Az Albemarle hercege címet (/ˈælbəˌmɑːrl/) kétszer hozták létre az angol főnemességben és mindkét alkalommal kihalással szűnt meg. A címet harmadszor a száműzetésben élő II. Jakab, negyedszer pedig fia, James Francis Edward Stuart hozta létre a jelenleg el nem ismert jakobita főnemességben. Az Albemarle név a normandiai Aumale francia község latinosított alakjából ered (latinul Alba Marla, jelentése „fehér márga”; a márga termékeny talajtípus), más alakjai Aubemarle és Aumerle voltak. A név az ősi normann Aumale grófjaihoz kapcsolódva jelent meg.
Az Aumale, illetve Albemarle nevet viselő grófi és hercegi címek közös néveredetre vezethetők vissza, mindegyik a normandiai Aumale nevéből származik. A címek azonban nem azonosak. A középkori Aumale grófság normann, majd francia Aumale hercegség területi eredetű francia–normann cím volt, míg az angol Albemarle grófi és hercegi címek az Aumale név angolos alakját vitték tovább, részben már tényleges francia birtokkapcsolat nélkül.
Első létrehozás (1397) Edward of Norwich, Albemarle hercege (1373–1415), 1399-ben megfosztották ettől a hercegi címtől. Edwardot William Shakespeare II. Richárd című darabjában „Aumerle hercegeként” emlegetik.
Második létrehozás (1660) Albemarle hercege al– vagy mellékcímei: Torrington grófja, Potheridge, Beauchamp és Teyes Monck bárója, George Monck (1608–1670), Albemarle 1. hercege
Christopher Monck (1653–1688), Albemarle 2. hercege Christopher Monck (1653. augusztus 14. – 1688. október 6.) 1667 és 1670 között Devon parlamenti képviselője volt, 1670-ben pedig Gentleman of the BedchamberA Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek voltak az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosítottak az uralkodóhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban ellátandó teendők végrehajtásában. Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú volt, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. Általában nemesi származású, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be. Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amelyet általában hercegek, grófok vagy más magas rangú nemesek viseltek. Bár hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, státuszuk és rangjuk magasabb volt. A pozíció birtokosai közvetlen hozzáféréssel rendelkeztek az uralkodóhoz, így jelentős politikai befolyást élveztek. lett. Apja halála után, 1669/1670. január 3-án örökölte a hercegi címet. 1671. május 28-án a Térdszalagrend lovagjává, 1675-ben titkos tanácsossá nevezték ki. 1675 és 1685 között Devon hadnagyaA hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.. 1679-ben ezredesi rangot kapott az első lovas testőrezredben. 1682-ben a Cambridge-i Egyetem kancellárja lett. 1685 júniusában bevetették James Scott, Monmouth első hercege felkelése ellen, de a forrás szerint sem tehetséget, sem bátorságot nem mutatott. 1686. november 25-én Jamaica kormányzójává nevezték ki. Halálával címei kihaltak.
Első jakobita létrehozás (1696) 130px|bélyegkép|alt=Henry FitzJames címere Albemarle hercege al– vagy mellékcímei: Rochford grófja és Romney bárója
Henry FitzJames (1673–1702), Albemarle 1. hercege Henry FitzJames, Albemarle 1. hercege 1673. augusztus 6-án született II. Jakab angol király és Arabella Churchill törvénytelen fiaként. 1690-ben részt vett a Boyne-i csatábanA Boyne-i csata 1690. július 1-jén zajlott Írországban, ahol II. Jakab, a trónját vesztett katolikus angol király, és III. Vilmos, a protestáns angol király csapott össze az angol trón birtoklásáért. Jakab seregei főként ír jakobitákból és XIV. Lajos francia támogatásából álltak, míg Vilmos nemzetközi koalíciót vezetett, holland, német és angol protestáns katonákból. A csata a Dicsőséges Forradalom része volt, amelyben Vilmos célja a protestáns uralom megerősítése, Jakabé pedig hatalmának visszaszerzése volt. Vilmos seregei túlerőben voltak és stratégiailag jobban álltak, ami gyors győzelmet eredményezett. A csata eredményeként megerősítette hatalmát Anglia és Írország felett, míg Franciaországba menekült, ezzel jelentősen meggyengítve a jakobita mozgalmat., ugyanebben az évben ezredesi rangot kapott egy gyalogezredben. 1695-ben jogfosztottá nyilvánították. Apja, a száműzetésben élő a jakobita főnemességben Albemarle hercegévé – al- vagy mellékcímek: Rochford grófja Romney bárója – emelte.A jakobita főnemesség címei a száműzetésben élő és trónkövetelő leszármazottai által létrehozott címek. Ezeket a címeket a jelenlegi brit uralkodó nem ismeri el, nem létezőnek tekintik. feleségül vette a francia Marie Gabrielle d’Audibert-t, Lussan grófnőjét, Jean d’Audibert, Lussan grófja és Marie Françoise Raimond lányát. 1702-ben Franciaországban altábornagyi és admirálisi rangot szerzett. , 29 éves korában halt meg a franciaországi, a languedoci Bagnols-ban, túlélő fiúörökös nélkül. Egyetlen lánya született nem sokkal elhunyta után, Cristine Marie Jacqueline Henriette FitzJames. A nő apácáként élte le életét.
Második jakobita létrehozás (1722) 130px|bélyegkép|Mindkét herceg a Granville, régi angol nemesi család leszármazottja
George Granville (1666–1735), Lansdowne 1. bárója, Albemarle 1. hercege George Granville (1666–1735) már fiatalon a whig–tory pártharcok egyik ismert alakjává vált. Oxfordban tanult, majd 1688 után a torykhoz csatlakozott. 1690-ben először ő képviselte Fowey-t a parlamentben; később Helston (1698–1700) és Saltash (1705–1712) képviselője is volt. 1710 és 1712 között az Admiralitás főtitkára, 1711–1712-ben pedig Írország főbírája volt. 1712. január 1-jén Lansdowne bárójává emelték az angol főnemességben, és Anna királynő kormányzatának egyik befolyásos tory minisztere lett. A hannoveri dinasztia trónra lépése (1714) után elvesztette tisztségeit, rövid időre letartóztatták, és visszavonulásra kényszerült. Ezután a tory ellenzék vezető hangadói közé tartozott, és rokonszenvezett a jakobita üggyel. A száműzött III. Jakab 1721. október 6-án Bath grófjává (alcímek: Carteret vikomtja és Lansdown lordja), november 3-án Albemarle hercegévé, Monck és Fitzhemmon márkijává, Bath grófjává, Bevil vikomtjává és Lansdown bárójává emelte a jakobita főrendben — ezek a címek azonban a brit jog szerint nem voltak érvényesek. Granville ismert irodalmár volt, Pope és Swift körének tagja; 1732-ben kiadta válogatott műveit, amelyekkel helyet foglalt a kor klasszicista költészetében. 1735-ben halt meg, férfiörökös nélkül, így az angol Lansdowne báróság is kihalt vele, jakobita címei pedig szintén megszűntek. Bernard Granville (1700–1776), Albemarle 2. hercege Bernard Granville, Albemarle hercege 1700-ban született Bernard Granville és Mary Westcombe fiaként. A brit hadseregben katonaként szolgált. 1734/1735. január 8-án, nagybátyja halálakor örökölte a száműzött III. Jakab által létrehozott jakobita Albemarle hercege címet. Nőtlenül halt meg 1776. július 2-án az angliai Staffordshire-ben, Calwichben.
Megjegyzések
Jegyzetek
Források
További információk Aumale hercege és grófjai, normannok, franciák és angolok
Kategória:Megszűnt hercegi címek az angol főrendben