A Progress az angol Take That hatodik stúdióalbuma. Ez az első olyan kiadványuk a Nobody Else (1995) óta, amelyen ismét az eredeti öttagú felállás szerepel, miután Robbie Williams visszatért a zenekarba 1995‑ös távozása óta először – ugyanakkor ez az egyetlen album, amelyen újra együtt dolgozott a teljes csapat. Egyben ez volt az utolsó album, amelyen Jason Orange is közreműködött, mivel 2014‑es kilépésével végleg megszűnt az eredeti formáció. Az album 2010. november 15‑én jelent meg az Egyesült Királyságban.

Az album kedvező kritikai fogadtatásban részesült; a legtöbb kritikus kiemelte az elektronikus zenei hatásokat és a szintetizátorok hangsúlyos szerepét. A Progress az első helyen debütált a UK Albums Chart listán, és a 21. század harmadik leggyorsabban fogyó albuma lett, egyben minden idők ötödik leggyorsabban fogyó albuma az Egyesült Királyságban. A lemez 24 nap alatt több mint egymillió példányban kelt el, így a 2010‑es év legnagyobb példányszámban eladott albuma lett. 2011 júniusára az eladások elérték a 2,4 milliót az Egyesült Királyságban.

Az album jelentős kereskedelmi sikert aratott Európában is, ahol tizenkét országban került be a top 10‑be. Az IFPI háromszoros platinalemezzel minősítette, ami hárommillió példány európai kiszállítását jelzi. 2011. június 10‑én az album kibővített változatban is megjelent, a Progressed című EP‑vel együtt, amely nyolc korábban kiadatlan dalt tartalmaz.

Előzmények

1995 júliusában Robbie Williams bejelentette, hogy kilép a Take Thatből. Távozását követően a zenekar feloszlott, és egészen 2005‑ig nem is tértek vissza, amikor Williams nélkül újra megalakultak. 2008‑ban, az együttes ötödik stúdióalbumának, a The Circus munkálatai alatt Williams találkozót tartott Gary Barlow‑val és a zenekar többi tagjával korábbi Los Angeles‑i házában. A kapcsolatfelvétel még 2006 májusában történt meg, a Ultimate Tour idején. 2010‑ben, a BBC Radio 1‑nak adott interjúban Williams így emlékezett vissza: „Ez egy olyan élethelyzet volt, amely könnyen robbanhatott volna, és teljesen félremehetett. Leültünk beszélgetni, és a végén valami egészen elképesztő történt: mindketten bocsánatot kértünk egymástól, és mindketten komolyan is gondoltuk. Ennyi kellett.” Barlow hozzátette: „Az elmúlt 15 évben azon gondolkodtam, mit fogok mondani.”

Felvételek

A felvételek 2009 szeptemberében kezdődtek az Electric Lady Studios épületében, közvetlenül a telt házas Take That Presents: The Circus Live turné befejezése után. Néhány dal – például az „Eight Letters” – már korábban megírt szövegekből és dallamokból származott, ugyanakkor Barlow a stúdiózás előtt több alap‑backing tracket is készített, amelyekből olyan számok születtek, mint az „SOS”, a „Pretty Things” és a „Happy Now”. A munkálatok híre hamar elterjedt, és egyre több pletyka keringett arról, hogy az öt tag ismét együtt dolgozik. A Take That 1995 óta először jelent meg közösen a színpadon 2009. november 12‑én a Children in Need Rocks the Royal Albert Hall jótékonysági koncerten. Kezdetben nem adtak elő közösen dalt: Williams külön lépett színpadra, miközben a négytagú felállás levonult. A koncert fináléjában azonban mindannyian együtt énekelték el a the Beatles „Hey Jude” című dalát a műsor többi fellépőjével közösen.

A stúdiómunkálatok során született, de az albumra végül fel nem került dalok egy része később a Progressed című EP‑n jelent meg.

Megjelenések

2010. július 15‑én bejelentették, hogy Robbie Williams visszatér a Take Thatbe. A Williams és a zenekar által kiadott közös közlemény így szólt: „A pletykák igazak… Robbie visszatért… és hogy megünnepeljük, írtunk és felvettünk egy új albumot, amely még az idén megjelenik.” Ugyanezen a napon a brit napilapok a következő címlappal jelentek meg: „Hónapok óta tartó találgatások után megerősítést nyert, hogy Robbie Williams visszatér a Take Thatbe. Gary, Howard, Jason, Mark és Robbie új stúdióalbumot rögzítettek öttagú felállásban, amely novemberben jelenik meg.”

Az album a zenekar húszéves pályafutását is jelzi, valamint tizenöt év telt el a Nobody Else megjelenése óta – ez volt az utolsó olyan kiadvány, amelyet a Take That öttagú felállásban rögzített. A borítót Nadav Kander készítette, aki korábban többek között Barack Obama portréját is fotózta. A borító a híres „majomtól az emberig” evolúciós ábrát idézi, és a kritikusok kedvezően fogadták.Take That show 'ascent of man' thisislincolnshire.co.uk.

Az album eredetileg 2010. november 22‑én jelent volna meg, azonban a megjelenést egy héttel előrehozták, így végül 2010. november 15‑én került a boltokba. Barlow elmondása szerint a döntést „az album iránti hatalmas előrendelések” és az „airplay‑ és rendelési adatok elemzése” indokolta, hozzátéve: „Soha nem láttuk még, hogy egy kislemezünket ennyit játsszák.”

A dalokról A „The Flood” 2010. november 7‑én jelent meg az album vezető kislemezeként. A „Kidz” 2011. február 20‑án került kiadásra a második kislemezként. A „Happy Now” 2011. március 18‑án jelent meg az album harmadik kislemezeként. A „Love Love” az album negyedik kislemezeként, valamint a kétlemezes, Progressed kiadás első kislemezeként 2011. május 11‑én látott napvilágot. A „When We Were Young” az album ötödik kislemezeként, illetve a Progressed második kislemezeként 2011. július 11‑én jelent meg. Az „SOS” ugyan nem jelent meg hivatalos kislemezként, mégis felkerült a UK Singles Chart listára 2010. december 26‑án, kizárólag digitális eladások alapján.

Kritikák Egyéb értékelések Értékelő Értékelés Metacritic 80/100 AllMusic Entertainment.ie The Evening Standard The Guardian The Independent Q Virgin Media 7/10

A "Progress" pozitív kritikákat kapott a zenei újságíróktól. A Metacritic – amely a kritikusok értékeléseit 100‑as skálára normalizálja – 80 pontos átlagot adott az albumnak 8 értékelés alapján, ami „általánosságban kedvező fogadtatást” jelez. A Q magazin magazin dicsérte az albumot, „diadalnak; zeneileg, koncepcionálisan és személyesen is” nevezve. A Virgin Media 10‑ből 7 pontra értékelte a lemezt, „meglepően sötét hangulatú kiadványnak” nevezve „a rendszerint vidám fiúbandától”. A The Guardian négy csillagot adott az albumnak, kiemelve, hogy „a Take That első öttagú albuma 1995 óta két dologra épül: egy valóban új hangzásra és Robbie Williams zökkenőmentes visszailleszkedésére a zenekarba”, valamint hogy Williams és társai „figyelemre méltó, modern albumot készítettek”.

A BBC Music szintén pozitív kritikát közölt, megjegyezve: „Ha a Progress címe arra utal, hogy a zenekar új hangzása a Take That Mk.II és Robbie Williams legutóbbi szólómunkáinak ötvözete lesz, a valóság egészen más. A Progress valami teljesen új – Take That Mk.III – és a legkülönösebb, legambiciózusabb és legizgalmasabb lemez, amelyben alkotóik valaha részt vettek.” A Yahoo! Music UK 8/10‑re értékelte az albumot, és azt írta: „Minden Robbie Williamsről szól. Hét a tíz dalból az ő vokáljára épül, a billentyűs, elektronikus hangzás inkább az ő utóbbi három szólóalbumát idézi, mint a Take Thatet, és bár az újraegyesülés egyértelműen jót tett neki, a csere nem tűnik teljesen egyenlőnek.” Luke Turner, az NME kritikusa 10‑ből 7 csillagot adott a lemeznek, „diadalmas és nyersen dübörgő stadion‑szintipop albumnak” nevezve, és dicsérte a Take Thatet, amiért „meghatározzák a tempót más zenekarok számára”.

A The Independent kritikusa, Andy Gill szerint „a popballadák helyett az album erősen elektronikus ritmusokra és textúrákra épül, és a tudománnyal és az emberiséggel kapcsolatos kételyeket tükröz”, és négy csillagot adott a lemeznek. Az AllMusic szintén négy csillagra értékelte a Progress‑t, megjegyezve, hogy „a hangsúly nem a harmóniákon, hanem a groove‑on és a textúrán van; a balladák háttérbe szorulnak a Gorillaz‑ra emlékeztető ötletes megoldások és a szintetizátoros glam‑lökések mellett”, majd így zárta: „A Progress a legmenőbb és legjobb zene, amit a Take That valaha készített.” Neil McCormick, a The Daily Telegraph kritikusa három csillagot adott az albumnak, és úgy vélte, hogy Robbie Williams „különös humorérzékével fertőzte meg zenésztársait… De figyelmeztetés: ez nem az Angels és Let Me Entertain You Williams‑e, hanem a sokat bírált Rudebox szertelen őrültje.” Hozzátette: „Bátorságukért tapsot érdemelnek, amiért egy harsány, nevetésre ingerlő, nagyívű elektro‑stadion eposzt tettek le az asztalra.” Jenny Mulligan az Entertainment kritikusa szerint a Progress „tele van okos, stílusos és ellenállhatatlanul fülbemászó dalokkal”, és úgy fogalmazott, hogy „[az album] igazi telitalálat”.

Kereskedelmi sikerek

Az album megjelenése előtt a Progress lett az év legtöbbet előrendelt lemeze. A megjelenés első napján több mint 235 000 példány kelt el az Egyesült Királyságban, amivel a Progress a század addigi leggyorsabban fogyó albuma lett (ezt a rekordot később Adele 25 című albuma döntötte meg, amely több mint 300 000 példányt adott el az első napon). 2010.november 21‑én a Progress az első helyen debütált a UK Albums Chart listán, ami a Take That hatodik listavezető albuma lett. Az első héten körülbelül 520 000 példány fogyott belőle, amivel a brit zenei listák történetének második leggyorsabban fogyó albuma lett.Yahoo 21 November 2010 A második héten további 208 000 példányt adtak el, és az album megőrizte első helyét, majd a harmadik héten több mint 174 000 példány fogyott, így továbbra is listavezető maradt. A negyedik héten ismét több mint 200 000 példányt értékesítettek, ezzel a Progress negyedik hete állt az első helyen. 2010- december 8‑ára az album elérte az 1,009 milliós eladást, mindössze 23 nappal a megjelenés után – ez csupán négy nappal több, mint amennyi idő alatt a The Circus érte el az egymilliós határt 2008‑ban. A Progress lett az első olyan album 2010‑ben, amely átlépte az egymilliós eladást az Egyesült Királyságban. Az ötödik héten több mint 330 000 példány fogyott, így az album továbbra is az első helyen maradt, és a Take That harmadik karácsonyi listavezető albumává vált, kevesebb mint öt hét alatt több mint 1,4 millió eladott példánnyal. A hatodik héten is megőrizte első helyét, több mint 433 000 eladott példánnyal, így az összeladás elérte az 1,87 milliót, és a Progress lett 2011 első listavezető albuma az Egyesült Királyságban.

Az album hat egymást követő hét után a második helyre csúszott vissza. 2011 áprilisára a Progress elérte a 2 milliós eladást, 139 nappal az eredeti megjelenés után. Ez a Take That negyedik olyan albuma lett, amely túllépte a 2 milliós eladást, a Beautiful World, a The Circus és a Never Forget – The Ultimate Collection után. 2011 júniusára a Progress eladásai elérték a 2,4 millió példányt az Egyesült Királyságban. Az album 2010. november 19‑én az első helyen debütált az Irish Albums Chart listán, ami a zenekar hatodik listavezető albuma lett Írországban, és az első helyen nyitott Skóciában is. Európa-szerte jelentős sikereket ért el: első helyre került Görögországban, Németországban és Dániában (ahol az első héten 30 000 eladott példánnyal platinalemez lett). Emellett az osztrák, olasz, holland, svéd és svájci albumlistákon is a top 10-ben debütált.

Számlista

Slágerlista

Heti összesítések + Heti összesítések: Progress Slágerlista (2010) Legjobb Helyezések Australian Albums (ARIA)65 Croatian Albums (IFPI)13 Czech Albums (IFPI)7 European Albums Chart1 Greek Albums (IFPI Greece)1 Japanese Albums (Oricon)145 Norwegian Albums (VG-lista)25 Portuguese Albums (AFP)14 Scottish Albums (OCC)1 Slovenian Albums (IFPI)14 South Korean Albums (Gaon Chart)26 Spanish Albums (PROMUSICAE)17 Swedish Albums (Sverigetopplistan)7 Swiss Albums (Schweizer Hitparade)2 Taiwanese Albums (G-Music) Click Western Music and scroll to 2010, Week 48.6 UK Albums (OCC)1

Év végi összesítések