A tiranai óratorony () egy oszmán kori kulturális örökségi műemlék óratorony az albániai Tiranában. Az építmény a főváros egyik jelképe, és szerepel annak címerében is. Először a Tudományos Intézet ismerte el kulturális örökségi helyszínként 1948. október 16-án a 95. számú határozatával. Ezt követően a Tiranai Állami Egyetem rektori hivatala 1963. január 15-én a 6. számú határozattal, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium 1973. június 10-én az 1886-os hivatkozási számmal minősítette annak.
Története Az 1820-as években a mintegy 13 000 lakosú Tirana már az oszmán kori Albánia egyik legfontosabb városává vált. A 19. század jelentős növekedési időszakot hozott; ekkor vált a város figyelemre méltó nevezetességévé az a mecset, amelyet Molla bég és fia, Haxhi Et’hem bég bejtedzsi költő építtetett. A mecset minaretjének megépítését követően Et’hem bég felépítette az óratornyot és egy medreszét is.
Az óratorony hidzsra szerinti 1238-as (Kr. u. 1822) befejezéséről Shaban „Hulusi” Toptani bég (elhunyt 1833-ban) egy Haxhi Et’hem bégnek ajánlott kronogrammában emlékezett meg.
Egy másik forrás arra utal, hogy az óratorony építése 1822-ben kezdődött és 1830-ban fejeződött be, amit Tirana gazdag elitjének adományai finanszíroztak. Haxhi Et’hem bég képzett mesterembereket, köztük a Golloborda régióból származó kézműveseket alkalmazott az építkezéshez.
Az óratorony legkorábbi vizuális dokumentációja Edward Lear angol művész két, 1848. szeptember 28-án készült akvarelljén jelenik meg. Georg von Hahn albanológus úgy jellemezte a tornyot, mint amely rokokó stílusjegyeket hordoz – bár ez nem teljesen pontos, a leírás jól megragadja az építmény díszítő jellegét. Olyan európai szerzők is megemlítették 19. századi műveikben az óratornyot, mint Ami Boué és Hyacinthe Hecquard, Gabriel Louis-Jaray kutató pedig a régi francia városok harangtornyaihoz hasonlította.
Az óraszerkezet összeszerelését az óraiparbeli szakértelmükről híres Tufina családnak tulajdonították. Őket bízták meg az óratorony karbantartásával egészen 1973-ig.
1928-ban a tornyot felújították, ekkor nyerte el mai arculatát. A munkálatok során az albán kormány 13 390 aranyfrankért egy új óraszerkezetet vásárolt Németországból és szereltetett be. Az eredeti szerkezetet, amely egy értékes mérnöki alkotás volt, az osztrák erők az első világháború alatt elrabolták. A tornyot az 1930-as években világították ki először éjszaka.
Az óratorony a második világháború során megrongálódott, de 1946 júliusára megjavították, és újra működni kezdett. Gjush Shkreli, a Tiranai Posta és Telekommunikáció műszerésze azt javasolta, hogy a shkodrai Nagytemplomban is használt óraszerkezetet helyezzék át a működőképesség helyreállításához. A kommunista uralom alatt egy vörös csillagot helyeztek a torony tetejére, amely egészen 1970-ig a város legmagasabb építményének számított a minareteket nem számítva. 1974-ben egy új, Kínából származó elektromos szerkezetet telepítettek, amely a város utcai óráinak hálózatát is működtette, bár ez már nem tudta reprodukálni az eredeti szerkezet hagyományos hangját.
Az óratornyot 1981-ben és 1999-ben részlegesen restaurálták, az átfogó felújítási munkálatok 2010. február 11-én fejeződtek be. A városvezetés az óra felújítására 30 000 amerikai dollárt kapott az amerikai nagykövetség tiranai kulturális örökségvédelmi alapjától. A munkálatok során azonban nem megfelelő, modern anyagokat használtak fel.
Építészeti jellemzői Az óratorony Tirana városközpontjában, az Et'hem bég mecset közvetlen szomszédságában található. Ez egy III. típusú óratorony, amelyet három emelet jellemez, és ennek a típusnak az első változatát képviseli, ahol a második emelet nyitott. A torony egy 1 méter magas, 4,27 x 4,28 méteres négyzet alapú lábazaton áll. Az építéséhez szükséges köveket Priska dombjairól hozták, a belső teret pedig habarccsal kötött zsindelykövekkel rakták ki. A lábazat és a főszerkezet közötti átmenetet egy vízszintes, profilozott keret jelzi.
Az óratorony jelenleg 32,5 méter magas, falainak vastagsága pedig 1,18 és 1,29 méter között változik. Külsejét finomra vágott, változó magasságú sorokba rendezett kövekből építették, amelyeket vékony habarcsfugák kötnek össze. A szerkezet felénél nagyjából három-három fém merevítő van beágyazva mind a négy oldalán.
A torony bejárata a déli oldalon található, és egy rövid lépcsősoron keresztül érhető el. A kaput egy faragott kőből készült félkörív koronázza, amelyet három oldalról egy íves profilú kövekből álló, lépcsőzetes szegély keretez. A bejáratnál hat elegánsan megmunkált kő található, amelyek nagyban hozzájárulnak a bejárat esztétikai vonzerejéhez. Belsejében egy fémlétra vezet a felső szintekre.
A közvetlenül az óraszerkezet alatt található erkély négy íves ajtón keresztül közelíthető meg, és egy körbefutó, konzolokkal alátámasztott, betonkorlátos mellvéddel ellátott járda veszi körül. E szint felett található az óra karbantartó helyisége, amely a számlapoknak és a szerkezetüknek ad otthont. Még feljebb a nyitott harangtornyot oszlopok tartják. Az erkély szintjétől a legfelső architrávokig a szerkezet vakolt és fehérre van festve. A tornyot egy négyszög alapú, gúla alakú tető fedi.
Az óratorony északi homlokzatán, a 41. kősorban két figyelemre méltó kődombormű is található: jobboldalt egy sárkány, baloldalt pedig egy növényi motívum.
Az eredeti óratorony a jelenlegi erkélyszinttől felfelé nyolc kőoszloppal rendelkezett, amelyeket ívek kötöttek össze (minden oldalon kettő). Ezt a részt egy ólomlemezekkel borított fatető fedte. E fölött helyezkedett el a négy faoszlop által tartott harangtorony, melyet egy kápolnaszerű, szintén ólommal borított piramistető zárt le.
Két felirat ma is látható rajta: az egyik olasz nyelvű, amely így szól: „F. & PAOLO ACCERBONI IN TRIESTE”, a másik pedig egy oszmán-török nyelvű felirat a hidzsra szerinti 1254. év Dzsumáda l-úla hónapjának 7. napjáról (1838. július 29.). Ezekből a feliratokból kiderül, hogy az óra harangját az Accerboni fivérek trieszti öntödéjében öntötték 1838. július 29-én.
A 0,74 méter átmérőjű és 0,6 méter magas harangot bonyolult virágmotívumok díszítik. Jelenleg meg van repedve, és hét lyuk is található rajta, ami valószínűleg a második világháború során elszenvedett károk következménye. Visszavonulásukkor a német erők aknavetőkkel lőtték az óratornyot, ami károsította a szerkezetét és a harangot is eltalálta.
Mai formájában már csak a torony eredeti első emelete maradt meg. A későbbi átalakítások jelentősen megváltoztatták a torony megjelenését, ami bizonyos hagyományos építészeti elemek elvesztéséhez vezetett, egyúttal elméleti aggályokat vetett fel a műemlék megóvási és helyreállítási fázisai során alkalmazott módszerekkel és elvekkel kapcsolatban.
Alkalmanként mahya fényeket (feliratos díszkivilágítást) feszítenek ki az óratorony és az Et'hem bég mecset minaretje közé, különösen az olyan ünnepi időszakokban, mint a ramadán és a bajrám.Çoku, Dritan (2021). Kullat e Sahatit në Shqipëri. Tiranë: Fondacioni Alsar. pp. 351–365.
Galéria
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Óratornyok Kategória:Tirana Kategória:1830-ban átadott építmények