A komplex poszttraumás stressz zavar (röviden CPTSD, C-PTSD, cPTSD vagy Komplex PTSD) egy stresszel összefüggő mentális zavar, amely általában komplex traumákra adott válaszként jelentkezik: általában hosszan tartó vagy ismétlődő kitettség egy vagy több traumatikus eseménynek, amelyből az egyénnek kevés vagy semmilyen esélye sincs a menekülésre.

Az ICD-11 osztályozásában a CPTSD a poszttraumás stressz zavar (PTSD) egy kategóriája, amelyhez további három jelentős tünetcsoport tartozik: érzelmi szabályozási zavar, negatív hiedelmek önmagáról (pl. szégyen, bűntudat, helytelen okokból bekövetkező kudarc) és interperszonális nehézségek.World Health Organization (2022). " Complex post traumatic stress disorder". International Classification of Diseases, eleventh revision – ICD-11. Genova – icd.who.int. A CPTSD tünetei közé tartozik a hosszan tartó rettegés, az értéktelenség érzése, a tehetetlenség érzése, az identitás vagy az énkép torzulása, valamint a hiperéberség. Bár a CPTSD korai leírásai meghatározták a trauma típusát (azaz elhúzódó és ismétlődő), az ICD-11 nem követeli meg a konkrét traumatípust.

Osztályozások Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Betegségek Nemzetközi Statisztikai Osztályozása a 2018-ban kiadott és 2022-ben hatályba lépett tizenegyedik revíziója (BNO-11) óta tartalmazza a CPTSD-t. Az előző kiadás (BNO-10) a Katasztrofális Esemény Utáni Tartós Személyiségváltozás (EPCACE) diagnózisát javasolta, amely a CPTSD elődje volt. A Healthdirect Australia (HDA) és a Brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) szintén elismerte a CPTSD-t mentális zavarként.

Jelek és tünetek bélyegkép|A komplex poszttraumás stressz zavar lehetséges okai

Gyermekek A poszttraumás stressz zavar (PTSD) diagnózisát eredetileg olyan felnőtteknél állították fel, akik traumát szenvedtek el (pl. háború vagy nemi erőszak során). Sok gyermek esetében azonban egészen más a helyzet. A gyermekek krónikus traumát szenvedhetnek el, például bántalmazástól, családon belüli erőszaktól, iskolai zaklatástól, diszfunkciótól vagy az elsődleges gondozójukhoz való kötődés megszakadásától. Sok esetben a gyermek gondozója okozza a traumát. A PTSD diagnózisa nem veszi figyelembe, hogy a gyermekek fejlődési szakaszai hogyan befolyásolhatják a tüneteiket, és hogy a trauma hogyan befolyásolhatja a gyermek fejlődését.

A fejlődési trauma zavar (DTD) kifejezést a CPTSD gyermekkori megfelelőjeként javasolták. Ez a fejlődési traumaforma a gyermekeket más pszichiátriai és orvosi rendellenességek kialakulásának kockázatának teszi ki. Bessel van der Kolk a DTD-t számos interperszonális traumával való találkozásként határozza meg, mint például fizikai bántalmazás, szexuális zaklatás, erőszak vagy halál. Szubjektív események is kiválthatják, mint például az elhagyás, az árulás, a vereség vagy a szégyen.

A gyermekkori ismételt traumatizáció olyan tünetekhez vezet, amelyek eltérnek a poszttraumás stressz zavar (PTSD) esetén leírtaktól. Van der Kolk és mások hét területen írják le a tüneteket és a viselkedési jellemzőket:

Kötődés: problémák a kapcsolati határokkal, bizalomhiány, társadalmi elszigeteltség, mások érzelmi állapotainak észlelésének és reagálásának nehézségei Biomedicinális tünetek: szenzoros-motoros fejlődési zavar, szenzoros integrációs nehézségek, fokozott egészségügyi problémák, vagy néha szomatizáció Érzelmi vagy érzelmi szabályozás: gyenge érzelemszabályozás, az érzelmek és belső állapotok azonosításának és kifejezésének nehézségei, valamint a szükségletek, vágyak és kívánságok kommunikálásának nehézségei A disszociáció elemei: amnézia, deperszonalizáció, diszkrét tudatállapotok diszkrét emlékekkel, érzelmekkel és működéssel, valamint az állapotalapú eseményekre vonatkozó memória károsodása. Viselkedéskontroll: impulzuskontroll problémák, agresszió, kóros önmegnyugtatás és alvászavarok Kogníció: A figyelem szabályozásának nehézségei; problémák különféle végrehajtó funkciókkal, mint például a tervezés, az ítélőképesség, a kezdeményezés, az anyagok használata és az önmegfigyelés; nehézségek az új információk feldolgozásában ; nehézségek a fókuszálásban és a feladatok elvégzésében; gyenge tárgyállandóság ; problémák az ok-okozati gondolkodással; és nyelvi fejlődési problémák, például a receptív és expresszív kommunikációs képességek közötti szakadék. Énkép: töredékes és/vagy összefüggéstelen önéletrajzi narratíva, zavart testkép, alacsony önbecsülés, túlzott szégyenérzet és negatív belső énképek

Felnőttek A komplex poszttraumás stressz-zavarban (CPTSD) érintett felnőttek gyakran olyan hosszan fennálló, interperszonális traumákat éltek át, amelyek már gyermekkorukban megjelentek, vagy legalábbis akkor kezdődtek. Ezek a korai traumatikus tapasztalatok akadályozhatják a stabil önazonosság és a másokról kialakított egészséges kép fejlődését. Mivel a testi vagy érzelmi bántalmazás, illetve az elhanyagolás sok esetben közeli kötődési személyektől – például szülőktől, gondozóktól vagy testvérektől – származott, az érintettekben kialakulhat az a meggyőződés, hogy velük alapvetően valami nincs rendben, és hogy más emberekben nem lehet megbízni vagy rájuk támaszkodni.

Egy 2025-ös szisztematikus áttekintés és metaanalízis arról számolt be, hogy az ICD-11 PTSD és a CPTSD összesített prevalenciája 2%, illetve 4% volt a háborúnak nem kitett/gazdaságilag fejlett országokban/régiókban élő felnőttek körében. Az előfordulási gyakoriság 16%-ra, illetve 15%-ra nőtt a háborúnak kitett/gazdaságilag kevésbé fejlett országokban és régiókban.

A CPTSD korábbi leírásai hat tünetcsoportot javasoltak:

Az érzelmek és impulzusok szabályozásának változásai Figyelem vagy tudatosság változásai Az önészlelés változásai Változások másokkal való kapcsolataiban Szomatizáció Jelentésrendszerek változásai

Az ezeken a területeken szerzett tapasztalatok a következők lehetnek:

Az érzelemszabályozás változásai, beleértve az olyan élményeket, mint a tartós diszfória, a krónikus öngyilkossági gondolatok, az önkárosítás, a robbanásszerű vagy szélsőségesen gátolt düh (váltakozhat), és a kényszeres vagy szélsőségesen gátolt szexualitás (váltakozhat). A tudatállapot változásai, mint például amnézia vagy a traumatikus eseményekre való felidézés javulása, disszociációs epizódok, deperszonalizáció / derealizáció, valamint a tapasztalatok újraélése (akár intruzív PTSD tünetek, akár ruminatív megszállottság formájában). Az önészlelés változásai, mint például a tehetetlenség vagy a kezdeményezőkészség bénultsága, szégyen, bűntudat és önvád, a beszennyezettség vagy a stigma érzése, valamint a többi emberi lénytől való teljes különbözés érzése (ide tartozhat a különlegesség érzése, a teljes magány, az a hit, hogy senki más nem értheti meg, vagy a nem emberi identitás érzése). Az elkövetőről kialakított kép is jelentősen megváltozhat. Az érintett személy gyakran túlzottan foglalkozik az elkövetővel és a hozzá fűződő kapcsolattal, amely akár a bosszú gondolatával is együtt járhat. Előfordulhat, hogy az elkövetőt rendkívüli vagy korlátlan hatalommal ruházza fel, még akkor is, ha a helyzet megítélése bizonyos szempontból reálisabb lehet, mint a kívülállóké. Jellemző lehet az elkövető idealizálása vagy vele szembeni ellentmondásos hálának az érzése is. Emellett kialakulhat annak a benyomása, hogy különleges vagy akár természetfeletti kapcsolat köti hozzá, valamint az is, hogy átveszi vagy elfogadja az elkövető nézeteit, magyarázatait és igazolásait. A más emberekkel való kapcsolatokban is jelentős változások jelenhetnek meg. Az érintett hajlamos lehet az elszigetelődésre és a társas helyzetektől való visszahúzódásra, miközben a közeli, bizalmi kapcsolatai gyakran megszakadnak vagy nehezen tarthatók fenn. Előfordulhat, hogy újra és újra olyan személyt keres, aki megmentheti vagy biztonságot nyújthat számára, majd ezt időszakosan ismét az elzárkózás és a távolságtartás váltja fel. Emellett tartós bizalmatlanság alakulhat ki másokkal szemben, és gyakran ismétlődhetnek olyan helyzetek, amelyekben nem tudja hatékonyan megvédeni saját érdekeit vagy határait. Jelentésrendszerek változásai, például a megtartó hit elvesztése, valamint a reménytelenség és kétségbeesés érzése.

Diagnózis A CPTSD-t fontolóra vették a DSM-IV-be való felvételre, de az 1994-es publikációból kizárták. A DSM-5-ből is kizárták, amely a poszttraumás stressz zavart sorolja fel. Az ICD-11 a 2018-as első kiadása óta tartalmazza a CPTSD-t, és létezik egy validált önbevalláson alapuló mérőeszköz az ICD-11 CPTSD felmérésére, amely a Nemzetközi Trauma Kérdőív (ITQ).

Differenciáldiagnózis

Poszttraumás stressz zavar

Az ICD-11-ben két párosított diagnózis található, a PTSD és a CPTSD. A CPTSD diagnózisához egy személynek a PTSD diagnosztikai kritériumainak is meg kell felelnie.

Magán a traumatikus eseményen kívül a poszttraumás stressz zavarnak (PTSD) három fő eleme van (vagyis mindhárom tünetnek jelen kell lennie a diagnózishoz):

az esemény újbóli átélése tolakodó emlékek, rémálmok vagy visszaemlékezések formájában, az esemény emlékeinek, gondolatainak vagy egyéb emlékeztetőinek (pl. bizonyos személyeknek vagy helyeknek) szándékos elkerülése a trauma újbóli átélésének elkerülése érdekében, és a fokozott aktuális fenyegetés tartós érzékelése (pl. hiperéberség, fokozott megijedési reakció).

Ezeknek a tüneteknek a működés fontos területeinek károsodását kell okozniuk. Azokat a funkciókat tekintjük károsodottnak, amelyek csak jelentős többleterőfeszítéssel érhetők el.World Health Organization (2022). " Post traumatic stress disorder". International Classification of Diseases, eleventh revision – ICD-11. Genova – icd.who.int.

A komplex poszttraumás stressz zavar (CPTSD) ugyanazokkal az alapelemekkel rendelkezik, mint a PTSD, de további három tünetnek kell jelen lennie:

súlyos és átható nehézségek az érzelmek szabályozásában, az önmagunkkal kapcsolatos hiedelmek változásai, például értéktelenség érzése jelentős szégyenérzettel, és nehézségek a fontos emberekkel való szoros kapcsolatok fenntartásában.

Ismétlem, ezeknek a tüneteknek jelentős károsodást kell okozniuk ahhoz, hogy CPTSD-nek lehessen tekinteni.

A DSM-5-ben a komplex PTSD számos tünete ma már a PTSD tünetei közé tartozik, amelyek sokkal szélesebb körűek, mint az ICD-11-ben szereplő PTSD tünetek. Ezenkívül a DSM-5 egy disszociatív tünet altípust is tartalmaz.

A komplex poszttraumás stressz zavar (CPTSD) korábbi leírásai tágabbak voltak, de klinikailag már nem feltétlenül alkalmazhatók; például a CPTSD-t úgy írták le, hogy magában foglalja a fogságot, a pszichológiai fragmentációt, a biztonságérzet, a bizalom és az önértékelés elvesztését, valamint az újbóli áldozattá válás hajlamát. A legfontosabb, hogy elvész a koherens énkép: ez az elvesztés és az ebből fakadó tünetprofil különbözteti meg leginkább a CPTSD-t a poszttraumás stressz zavartól. A CPTSD-t kötődési zavarral is jellemezték, különösen az átható bizonytalansággal vagy dezorganizált típusú kötődéssel. Így felmerült a CPTSD és a PTSD diagnosztikai kategóriája közötti különbségtétel.

A folyamatos traumás stressz zavar (CTSD), amelyet Gill Straker vezetett be a trauma szakirodalomba 1987-ben, különbözik a folyamatos traumás stressz zavartól. Eredetileg dél-afrikai klinikusok használták a gyakori, magas szintű erőszaknak való kitettség hatásainak leírására, amelyek általában polgári konfliktusokkal és politikai elnyomással járnak. A kifejezés olyan kontextusoknak való kitettség hatásaira vonatkozik, ahol a bandák közötti erőszak és a bűnözés endemikus, valamint az életveszélyes helyzeteknek való folyamatos kitettség hatásaira vonatkozik a magas kockázatú foglalkozásokban, például a rendőrségnél, a tűzoltóságnál és a sürgősségi szolgálatoknál. Használták a folyamatos kapcsolati traumák leírására is, amelyeket gyakran átélnek azok az emberek, akik olyan kapcsolatokból szabadulnak ki, amelyekben párkapcsolati erőszak is szerepelt.