A szakítás egy rendkívül intenzív érzelmi folyamat, melynek során két személy hivatalosan is véget vet egymás közötti szerelmi kapcsolatának. A köznyelv gyakran használja egy házasság lezárására is, de a szó általában csak a romantikus kapcsolatokra vonatkozik (egy házasságnál ezt válásnak szokták nevezni). A szakítás akkor megy végbe, ha a két személy közötti kötelék különböző okok miatt már nem működik zökkenőmentesen. bélyegkép|A szakítás népszerű szimbóluma a törött szív. Susie Orbach szerint a szakítás lehet ugyanolyan fájdalmas, sőt jóval fájdalmasabb, mint egy válás.Susie Orbach: Terápiában - A kliens, aki beleszeretett a terapeutába és még kilenc történet (2017) Ezt az is bizonyítja, hogy a folyamat közben az érintettek a gyászreakció tüneteit mutatják.

Okai Egy kapcsolat végéhez számtalan tényező vezethet: felléphetnek kommunikációs problémák, aminek során a pár egyre kevesebb dolgot (akár semmit sem) beszélnek meg, a viták pedig rendezetlenné válhatnak.Pálinkás Panyi Anna: Szakítási napló (2018) Az eltérő jövőkép is okozhatja egy kapcsolat végét, hisz két különböző cél a karrier, a házasság vagy a gyerekvállalás terén akadályozza a gondtalan együttlétet. A bizalom elvesztése (például megcsalás miatt) vagy az érzelmek kihűlése (a szerelem barátsággá vagy közömbösséggé válik) is vezethet szakításhoz.

Típusai

Közös megegyezés A legkevésbé fájdalmas típus a közös megegyezés, amikor is mindkettő fél belátja, hogy a kapcsolatuk sehogy sem működik. Ez leggyakrabban nem hirtelen felindulásból történik. Hosszú heteken, sőt, akár hónapokon keresztül beszélgetnek arról, hogy van-e értelme folytatni, esetleg van-e megoldás a problémákra. Ha nem sikerül megoldaniuk a nézeteltéréseket, a tiszteletet megtartva, düh és feszültség nélkül elengedik egymást. Igaz, ez tökéletesen ideálisnak tűnhet, de vannak hátrányai. Például a harag hiánya miatt nehéz betartani a kapcsolatstopot, ami miatt nem tudják teljes mértékben elfelejteni egymást. Ráadásul kialakulhat késleltetett düh is: ha az egyik fél később új párt választ, a másik féltékennyé és/vagy iriggyé válhat.

Fokozatos eltávolodás A fokozatos eltávolodás is a szakítás egyik formája. Ilyenkor nem történik nagyobb megbeszélés a kapcsolatról, nincsenek viták, a felek egyszerűen "kikopnak" egymás életéből.

Egyoldalú szakítás A szakítás legfájdalmasabb és legmegterhelőbb típusa az egyoldalú szakítás. Ilyenkor csak az egyik fél akarja lezárni a szerelmi kötődést, a másik viszont folytatná. A két fél ilyenkor más- más érzelmi és mentális állapotba kerül. Az elhagyó (aki a szakítás mellett dönt) már hetekkel vagy hónapokkal a szakítás előtt döntést hoz, és a gyászfolyamat elejét a másik tudta nélkül végigjárja. Ennek köszönhetően a szakítás során ő inkább megkönnyebbülést érez. Sokszor bűntudatot gyötri, ezért a kijelentés előtt megpróbál kedves lenni, ezzel egy hamis reményt keltve.

Az elhagyottat (aki még gond nélkül folytatná a kapcsolatot) általában sokkszerűen, meglepetésként éri a döntés. Tehetetlenül érzi magát, a kontrollt elveszti, és borzasztóan éri, hogy nem volt beleszólása a dologba. Ez vitákhoz, kétségbeesett ígérgetésekhez vezethet. Az agykutatások szerint az elhagyott agya hasonló elvonási tüneteket mutat, mint a drogfüggőké, amikor abbahagyják a szer fogyasztását. Ilyenkor a kortizol termelése drasztikusan megnövekedik. Az elhagyott nagyon nehezen képes felépülni a gyászreakciók okozta fájdalomtól, akár örökre megmaradó traumát is okozhat a partner elvesztése.

Kutatások, modellek Számos kutatás próbálta megfejteni és rendszerezni a szakítás folyamatát. A legtöbb kutatás különböző szakaszokra bontja egy kapcsolat véget vetésének lefolyását.

Steve Duck egy 6 szakaszos szakítási ciklust alkotott:Steve Duck: Duck-féle párkapcsolati felbomlási modell (1982)

Problémák, elégedetlenség a kapcsolattal Intrapszichés szakasz (a belső vívódás jele: az elégedetlen fél még nem szól a párjának, de gondolatban mérlegeli a kapcsolat előnyeit, hátrányait) Diadikus szakasz (a felek megbeszélik a problémákat) Társas szakasz (a szakítás híre eljut a külvilágba: bevonják a családtagokat, barátokat) „Sírrendezés” (a kapcsolat tényleges, végleges lezárása) Megújulás (a felek túllépnek a fájdalmon, tanulva a hibáikból megpróbálnak új, egészséges kapcsolatokat kialakítani)

John Mordechai Gottmann és Sam Levenson 1994- es kapcsolati kaszkádmodellje:Gottmann és Levenson Párkapcsolati felbomlás kaszkádmodellje (1992)

Kritika (nem egy konkrét viselkedést hárítanak el, hanem a másik jellemét támadják meg) Megvetés (gyúnnyal, sértésekkel fejezik ki a morális felsőbbrendűséget) Védekezés (a támadásra a partner nem vállal felelősséget, kifogásokat keres) Elzárkózás (a felek falat húznak maguk elé)

Charles T. Hill, Zick Rubin és Letitia Anne Peplau megállapították, hogy mely tényezők jelzik előre a házasság előtti szakítást:Charles T. Hill, Zick Rubin, Letitia Anne Peplau: Párkapcsolatok felbomlásának dinamikája (1976)

Egyenlőtlen részvétel a kapcsolatban Korkülönbség Különböző oktatási törekvések Az intelligencia különbsége A fizikai vonzerő különbsége

Jegyzetek

Kategória:Családjog