Líbiai Szent Thalassziosz, latinosan Thalassius, más néven „az afrikai” , a 6–7. században élt keresztény szerzetes és görög nyelvű vallási író volt.
Élete és művei
Személyéről szóló információink főként Hitvalló Szent Maximosztól származnak. Valószínűleg akkor ismerkedtek meg, amikor Maximosz 628–630 körül Afrika tartományába érkezett. Thalassziosz címzettje volt Maximosz egyik legfontosabb művének, a „Kérdések Thalasszioszhoz a Szentírás nehéz részeiről” című gyűjteménynek. Ez a mű 65 kérdésből és válaszból áll, és 630–634 között készült. A hagyományos cím ellenére valójában Thalassziosz kérdéseit és Maximosz válaszait tartalmazza.
A két szerzetes levelezést is folytatott. I. Phótiosz konstantinápolyi pátriárka (megh. 893) még öt Maximosz által Thalassziosznak írt levelet ismert. Ezek közül ma három azonosítható. Az egyik levélben Thalasszioszt „papnak és higumennek” (kolostorfőnöknek), egy másikban egyszerűen „presbiternek” nevezik. Egy további levél csak latin fordításban maradt fenn, és 638 után íródott. Ezekből arra lehet következtetni, hogy Thalassziosz egy afrikai kolostor higumenje volt a 630-as években.
Thalassziosztól négy „centuria” maradt fenn a lelki életről, „A szeretetről, a mértékletességről és az értelem szerinti életmódról” címmel (görögül: Περὶ ἀγάπης καὶ ἐγκρατείας καὶ τῆς κατὰ νοῦν διαίτης). Írásait különösen Evagriosz Pontikosz tanításai ihlették. A görög szöveget először Andrea Gallandi könyvtárkiadásában nyomtatták ki, Hitvalló Maximosz művei után, Œcolampadius latin fordításával együtt. Később bekerült a Philokalia második kötetébe is. A Migne-féle Patrologiában a centuriák után szereplő rövid írás azonban nem tőle származik, hanem egy másik Thalassziosz nevű szerzetestől, aki II. Theodosius korában élt, és akit Nesztoriosz bántalmazott.
Négy „Centuriája” (száz mondásból álló gyűjteménye) bekerült a Philokalia című műbe, amely a neptikus atyák írásait tartalmazza. A görög ortodox egyház tiszteletreméltó szentként tiszteli; ünnepét május 20-án tartják.
Thalassziosz szerzetes nagyon idős korban, körülbelül 648-ban halt meg. Ereklyéi arról váltak híressé, hogy illatos mirhát árasztottak.
Tanítása Műve összesen 400 intelmet tartalmaz, amelyek mind akrosztichon formában íródtak, ami az író irodalmi tehetségét mutatja. A lelki-morális tanítás mellett dogmatikai kérdésekkel is foglalkozik: Isten Igéjének megtestesülésével és az emberiség megváltásával. Damaszkuszi Szent János teológiai műveiben szintén támaszkodott Thalassziosz munkáira. Írásainak központi gondolata a belső lelki megvalósulás, amely a szenvedélyek elleni harc során valósul meg: „Ha meg akartok szabadulni minden rossztól, mondja, mondjatok le a rossz anyjáról — az önszeretetről. Minden szenvedélyt az önszeretet előz meg, és végül a gőg követi a szenvedélyes gondolatokat.”
Fordítás
Források Marie-Théophane Disdier, « Le témoignage spirituel de Thalassius le Libyen », Revue des études byzantines 2, 1944, p. 79-118. Michel Van Parys, « Un maître spirituel oublié : Thalassios de Libye », Irenikon, vol. 52, n° 2, 1979, p. 214-240. Aimé Solignac, article « Thalassius, moine libyen », Dictionnaire de spiritualité, t. 15, col. 323. https://www.johnsanidopoulos.com/2018/05/saint-thalassios-of-libya-648.html
Kapcsolódó szócikkek Bizánci irodalom Ortodox szentek listája Patrologia Graeca
Kategória:Görög ortodox szentek Kategória:Bizánci szentek, boldogok Kategória:648-ban elhunyt személyek Kategória:Bizánci teológusok