galaczi és marosillyei Buda Ádám (Russ, 1840. – Réa, 1920. május 21.) madárgyűjtő, preparátor, természettudományi író, utazó, vadász.
Életpályája Déván, Szászvárosban és Szászsebesen végezte el iskoláit.
1856–1920 között folyamatosan figyelte Réa vidékének madárvilágát.
1860-ban került a Hátszegtől dél-nyugatra lévő réai családi birtok élére.
1886-ban 628 példányból álló madárgyűjteménye volt.
1891-ben részt vett a Herman Ottó által szervezett II. Nemzetközi Ornitológiái Kongresszuson, Budapesten; elhatározták egy erdélyi madártani megfigyelő hálózat felállítását. 1893-ban gyűjteménye jegyzékét Schenk Jakab a Magyar Királyi Ornitológiái Központba kérette, s másolatát a cédulagyűjteményben helyezte el; adatokat közölt belőle az Aquilában Frivaldszky János, s főként a ritkaságokat ismertette az Aves Hungariaeben (Budapest, 1891). 1897-ben és 1913-ban Egyiptomban járt.
1912-ben az Északi-fokon is megfordult. 1913–1921 között Barthos Gyulával (1883–1971) és Karl Mauks-val részt vett a Hunyad vármegyei madár-megfigyelésekben is. 1916-ban – Dél-Erdély elfoglalásakor – a román hadsereg kisajátította birtokát. 1919-ben gyűjteményében 1923 db érem, 500 kitömött madár, 250 madárkoponya és más csontmaradvány, 2000 kagyló és csigaház, vadásztrófeák, szakkönyvek voltak.
1920-ban – halála után – hagyatékát a nagyszebeni ASTRA kulturális társaság vásárolta meg.
Munkássága A madarak gyűjtését és preparálását apjától, annak unokatestvérétől, Csató Jánostól (1833–1913) és Wagner Károly hátszegi gyógyszerésztől tanulta. Egy modern mintagazdaság kialakításának reményében, aktív gazdálkodóként kapcsolatba került híres tudósokkal. Hamarosan vezető szerepet ért el a térség gyümölcstermesztésében. Saját terményeivel, állataival részt vett a gazdasági kiállításokon, diplomákat, kitüntetéseket kapott. A tudományok pártolójaként tagja volt a Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulatnak (Déva), ahol első összefoglaló munkáját bemutatta. A „Johann Klir" Erdélyi Múzeumi Társaság (Nagyszeben) tagja, és szoros kapcsolatban állt a Magyar Nemzeti Múzeum faunisztikai szakosztályával. Budapesten akkoriban a nagyenyedi Csató Jánost (1833–1913) és őt tartották Erdély legjelesebb ornitológusának. Szenvedélyes terepember, utazó volt. Írásai az Ornithologisches Jahrbuch, a Természettudományi Közlöny, a Vadászlap, az Aquila című folyóiratokban jelentek meg. Az érdektelen és felelőtlen kezelés miatt azonban a gyűjtemények szétzilálódtak, a madarak nagy része a kártevőknek esett áldozatul, a megmaradt példányokat a tanügyi reformok alkalmával a nagyszebeni iskoláknak osztották szét szemléltető anyagként. Az utolsó, még azonosítható példányok (kb. 300 db) a Reáliskolából a Tanügyminisztérium rendelete (1956) alapján a Természettudományi Múzeumba (Muzeul de Istorie Naturală) kerültek; a Brukenthal Múzeum. gyűjteményeit gyarapították.
Művei A Hunyadmegye területén előforduló madarak névjegyzéke (Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve, I., Déva, 1882. 105–138.) Madárvilágunk pusztulása az utolsó félévszázad alatt (Aquila, XIII. 1906. 162–168.)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 https://epa.oszk.hu/01600/01603/00031/pdf/Aquila_EPA-01603_1921_28_227-239.pdf
További információk Schenk Jakab: Régi híres erdélyi madárgyűjtemények (Aquila, XXIII., 1916. 163–195.) Georgescu, I.: Adam de Galaţ (1840-1920) (Transilvania, Sibiu, 1920. 177–184.) Csathó, A.: Die Vogelsammlung von Ádám Buda (Aquila, 1922. 187–188.) Gebhardt, L.: Die Ornithologen Mitteleuropas (Giessen, 1964–1980) Salmen, H.: Die Ornis Siebenbürgens. Band. I. (Köln-Wien, 1980)
Kategória:1840-ben született személyek Kategória:1920-ban elhunyt személyek