak és későbbi történészek számára sem volt teljesen világos, hogyan kellett volna a vonalat pontosan meghúzni.
A vonal nem jelentette azt, hogy a pápa a modern földrajzi értelemben „felosztotta a világot”. Inkább olyan pápai adományozó és diplomáciai iratról volt szó, amely a keresztény uralkodók közötti jogi-politikai nyelvben próbálta rendezni a spanyol és portugál igények konfliktusát.
A keresztény uralkodók jogainak fenntartása
A bulla egyik fontos korlátozása az volt, hogy az adományozás nem terjedt ki olyan területekre, amelyek már keresztény uralkodó tényleges birtokában álltak. Ez a kitétel különösen Portugália korábbi atlanti és afrikai előjogai miatt volt jelentős. Az irat így nem korlátlan spanyol világuralmat hirdetett, hanem a korábbi keresztény uralkodói jogokat formálisan fenntartotta.
A rendelkezés ugyanakkor a gyakorlatban kedvezőbb helyzetbe hozta Kasztíliát a nyugat felé történő újabb felfedezésekben. A portugál fél ezért nem tekintette végleges rendezésnek, és a két korona közötti további tárgyalások vezettek az 1494-es tordesillasi szerződéshez.
Missziós kötelezettség
Az Inter caetera a területi adományozást missziós kötelezettséggel kapcsolta össze. A dokumentum felszólította Ferdinándot és Izabellát, hogy az újonnan felfedezett területekre „jó, istenfélő, tanult, képzett és tapasztalt férfiakat” küldjenek, akik a lakosságot a katolikus hitre tanítják, és jó erkölcsre oktatják.
A részlet magyarul: „… jó, istenfélő, tanult, képzett és tapasztalt férfiakat kell küldenetek … hogy az említett lakosokat a katolikus hitben oktassák és jó erkölcsökre neveljék …”
A bulla tehát a korabeli pápai nyelvezetben nem pusztán diplomáciai határrendezésként, hanem a keresztény misszió és a királyi patronátus összefüggésében jelent meg. Ez nem jelenti azt, hogy a dokumentum minden későbbi hódító gyakorlatot jóváhagyott volna, de azt sem, hogy pusztán semleges földrajzi döntés lett volna. A missziós és politikai célok szorosan összefonódtak benne.
A missziós kötelezettség és a királyi jogok összefonódása a későbbi patronato real intézményében vált tartósabbá. Ez a királyi patronátusi rendszer a spanyol korona és az egyház kapcsolatát szabályozta az amerikai gyarmatokon, különösen a püspökségek, missziók és egyházi intézmények szervezése terén.
Kapcsolódó alexandriai bullák
Az Inter caetera az ún. alexandriai bullák egyik darabja volt. E dokumentumcsoportot VI. Sándor pápa 1493-ban adta ki a katolikus királyok javára. A legfontosabb iratok a következők voltak:
Dokumentum Keltezés Fő tartalom Május 3-i Inter caetera 1493. május 3. A kasztíliai igények általánosabb elismerése azokra a területekre, amelyek nem álltak keresztény uralkodó birtokában; demarkációs vonalat még nem jelölt ki. Eximiae devotionis 1493. május 3. A portugáloknak korábban adott kiváltságokhoz hasonló előjogokat biztosított a spanyol uralkodóknak. Május 4-i Inter caetera 1493. május 4. A demarkációs vonal kijelölése, 100 ligára nyugatra és délre az Azori- és Zöld-foki-szigetektől. Dudum siquidem 1493. szeptember 26. Az előző adományozás földrajzi értelmezési körének további kiterjesztése.
A Dudum siquidem különösen azért fontos, mert az Inter caetera rendelkezéseit tovább bővítette azokra a földekre is, amelyekhez a spanyolok nyugati vagy déli hajózással jutnának el, még ha azok keleti vagy indiai területeknek bizonyulnának is. A dokumentum emellett megtiltotta másoknak, hogy a spanyol uralkodók engedélye nélkül az érintett térségekbe hajózzanak, ott kereskedjenek, halásszanak vagy új területeket kutassanak fel.Dudum siquidem, 1493. szeptember 26. Latin szöveg: Wikisource. A Wikisource-változat használatakor figyelembe veendő, hogy a közlés maga „fons: incognitus” megjegyzéssel szerepel. A szöveg ellenőrzéséhez megbízhatóbb támpontként Davenport forrásgyűjteménye használható.
A tordesillasi szerződés és gyakorlati hatás
Az Inter caetera rendelkezései nem oldották meg véglegesen a portugál–spanyol vitát. II. János portugál király nem fogadta el a pápai vonalat végleges rendezésként, hanem közvetlen tárgyalásokba kezdett a spanyol uralkodókkal. Ennek eredménye lett az 1494. június 7-én aláírt tordesillasi szerződés, amely a demarkációs vonalat a Zöld-foki-szigetektől 370 ligára nyugatra helyezte.