A Vox in Rama latin kezdőszavú pápai irat, amelyet IX. Gergely pápa adott ki 1233 júniusában egy állítólagos németországi eretnek csoport ellen. A későbbi szakirodalomban ezt a csoportot rendszerint „luciferiánusokként” említik, bár maga a levél nem használja ezt a megnevezést. A szöveg Marburgi Konrád, Siegfried III von Eppstein mainzi érsek és Konrad II von Riesenberg hildesheimi püspök jelentéseire támaszkodott, és egy részletes vádiratban ördögimádást, szentséggyalázást, obszcén beavatási rítust, fekete macska alakjában megjelenő démoni szereplőt és társadalmi rendbontást kapcsolt össze.Carl Rodenberg, szerk.: Epistolae saeculi XIII e regestis pontificum Romanorum selectae. I. köt. Berlin: Weidmann, 1883, 432–435.
Az irat a 13. századi pápai eretnekellenes politika, a korai inkvizíciós gyakorlat és a középkori eretnekségellenes képzelet fontos forrása. Jelentősége nem abban áll, hogy bizonyíthatóan leírna egy ténylegesen működő sátánista közösséget, hanem abban, hogy korai és részletes példája annak a vádkonstrukciónak, amelyben az eretnekséget démonimádással, szexuális normasértéssel, Eucharisztia-gyalázással és politikai-társadalmi fenyegetéssel kapcsolták össze.František Novotný: „The Birth of the Luciferians: Revisiting the Persecution of Heretics by Conrad of Marburg”, Mediaeval Studies, 83. évf. (2021), 119–164.František Novotný: Mysteries of Evil: The Thematization of Ritual Devil Worship Imagery in Late Medieval Inquisitorial Trials. Doktori disszertáció. Brno: Masarykova univerzita, 2021.
A Vox in Rama a modern ismeretterjesztésben gyakran a fekete macskákról és a fekete halálról szóló legendákkal együtt jelenik meg. A szövegben valóban szerepel egy fekete macska, de az irat nem mondja ki, hogy minden macska démoni természetű volna, és nem tartalmaz utasítást macskák megölésére.
Elnevezése és műfaja
A cím az irat kezdőszavaiból származik: Vox in Rama audita est, azaz „hang hallatszott Rámában”. A kifejezés a Jeremiás könyvéből származó bibliai idézetre utal, amelyet a Máté evangéliuma is idéz a betlehemi gyermekgyilkosság elbeszélésében.
A középkori pápai iratokat gyakran kezdőszavaik alapján azonosították. A Vox in Rama tehát nem tematikus cím, hanem incipit. A szöveget a szakirodalom olykor bullának, dekretálisnak vagy pápai levélnek nevezi. Szorosabb diplomatikai értelemben nem ünnepélyes pápai konstitúció, hanem pápai mandátumlevél, illetve pecsételt pápai levél volt. A TELMA/APOSCRIPTA adatlapja műfaját mandátumként, litterae cum filo canapis formájú pápai levélként adja meg; ez olyan pápai irattípust jelentett, amelyet kenderzsinórral függesztett pecséttel láttak el.
Keletkezési körülményei
Az 1230-as évek eleje a pápai eretnekellenes politika intézményesülésének időszaka volt. IX. Gergely pontifikátusa alatt erősödött meg a pápai megbízottakra épülő inkvizíciós eljárás, és több térségben — Franciaországban, Itáliában, Németországban, Boszniában és másutt — különböző eretnekellenes intézkedésekre került sor. A korszakot nem egyetlen, állandó és mindenütt azonosan működő „Inkvizíció” jellemezte, hanem pápai megbízások, helyi konfliktusok, püspöki hatóságok, világi urak és szerzetesrendek együttműködése vagy versengése.Edward Peters: Inquisition. New York: The Free Press, 1988.
A Vox in Rama közvetlen előzménye Marburgi Konrád tevékenysége volt. Konrád világi pap, prédikátor, Árpád-házi Szent Erzsébet gyóntatója és lelki vezetője, valamint pápai megbízottként eljáró inkvizítor volt. Tekintélyét IX. Gergely előtt növelte, hogy Erzsébet halála után vezető szerepet játszott szentté avatási ügyének előkészítésében. Gecser Ottó kutatása szerint Szent Erzsébet kanonizációja, a domonkos rend és az 1230-as évek eleji pápai eretnekellenes politika ugyanabban az egyházi-politikai közegben értelmezendő.Gecser Ottó: „The Canonization of St. Elizabeth, the Dominican Order, and the Inception of the Papal Inquisition in the 1230s”, in Francesco Renzi – Luís Carlos Amaral – Joana Gomes, szerk.: Igrejas, Poderes e Territórios: Novas perspetivas sobre as relações entre o poder e as Igrejas na Europa medieval (séculos XI-XV). Porto: Edições Afrontamento, 2024, 113–164.
Konrád az 1230-as évek elején főként a mainzi érseki tartományban, Hessen, Rajna-vidék és Türingia térségében folytatott eretnekellenes vizsgálatokat. A modern kutatás szerint kampánya kezdetben valószínűleg valdensekre vagy más heterodox vallási csoportokra irányuló vizsgálatokból indult, majd egyre erősebben olyan vádirati logika felé mozdult el, amelyben a katharizmusra, a Stedinger-ellenes propagandára és korábbi eretnekellenes toposzokra emlékeztető elemek keveredtek.
1233 tavaszán Marburgi Konrád Rómába jelentést küldött egy állítólagos új németországi eretnek szekta megjelenéséről. A jelentés nem maradt fenn, de Novotný szerint tartalma nagy valószínűséggel megfelelt annak a leírásnak, amelyet a Vox in Rama tartalmaz: ördögimádás, istenkáromlás, Eucharisztia-gyalázás, orgiaszerű rítusok és befolyásos világi személyek érintettsége.
IX. Gergely 1233. június 10-én az O altitudo divitiarum kezdetű levélben megerősítette Marburgi Konrád hatásköreit, és felszólította, hogy nagy buzgósággal folytassa vizsgálatait. Néhány nappal később, június 11., 13. és 14. között adták ki a Vox in Rama különböző példányait. A címzettek között szerepelt II. Frigyes német-római császár, fia, Henrik (VII.) német király, Siegfried III von Eppstein mainzi érsek, Konrad II von Riesenberg hildesheimi püspök, Marburgi Konrád, valamint a mainzi egyháztartomány püspökei. A levelet 1233. október 23-án, Konrád halála után is újra kiadták németországi főpapok számára.Thomas W. Smith: „The Use of the Bible in the Arengae of Pope Gregory IX’s Crusade Calls”, in Elizabeth Lapina – Nicholas Morton, szerk.: The Uses of the Bible in Crusader Sources. Leiden–Boston: Brill, 2017, 206–235.
A levél illeszkedett IX. Gergely keresztes felhívásainak sorába. A Lucis eterne 1232-ben a Stedingerek elleni hadjáratot, az O altitudo divitiarum Marburgi Konrád vizsgálatait, a Miserias et erumpnas pedig 1234-ben a boszniai keresztes hadjáratot támogatta. Smith elemzése szerint IX. Gergely ilyen leveleinek bevezető részei bibliai képekkel és példákkal igyekeztek a címzetteket mozgósítani, miközben a pápai intézkedéseket a keresztény történelem és az üdvösségtörténet rendjébe illesztették.
A szöveg tartalma
A levél maga nem használja a „luciferiánus” megjelölést; a címzetteket és a célpontokat eretnekekként, illetve eltévelyedett szektaként írja le. A „luciferiánus” kifejezés a későbbi szakirodalomban rögzült, elsősorban azért, mert a dokumentum a szekta hitének középpontjába Lucifer tiszteletét és végső helyreállításának várását állítja.
A dokumentum négy nagyobb részre osztható. Először bibliai siralomképpel vezeti be az állítólagos veszélyt: az Egyházat Ráhelhez hasonlítja, aki gyermekeit siratja. Ezután leírja a szekta beavatási rítusát. A harmadik rész az Eucharisztia meggyalázásáról és Lucifer tiszteletéről szóló vádat tartalmazza. Végül a pápa egyházi és világi fellépésre szólít fel, és a résztvevőknek a szentföldi hadjárat résztvevőinek járó búcsúhoz hasonló kiváltságot ígér.
A modern történeti értelmezésben a rítusleírás nem semleges néprajzi beszámolóként kezelendő. A szöveg a középkori eretnekségellenes irodalom ismert elemeit sűríti össze: titkos gyülekezet, torzított beavatás, állati vagy félig ember, félig állat formájú démonalak, obszcén csók, a gyertyák eloltása, szexuális rendbontás, az Eucharisztia meggyalázása, valamint Lucifer végső győzelmébe vetett hit. E motívumok egy része korábbi eretnekellenes és általános vallási polémikus irodalomból is ismert; a Vox in Rama azonban különösen részletes és hivatalos pápai formában rögzített, helyzethez kötött példája ezeknek.Jean-Louis Biget: „Les dissidents et la chair, selon leurs adversaires”, in L’Église et la chair (XIIe-XVe siècle), Cahiers de Fanjeaux, 52. Toulouse: Éditions Privat, 2019, 91–113.
A 13. századi szöveg még eretnekségről, nem pedig a kora újkori értelemben vett boszorkányságról szól. A boszorkányság, a démoni paktum és a szektaszerű titkos gyülekezet képzetei csak a 14–15. század folyamán kapcsolódtak össze tartósabban, majd a kora újkorban vezettek tömegesebb boszorkányüldözésekhez.Stephen Mitchell: „Blåkulla and Its Antecedents: Transvection and Conventicles in Nordic Witchcraft”, alvíssmál, 7. évf. (1997), 81–100.
Részletek a szövegből
Az alábbi idézetek a Rodenberg-féle kiadás és a TELMA/APOSCRIPTA szövege alapján készültek. A magyar fordítás nem hivatalos fordítás, hanem a latin szöveg tartalmi visszaadása.