A ljubljanai vár (, ) egy várkomplexum, amely a szlovén főváros, Ljubljana belvárosa felett, a Várhegyen áll. A város egyik legfontosabb nevezetessége eredetileg középkori erődítmény volt, amelyet valószínűleg a 11. században építettek, majd a 12. században átépítettek. Jelenlegi formáját a 15. században történt szinte teljes átépítés során nyerte el, míg az épületek többsége a 16. és 17. századból származik. Kezdetben védelmi célokat szolgált, a 14. század első felétől pedig a Krajna urainak székhelye volt, a 19. század elejétől azonban különböző más célokra használták, ma pedig jelentős kulturális központként működik. A főváros jelképeként annak címerében is szerepel, tetején egy sárkánnyal.
Története
Ókor Régészeti kutatások szerint a jelenlegi vár területe az i. e. 1200 körüli idők óta folyamatosan lakott volt, amikor is az első települések, majd később az erődítmények megépültek. A hegycsúcs valószínűleg egy római katonai erődítménnyé vált, miután az illír és kelta időkben védműveket emeltek rajta, hogy Emona városát oltalmazza.
Középkor Az első ljubljanai várat a feltételezések szerint a 11. században építették fából és kőből. A vár első írásos említése egy Nomina defunctorum (halottak nevei) elnevezésű pergamenlapon található, amelyet az udinei székesegyház levéltára őriz, és nagy valószínűséggel 1161 második feléből származik. A dokumentum megemlíti a tarcentói Rudolf nemest, az Aquileiai patriarkátus jogászát, aki egy kanonokot és 20, a ljubljanai vár (castrum Leibach) melletti tanyát adományozott a patriarkátusnak. Peter Štih történész következtetései alapján ez 1112 és 1125 között történt.Štih, Peter. Štih - Castrum Leibach. The First Recorded Mention of Ljubljana and the City's Early History. Facsimile with Commentary and a History Introduction.
A vár 1144-ig a Sponheim-ház tulajdonában volt. Egy 1256-os oklevél a ljubljanai várat Krajna uralkodóinak legfontosabb váraként (castrum capitalis) említi. Az 1270-es évek végén II. Ottokár cseh király hódította meg. 1278-ban, Ottokár veresége után Habsburg Rudolf birtokába került.
A 15. században szinte teljesen lerombolták, majd újjáépítették; teljes falazattal és bejárati tornyokkal látták el, ahová egy felvonóhidat is elhelyeztek. A Szent György-kápolna is ekkor épült. A 16. és 17. században fokozatosan további építményekkel bővült. A vár célja az volt, hogy megvédje a birodalmat az oszmán inváziókkal, valamint a parasztfelkelésekkel szemben.
A barokk kortól a 20. századig A 17. és 18. században a vár fegyvertárrá alakult. 1797-ben, majd 1809-ben Ljubljana városát és a várat is megszállta a francia hadsereg. Az Illír tartományok időszakában a várat laktanyaként és katonai kórházként használták. 1815-ben, miután visszakerült a Habsburg Birodalomhoz, börtönné alakították, és ezt a funkcióját – az 1848 és 1868 közötti megszakítást leszámítva – egészen 1895-ig megőrizte, majd a második világháború alatt ismét e célra használták.
A vár Kilátótornya 1848-ból származik; ebben egy őr lakott, akinek az volt a feladata, hogy ágyúlövéssel figyelmeztesse a várost tűz esetén, vagy jelezze a fontos látogatók és események érkezését.
Mivel nem szolgált sem uralkodói, sem más fontos nemesi rezidenciaként, és a területen már nem volt szükség erődítményre, a vár lassan elvesztette jelentőségét. A fenntartási költségek túl magasak voltak, így az épületegyüttes pusztulásnak indult. A 19. században részben börtönné, részben katonai erőddé alakították át, ami a polgárok körében kevésbé tette népszerűvé. Számos híres személy raboskodott a várban, köztük Silvio Pellico olasz forradalmár, Batthyány Lajos magyar miniszterelnök és Ivan Cankar szlovén író.
1905-ben a várat Ljubljana önkormányzata vásárolta meg 60 200 koronáért Ivan Hribar polgármester kifejezett kívánságára, aki egy városi múzeumot szeretett volna benne létrehozni. A terv azonban nem valósult meg. Ehelyett a város úgy döntött, hogy szegény családokat telepít be az épületbe. A lakók egészen 1963-ig maradtak, amikor megkezdődtek a vár felújításának előkészületei.
A Várhegy erődítményeinek maradványait az 1930-as években Jože Plečnik szlovén építész tervei alapján dolgozták át a Šance nevű sétánnyá.
Jelenkori történelem A kiterjedt felújítások 1970-ben kezdődtek, és az Ambient építésziroda tervei alapján zajlottak (építészek: ifj. Edo Ravnikar, Miha Kerin, Majda Kregar). Az 1990-es években a vár esküvők és kulturális rendezvények helyszínévé vált. 1974-ben a vár közelében felállították Stojan Batič szobrászművész emlékművét, amelyet a szlovén parasztfelkeléseknek (különösen az 1515-ös szlovén, valamint az 1573-as horvát és szlovén parasztfelkelésnek) szenteltek. A Várhegy tetejére vezető ljubljanai vársikló 2006-ban épült, és 2006. december 28-án állt szolgálatba.
Építészeti jellemzői A bejárattól jobbra található az Íjászok tornya, mellette az egykori lőporraktár, majd a tömlöc és a hírhedt rablólovagról, Predjama uráról, Erasmus von Lueggről elnevezett Erasmus-torony (mely egykor a nemesek börtöne volt), legvégül pedig az információs központ. Az udvart a Birtokterem és a Palatium öleli körül; ez a két épület koncertek és gálák céljára kialakított termeknek ad otthont. Mellettük található a Frigyes-torony, a Kazamata, a Szent György-kápolna és a kilátótorony, amelyben a virtuális múzeum kapott helyet. A régi lőporraktárban 2010-ben nyílt meg A szlovén történelem című állandó kiállítás. Mellette helyezkedik el a korábban fegyverraktárként használt Hribar-terem, valamint az Ötszögletű torony. A bejárattól balra az egyetlen kortárs épület áll, amely a múlt század 80-as éveiben épült, és amelyben két esküvői terem, egy kávézó és egy szuvenírbolt található. A vár látogatói lemehetnek az udvar alatt húzódó „S” galériába, illetve számos további terembe és ciszternába is.
Az udvar szintje alatt helyezkedik el a sikló felső állomása is. A sikló 2006-ban épült, de a város és a vár összekötésének ötlete a 19. század végére nyúlik vissza, amikor Ivan Hribar volt Ljubljana polgármestere. A sikló a középkori várost és a várat összekötő fal mentén halad fel a hegyre. A Krekov téri alsó állomás és a ljubljanai vár felső állomása közötti pálya hossza 117,69 méter, az áthidalt szintkülönbség 69,70 méter. A sikló kapacitása irányonként 500 fő óránként.
A vár közúton, az azt körülvevő erdőn átvezető számos ösvényen vagy a siklóval közelíthető meg. A vár vonzó turisztikai célpont, és számos kulturális eseménynek, esküvőnek, koncertnek, színházi előadásnak, kiállításnak, kongresszusnak és protokolláris fogadásnak ad otthont.
A várkomplexum bejárata A vár jelenlegi bejárata egy hídból áll, amely a 17. században épült, amikor a várfalat ezen a részen áttörték. Főbejáratként 1815-ből származó források említik. Az eredeti fahíd a 19. század elejéig állt, amikor is a védőárkot feltöltötték. A vár oldalán lévő keresztirányú vizesárok későbbi átalakítása és újrafelfedezése során, a jelenlegi híd megépítésével visszaállították annak egykori, középkori megjelenését, amely a vár ligetét köti össze magával az épülettel. A bejárat jelenlegi formája Boris Kobe építész ötlete alapján született. A várudvar ívelt bejáratának jobb oldalán Ljubljana legendás sárkányszimbólumának szobra látható, amely eredetileg Kropa városából származik. Joža Bertoncelj (1901–1976) szobrászművész alkotása. Egy emléktábla hívja fel a figyelmet a háborúk kegyetlenségére és a ljubljanai várban elesettek neveire.
Az Íjászok tornya A torony alapjai a 15. századra nyúlnak vissza; a kisebb torony a 16. században épült, majd később megmagasították. A múltban lőporraktárként szolgált, és kívülről ma is jól láthatóak a nyílások, ahonnan tüzeltek. A toronytól egy védőfal futott a Padav-toronyig (a mai Šance), onnan pedig a Pisana vrata (színes kapu) felé a jelenlegi Gornji trg utcában. 1946 és 1953 között a tornyot Boris Kobe irányításával átalakították. A földszinten egy söröző, az emeleten egy kávézó kapott helyet. Kobe különös figyelmet szentelt a belső tér díszítésének. Marij Pregelj (1913–1967) festőművésszel közösen fektették le a sgraffito képek alapjait. A művészek közösen alkották meg a képeket, így nehéz különbséget tenni a két szerző munkája között. Néhány – de nem minden – kép K vagy P kezdőbetűvel van ellátva. A képek széles sávban futnak körbe a kör alakú tornyon, csupán a nyílások (ablakok, ajtók) szakítják meg őket. A keretezett képek folytatásos epizódokból álló történetet mesélnek el. Az ábrázolások alatt szövegek is olvashatók. A motívumokat népszerű szlovén témákból merítették: Rošlin és Verjanko (ballada), Mlada Zora (ballada), Lepa Vida (ballada), Desetnica (ballada), Povodni mož (mitológia) és Zverina premagana (állatos ének).
Várfal és kilátóterasz A várfal az Íjászok tornyát köti össze az Erasmus-toronnyal. A kilátóterasz a középkori falon magasodik, és nyári rekreációs helyszínként szolgált, miután az íjászok tornyát étteremmé alakították át.
A börtön és a vár szőlőtőkéje A vár börtöntere a várfal és a természetes szikla között terül el. A börtönt csak az udvar szintjéről lehetett megközelíteni, ami azt jelenti, hogy a rabokat kötéllel vagy lánccal eresztették le a gödörbe. Egy kis térben a bokájuknál láncra vert foglyok várták az ítélet végrehajtását. A források szerint ezen a helyen tartottak fogva török hadifoglyokat, protestánsokat és lázadó parasztokat. A helyiségnek nem volt teteje, csupán egy rács húzódott a rabok feje felett. Az egyidejűleg bezárt személyek pontos száma nem ismert. Az viszont biztos, hogy az életkörülmények szörnyűek voltak, hiszen ebben a kis térben zajlott az összes alapvető emberi szükséglet kielégítése (étkezés és ürítés). A napsugarak, akárcsak télen a hó, a tetőn keresztül jutottak be.
A ljubljanai várban egy szőlőtőke is helyet kapott. 1990. szeptember 30-án ültették el, Ljubljana és Maribor városok barátságának szimbólumaként. A Maribor Lent negyedében megőrzött Öreg szőlő a világ legrégebbi szőlőtőkéjeként ismert, mivel több mint négyszáz éves. A szőlőfajta neve modra kavčina vagy žametna črnina. A maribori borászati egyesület szigorú szabályokat ír elő a hajtások adományozására vonatkozóan, előzetesen megvizsgálva a talaj jellemzőit és a gondozó személyét. A szlovén városok és falvak, valamint az európai városok közötti barátság a szőlőhajtások adományozásával erősödik; a tőkéből többek között Párizsban (Musée du vin) is nő szőlő.
Erasmus-torony A torony – melyet a lovag és bandita Erasmus von Luegg (más néven Erazem Predjamski) emlékére kereszteltek el – a régészek feltételezései szerint a nemesség börtöneként szolgált. A falakon kézírásos üzenetek és karcolatok láthatók, amelyek között az 1442-es évszám is megtalálható. Az egyik címer feltételezhetően Erasmusé. A legenda szerint a nemes Erasmus, számos vár gazdag ura, egy díszvacsorán hirtelen felindulásból leszúrt egy seregparancsnokot. Mivel ez feltehetőleg nem egyedi eset volt, az akkori területi kormányzó, Krištof von Thein úgy döntött, hogy bezáratja. Testvérével együtt pár hetet töltött a börtönben. Erasmus élettörténete azonban nem a ljubljanai vár börtönében ért véget, mivel sikerült megszöknie. Senki sem értette, hogyan vitte véghez, hiszen a vár szigorúan védett volt, a felvonóhidat éjszakára felhúzták, így a szökés gyakorlatilag lehetetlennek tűnt. A legvalószínűbb hipotézis szerint a gazdag úr megvesztegette az őrt, aki egy titkos kijáratot mutatott neki. Erasmus így tért vissza erődjébe, Predjama várába.
Kazamata