Az Ia Đrăng-i csata volt az első nagyszabású összecsapás az észak-vietnámi és az amerikai csapatok között a vietnámi háború során. A csata 1965. november 14. és 20. között zajlott, és végül az észak-vietnámi csapatok visszavonulásával végződött. A csata a nevét a Drang folyóról kapta, amely Plei Mei-től északnyugatra fut egy völgyben (a folyóhoz közel zajlott az ütközet).
1965. október 19-én az (Észak-)Vietnámi Néphadsereg (ÉNH) hadjáratot indított, és Pleikutól 40 km-re északnyugatra, Plei Mei mellett megtámadták az amerikai különleges erők egyik táborát. A VKH – az amerikai légierő támogatásával – visszaverte a támadást. Az újabb támadásra november 4-én került sor, ezért William Westmoreland tábornok több egységet is a körzetbe rendelt. Végül november 14–20. között több napon keresztül folyt a csata az Ia Đrăng-völgyben, miután a Nguyễn Hữu An által vezetett és újraszerveződött ÉNH-erők kimozdultak a Chu Phong hegységből, és összecsaptak az odavezényelt amerikai első lovashadosztály erőivel. A háromnapos csata végén az ÉNH csapatai visszavonultak.
Az elsőként az X-Ray kirakókörletbe érkező amerikai 7. lovassági ezred 1. zászlóalját érte a kezdeti észak-vietnámi támadás, amelyet a később megerősítésre került amerikai csapatok két nap és éjszaka (november 14–16.) tartó heves harcban visszavertek, súlyos veszteségeket okozva mind a reguláris Észak-vietnámi Néphadseregnek, mind a Vietkong gerilla erőinek.
A második, november 17-én végrehajtott meglepetésszerű támadás során az észak-vietnámi erőknek sikerült lerohanniuk és részekre tagolniuk az amerikai 7. lovassági ezred 2. zászlóaljának menetoszlopát az Albany kirakókörlet közelében. Ez volt az amerikai erők ellen végrehajtott legsikeresebb lesállás az egész vietnámi háború során.
A csata a 2002-ben készült Katonák voltunk című filmben elevenedik fel (amely a harci cselekményekből csak a november 14–16. között lezajlott eseményeket dolgozza fel).
Előzmények 1965. november elején az 1. Lovassági Hadosztály 3. dandárja feladatul kapta egy „kutasd fel – semmisítsd meg” küldetés keretében, hogy lokalizálja azt az ellenséges erőt, amely sikertelenül kísérelte meg lerohanni a US Army Különleges Erőinek Plei Me-i bázisát (amely körülbelül 40 kilométerre délre helyezkedett el a 3. dandár települési helyétől Pleiku-ban). A 3. dandár napokon keresztül kutatta át a Plei Me-i bázis körzetét, de semmit sem találtak.
Westmoreland tábornok parancsot adott a kutatás kiterjesztésére nyugati irányban, a kambodzsai határ felé, de a követendő irányban bizonytalan dandárparancsnok, Thomas “Tim” Brown ezredes visszatért Pleikuba, hogy további felderítési információkat szerezzen a művelet végrehajtásához. Itt arra vonatkozó adatokat kapott, hogy az észak-vietnámi erők valamilyen csapatösszevonást hajtottak végre a Chu Pong hegyen a 13°34′11″N 107°40′54″E koordináta közelében, 22 kilométerre északnyugatra Plei Me-től. Brown ezredes úgy döntött, hogy ez az egyetlen követhető nyom, ami rendelkezésre áll, és harcfelderítés módszerével fogja ellenőrizni a valóságtartalmát.
Kirakókörletek és a kezdeti terv A harcfelderítés végrehajtására Brown ezredes a 7. Lovassági ezred 1. zászlóalját (parancsnok: Hal Moore alezredes) választotta ki, azzal a határozott utasítással, hogy ne kísérelje meg elfoglalni a hegyet. A területen számos tisztás volt alkalmas helikopteres kirakókörletnek, amelyeket többségében a NATO ABC betűivel jelöltek. Moore alezredes a következőket választotta ki:
LZ X-Ray a 13°34′4.6″N 107°42′50.4″E koordinátán. Ez volt az 1. zászlóalj elsődleges kirakókörlete, egy lapos tisztás a Chu Pong hegy keleti lábánál, amelyet alacsony fák vettek körbe és nyugaton egy száraz patakmeder határolt. A Drang folyó körülbelül 2 kilométerre északnyugatra folyik tőle. LZ Albany a 13°35′43″N 107°42′55″E koordinátán, körülbelül 2,5 kilométerre északkeletre az X-Ray kirakókörlettől LZ Columbus a 13°35′20.8″N 107°44′29″E koordinátán, körülbelül 1,5 kilométerrel keletre az Albany kirakókörlettől LZ Tango a 13°35′28.8″N 107°42′46″E koordinátán, körülbelül 1,5 kilométerre északra az X-Ray kirakókörlettől LZ Yankee a 13°33′14.1″N 107°43′1.3″E koordinátán, körülbelül 1,5 kilométerre délre az X-Ray kirakókörlettől. A Yankee kirakókörlet ferde talajú volt és egyszerre csak 6-8 helikoptert volt képes fogadni. LZ Whiskey a 13°33′17.8″N 107°43′40.8″E koordinátán, körülbelül 1,5 kilométerre délkeletre az X-Ray kirakókörlettől LZ Victor a 13°33′33″N 107°43′47.8″E koordinátán körülbelül 3,5 kilométerre kelet-délkeletre az X-Ray kirakókörlettől
A tüzérségi támogatást nyújtó két tüzérüteg a FB Falcon tűztámogató pozícióban települt, a 13°37′22″N 107°45′51″E koordinátán, körülbelül 8 kilométerre északnyugatra az X-Ray kirakókörlettől.
Az X-Ray kirakókörlet nagyjából egy szabálytalan futballpálya-méretű terület volt, kelet-nyugati irányban körülbelül 100 méter kiterjedéssel. Úgy becsülték, hogy egy időben maximum 8 darab UH-1 Huey típusú helikoptert képes fogadni.
A 7. lovassági ezred 1. zászlóalja egy átlagos amerikai alegységnek számított abban az időben, amely 3 lövészszázadból (Alfától Charlie-ig betűzve) és egy nehézfegyveres támogató századból (Delta) épült fel, összesen körülbelül 450 fővel az állománytábla szerinti 765 főből.
A légiszállítás céljára 16 darab UH-1 Huey szállítóhelikopter állt rendelkezésre, amelyből egy-egy általában 10-12 teljes felszerelésű katonát volt képes elszállítani, így a zászlóaljnak számos „körre” volt szüksége a harcmezőre jutáshoz, egyszerre kevesebb, mint egy teljes századot kijuttatva. Minden „kör” körülbelül 30 percet vett igénybe.
Moore alezredes a Bravo századot jelölte ki elsőnek, a zászlóaljparancsnoki vezetési ponttal együtt, majd az Alfa, Charlie, végül a Delta század következett. Moore terve az volt, hogy a Bravo és az Alfa századot északnyugatra mozgatja, a patakmedren túlra, a Charlie századot pedig délre, a hegy felé. A Delta századot, amely felderítő szakaszt, aknavető és géppuskás szakaszokat tartalmazott, harcászati tartalékként tervezte alkalmazni. A kirakókörlet közepén egy nagy termeszvár volt, amely mellé később a zászlóalj vezetési pontja települt.
Ütközet az X-Ray kirakókörletnél
1. nap Kirakás November 14-én, 30 perces tüzérségi előkészítés után (amely tüzérségi tüzet, levegő-föld rakétákat és légicsapásokat is magába foglalt), 10 óra 48 perckor a John Herren százados által vezetett Bravo század első elemei kirakásra kerültek az X-Ray kirakókörletben, Moore ezredessel és a zászlóalj vezetési ponttal együtt. Ahelyett, hogy a teljes kirakókörletet megpróbálták volna biztosítani a rendelkezésre álló korlátozott erőkkel, a Bravo század nagy részét a kirakókörlet közepén tartották mint csapásmérő erőt, mialatt kisebb alegységeket, járőröket küldtek a környező terület felderítésére.
Miután kirakásra kerültek, Herren százados előremozgatta a Bravo századot nyugati irányba, a kiszáradt patakmedren túlra. Körülbelül 30 percen belül, a John Mingo őrmester által vezetett raj meglepett és elfogott egy fegyvertelen észak-vietnámi katonát az ÉVNH 33. lövészezredéből. A hadifogolytól megtudták, hogy három észak-vietnámi zászlóalj helyezkedik el a Chu Pong hegyen (ekkor körülbelül 1600 észak-vietnámi állt szemben kevesebb, mint 200 amerikaival a harcmezőn).
11 óra 20 perckor kirakásra került a Bravo század fennmaradó része és a Tony Nadal százados által vezetett Alfa század egy szakasza. Ötven perccel később megérkezett a harmadik „kör”, az Alfa század nagy részével. Az Alfa század a Bravo mögött és attól balra foglalta el az állásait, északon a kiszáradt patakmeder mentén, nyugaton és délen pedig arra merőlegesen.
A harcmezőn 12 óra 15 perckor dördültek el az első lövések. A tüzet a Bravo század három szakasza kapta, amelyek a kiszáradt patakmedertől északnyugati irányba nyomultak előre a dzsungelben. Öt perccel később Herren százados utasította az 1. szakaszát (parancsnok Al Devney hadnagy) és a 2. szakaszát (parancsnok Henry Herrick hadnagy), hogy egymást biztosítva haladjanak előre, a 3. szakasz (parancsnok: Dennis Deal hadnagy) pedig tartalékként mögöttük mozogjon.
Az 1. szakasz körülbelül 100 méterre jutott nyugati irányba a patakmedertől, a 2. mögötte jobbra helyezkedett el, amikor alig 13 óra előtt az 1. szakaszt heves észak-vietnámi támadás érte mindkét szárnyáról. Az 1. szakasz több sebesültet veszített és képtelen volt manőverezni. Herrick hadnagy körülbelül ekkor rádiózott, hogy a jobbszárnyról lőnek rájuk és egy raj erejű ellenséget üldöznek abba az irányba.
Az elszigetelődött 2. szakasz
Az ellenséget üldözve a jobbszárnya felé, a 2. szakasz gyorsan eltávolodott több mint 50 méterre a Bravo század és több mint 100 méterre a zászlóalj többi részétől. Herrick hadnagy hamarosan megkérdezte rádión Herren századostól, hogy átkelhet-e egy tisztáson vagy kerülje meg azt a bozótosban. A szakaszparancsnok amiatt aggódott, hogy az ellenség elvághatja a zászlóaljtól, ha megkerülik a tisztást, ezért megpróbált átvágni rajta. A 2. szakasz a tisztáson heves tűzharcba keveredett az ellenséggel, és a harc első három-négy percében súlyos veszteségeket okozott az észak-vietnámiaknak, saját veszteségek nélkül. Herrick hadnagy hamarosan jelentette rádión, hogy az ellenség mindkét szárnya felől közeledik. Herren százados parancsot adott, hogy a 2. szakasz vonuljon vissza, és vegye fel újra a kapcsolatot az 1. szakasszal. Herrick jelentette, hogy nagyobb ellenséges erő van a két szakasz között. A 2. szakasz elszenvedte az első veszteségeit, ahogy az észak-vietnámi támadás folytatódott, és kénytelen volt körkörös biztosítást szervezni egy kis dombon. 25 perc alatt a 2. szakasz öt halottat veszített, köztük Herrick hadnagyot. A parancsnokságot Carl Palmer őrmester vette át. Halála előtt Herrick hadnagy utasította a katonáit, hogy semmisítsék meg a híradókódok táblázatát és kérjenek légitámogatást. Miután Palmer őrmester és Robert Stokes őrmester is elesett, Ernie Savage őrmester vette át a parancsnokságot. Hivatalosan Mac McHenry főtörzsőrmester lett volna a parancsnok, de ő valahol máshol tartózkodott a külső biztosításban. Savage őrmester azért vette át a parancsnokságot, mert közel helyezkedett el a rádióhoz, és ezután ismételt tüzérségi csapásokat kért a szakasz állásai köré. Ekkorra a 2. szakasz 8 halottat és 13 sebesültet veszített.
Savage őrmester vezetésével és a szakasz egészségügyi katonájának, Charlie Lose kiemelkedő helytállásával a 2. szakasz megtartotta állását a kis dombon az X-Ray kirakókörletért vívott harc alatt. Galen Bungum szakaszvezető később ezt mondta a dombon vívott harcról:Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once… and Young. HarperTorch. pp. 117, 118 .
„Az összes teli tárat összegyűjtöttük és fölhalmoztuk magunk előtt. Lehetetlen volt lövészteknőt ásni. A gyalogsági ásóm nyelét ellőtték, és az egyik kulacsomat is kilyukasztották. Olyan heves volt a tűz, hogy aki megpróbált fölemelkedni az ásáshoz, meghalt. Halál és pusztítás volt mindenhol.”
Savage őrmester később felidézte az ismétlődő észak-vietnámi támadásokat:Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once… and Young. HarperTorch. p. 168 .
„Úgy tűnt, nem törődnek vele, hányan halnak meg. Néhányan csak botorkáltak, egyenesen felénk. Néhánynak csak lógott a fegyvere és puszta kézzel rohamoztak. Nem fogyott el a lőszerem – volt körülbelül 30 táram a hátizsákomban. És nem volt probléma az M-16-osommal. Sötétedés előtt egy órával három ember jött az állásaink felé. Tőlem 5 méterre öltem meg mindhármat.”
Harc a patakmederért