Sas Géza (Budapest, 1937. június 26. – Budapest, 2017. július 11.) magyar orvos, belgyógyász, hematológus. Kutatási területe a véralvadás és trombózis volt.
1974-ben felfedezte az első kóros antitrombint (Antithrombin III Budapest)Májprobléma is okozhat véralvadási zavart – tromboziskozpont.hu, majd kidolgozta a kóros antitrombin molekulák közvetlen kimutatására szolgáló, napjainkban is széles körben alkalmazott laboratóriumi eljárást (Heparinos Crossed Immunelektroforesis).
Élete
1937-ben születetthttps://real.mtak.hu/66486/1/650.2017.ho2581.pdf dr. Sas Vilmos csepeli körzeti orvos hatodik gyermekeként. Édesanyja Lang Mária. Középiskoláját a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban végezte. Fizikus szeretett volna lenni, de klerikális háttere miatt egyetemi felvételi kérelmét elutasították. Egy év múlva a Budapesti Orvostudományi Egyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait, melyet 1962-ben summa cum laude minősítéssel fejezett be.
Klinikai laboratóriumi, belgyógyász és hematológiai szakorvosi képesítéssel rendelkezik. Gyógyító, oktató és tudományos tevékenységét az Orvostovábbképző Intézetben, illetve annak jogutódaiban fejtette ki, ahol Pálos Á. László akadémikus Belgyógyászati Klinikáján lett tanársegéd, adjunktus, egyetemi docens, majd 1980-ban egyetemi tanár.
Kandidátusi értekezését 1973-ban védte meg, majd egy évet az edinburghi Royal Infirmary-ban dolgozott kutatóként.
Az orvostudományok doktora címet 1978-ban szerezte meg, 1990-ben miniszteri biztos, ezután az Orvostovábbképző Egyetem Hematológiai Tanszékének élére került, majd 1992-ben kinevezték az Országos Hematológiai, Vértranszfúziós és Immunológiai Intézet Hematológiai szakági igazgatójának.
Tudományos munkája elsősorban a trombózis kutatással kapcsolatos. A 254 idézhető publikációjának 70%-a ebben a témában íródott. Négy monográfiát írt, ebből hármat magyar, egyet angol nyelven, ez utóbbit az USA-ban adták ki.
1974-ben Edinburgh-ban dolgozott, és felfedezte az első kóros antitrombint (antitrombin defektus, Antitrombin III Budapest), amely mint prioritás a hematológiai és genetikai kézikönyvekben is szerepel. Ugyancsak 1974-ben dolgozott ki egy új eljárást a kóros antitrombin molekulák vizsgálatára és közvetlen kimutatására, melyet nemzetközi szinten is ismernek és alkalmaznak, rutinszerű laboreljárássá vált.
1979-ben tette közzé az idiopathiás mélyvéna trombózis tartós (életfogytig tartó) alvadásgátló kezelésének koncepcióját, amely végül 2008-ban vált hivatalosan is elfogadott ajánlássá.
Pályája során számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja és tisztségviselője volt.
1990-ben ő volt a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság egyik alapítója és első elnöke. 1994-ben az Angol Királyi Orvosi Kollégium és a dallasi Nemzetközi Thrombosis és Haemostasis Akadémia tagjává választották. Ugyanebben az évben Magyarországon miniszteri biztosként tevékenykedett a Róbert Károly Körúti Kórház élén.
Számos elismerést kapott tudományos, klinikai és oktató munkájáért (Motesz díj, Markusovszky-díj, Marschalkó emlékérem, Korányi Sándor emlékérem, Laki Kálmán emlékérem, 1987-ben a Haza Szolgálatáért kitüntetés arany fokozata, 1990-ben Kiváló Orvos cím)
2000-ben vonult nyugállományba, 2010-ig a Rókus Kórházban folytatott heamostasis szakrendelést.
Nyugdíjas évei alatt az Egészségügyi Tudományos Tanács Klinikai Farmakológiai és Etikai Bizottságában fejtett ki állandó tevékenységet.
2016 szeptemberében elvesztette feleségét, és e csapást nem volt képes feldolgozni. Ötvenhárom éven át tartó házassága alatt jórészt Ágnes biztosította számára a kiegyensúlyozott családi hátteret, melyben dolgozott és alkothatott. Társa halálával életének oly fontos szakmai és magánéleti egyensúlya megbomlott. Tíz hónappal később követte őt, 2017 július 11-én hunyt el Budapesten, gyermekeket, unokákat és egy méltó életművet hátrahagyva.
Tagságai, tisztségei - 1974-ben Edinburgh-ban a Vértranszfúziós Központ főmunkatársa
- 1990-től a Magyar Trombosis és Haemostasis Társaság elnöke
- 1990-ben a Róbert Károly Krt.-i Kórház miniszteri biztosa
- 1991-től a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Hematológiai Tanszékének igazgatója
- 1992-től az Országos Hematológiai, Vértranszfúziós és Immunológiai Intézet Hematológiai Szakági igazgatója
- 1994-től a Brit Királyi Orvoskollégium vezetőségi tagja
- 1994-től a Dallasi Nemzetközi Thrombosis-Haemostasis Akadémia tagja
- az MTA Atherosclerosis, Thromboembóliás és Keringési Betegségek kutatásával foglalkozó bizottság tagja
- az Egészségügyi Tudományos Tanács Klinikai Farmakológiai és Etikai Bizottságának tagja
Kitüntetései a Haza Szolgálatáért kitüntetés arany fokozata (1987) Markusovszky-díj (1990) Kiváló Orvos (1990) Motesz díj Marschalkó emlékérem Korányi Sándor emlékérem Laki Kálmán emlékérem
Művei
- négy monográfia (melyből egyet angol nyelven az USA-ban adtak ki)
- négy könyvrészlet
- 254 publikációhttps://hippocrateslap.hu/uploads/ujsag/1999-4/a-fraxiparine-szerepe-a-haziorvosi-gyakorlatban.pdfhttps://erbetegsegek.com/belgyogyaszat/413-haemostaseologia-az-antiphospholipid-antitestek-angiologiai-vonatkozasai
- két szabadalom
Jegyzetek
Kategória:1937-ben született személyek Kategória:2017-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar orvosok