Kunfi Zsigmond, teljes nevén Kunfi Zsigmond Oszkár, tévesen olykor Kúnfi (Nagykanizsa, 1879. április 28. – Bécs, 1929. november 18.Halálesete bejegyezve Nagykanizsa állami halotti akv. 339/1931. folyószám alatt.) magyar politikus, irodalomtörténész, lapszerkesztő, újságíró, fordító, közoktatási népbiztos.

Életrajza Kunfi Zsigmond zsidó származású családban született. Édesapja, Kohn Benedek szigetvári tanító 1875-ben magyarosította nevét Kunfira, édesanyja Kohn Janka. Középiskolai tanulmányait a helyi piarista gimnáziumban végezte, majd 1903-ban a kolozsvári egyetemen magyar–német szakos tanári diplomát szerzett. Toldy Ferencről, Jókai Mórról írt tanulmányokat, s a temesvári főreáliskolában tanított. Politikai nézeteit illetően szociáldemokrata volt, a német Karl Kautsky követője. Belépett az MSZDP temesvári szervezetébe, tanári állásából emiatt elbocsátották. Még Temesváron lépett be az ottani Losonczy szabadkőműves páholyba. Budapestre költözött, s 1907-től újságírással foglalkozott, a Népszava helyettes szerkesztője lett.

Budapestre költözése után a legradikálisabb, Jászi Oszkár vezette Martinovics páholy munkájába kapcsolódott be. 1908 és 1914 között szerkesztette a Szocializmus című folyóiratot. Ady Endrével és a Huszadik Század polgári radikális körével baráti kapcsolatai voltak. Publikált a Nyugatba, s a Huszadik Század című folyóiratba is. 1906-tól Ipoly Tamás álnév alatt is publikált tanulmányokat, valamint műfordítóként is tevékenykedett. 1918-ban beválasztották a Magyar Nemzeti Tanácsba. A Károlyi Mihály-kormányban 1918–1919-ben tárca nélküli munkaügyi és népjóléti miniszter, illetve a Horvát-szlavón-dalmát minisztérium felszámolásával megbízott miniszter, majd Berinkey Dénes kabinetjében közoktatásügyi miniszter volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt közoktatásügyi népbiztosként tevékenykedett. 1919 júniusában lemondott hivataláról és követelte a diktatúra felszámolását. A proletárdiktatúra bukása után Ausztriába emigrált, ahol az Arbeiter Zeitung főszerkesztője és a Világosság című magyar nyelvű lap szerkesztője lett. 1929-ben, Bécsben öngyilkosságot követett el, veronállal mérgezte meg magát.

Első felesége a neves feminista Vámbéry Melanie, Wamberger Sándor és Steinhaus Fáni lánya volt, akivel 1904. augusztus 14-én kötött házasságot Nagykanizsán.A házasságkötés bejegyezve Nagykanizsa állami házassági akv. 143/1904. folyószám alatt. Ebből a kapcsolatból született Nóra lánya. Válása után nem sokkal, 1914. január 29-én Budapesten feleségül vette Rónai Erzsébetet, barátjának, Rónai Zoltánnak a húgát, Rónai Bernát és Kisfalvi Ilona lányát.A házasságkötés bejegyezve Budapest VI. ker. polgári házassági akv. 104/1914. folyószám alatt. A két tanú Szende Pál és Reinitz Béla volt.

Művei A francia kulturharc; Deutsch, Budapest, 1906 (A Huszadik Század könyvtára) Népoktatásunk bűnei; Deutsch, Budapest, 1908 (Természet és társadalom) A másik út. Tanulmányok a szociálizmus köréből; Politzer, Budapest, 1911 (Modern könyvtár) Az általános választójog; Népszava, Budapest, 1912 Jaurés, az emberiség és szocializmus nagy halottja; Népszava; Budapest, 1915 Az angol világbirodalom; Népszava; Budapest, 1915 (A háborús nagyhatalmak) Egy nagy élet tanulságai: Marx; Esztergályos János, Budapest, 1933 (A szocialista tudás könyvtára) (Ipolyi Tamás álnéven) Marx és a marxizmus; Népszava, Budapest, 1945 (A szocialista tudás könyvtára) Kunfi Zsigmond válogatott írásai; összeáll., szerk., bev. Mucsi Ferenc és Szabó Ágnes; Kossuth, Budapest, 1984 Kunfi Zsigmond; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Agárdi Péter; Új Mandátum, Budapest, 2001 (Magyar panteon)

Műfordításai

Karl Marx : A kommunista kiáltvány; Lampel, Budapest, 1910 (Ipolyi Tamás álnéven) Albert Schäffle: A szoczializmus alapvető tanításai; Lampel, Budapest, 1911 (Magyar könyvtár) (Ipolyi Tamás álnéven)

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

Köves Rózsa–Erényi Tibor: Kunfi Zsigmond életútja. Budapest, 1974, Kossuth Könyvkiadó, 387 old. Erényi Tibor: Kunfi Zsigmond. Életek és korok. Budapest, 1974, Akadémiai Kiadó–Zrínyi Kiadó, 289 old. Kunfi Zsigmond. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 12.

További információk Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest, Szerző, 2005 Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves páholyok Budapesten. Budapest, Heraldika Kiadó, 2006 Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987–1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992 Budapesti Ujságirók Egyesülete Almanachja 1911. Szerk. Eötvös Leó és Szabados Sándor. Budapesti Ujságirók Egyesület, Budapest, 1911

Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000 Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1972

T. Kiss Tamás: [Kulturális] miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Budapest, Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993 Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994 Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005

Kategória:A Népszava vezetői, újságírói Kategória:MSZDP-tagok Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Öngyilkos politikusok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Kiskanizsaiak Kategória:Horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszterek Kategória:Magyar emigránsok Ausztriában Kategória:1879-ben született személyek Kategória:1929-ben elhunyt személyek Kategória:A Magyarországi Tanácsköztársaság népbiztosai Kategória:Magyarország tárca nélküli miniszterei Kategória:Piarista diákok Kategória:SZKIB-tagok Kategória:A Magyar Nemzeti Tanács tagjai Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek