A Pacific Racing (későbbi nevein Pacific Grand Prix illetve Pacific Team Lotus) egy volt versenycsapat, amely különféle géposztályokban versenyzett, a Formula–1-ben 1994-ben és 1995-ben voltak jelen, számottevő eredmények nélkül.

Története Egy volt szerelő, Keith Wiggins alapította a csapatot 1984-ben azért, hogy az európai Formula Ford bajnokságban indulhassanak. Első versenyzője a norvég Harald Huysman volt, a csapatot a Marlboro szponzorálta. Huysman megnyerte az európai és a benelux bajnokságot is. 1985-ben a már a Reynard által épített autóval versenyző csapat új pilótája Bertrand Gachot lett, aki 1986-ban megnyerte a brit Formula Ford bajnokságot. 1987-ben újabb sikereket arattak, ezúttal JJ Lehto révén, aki megnyerte az európai és a brit címet is. 1988-ban a csapat a brit Formula–3-ba is benevezett Lehtóval, és elsőre nyertek is. Wiggins azonban nem akart leragadni, és a cél az eggyel nagyobb kategória, a Formula–3000 volt. Továbbra is a Reynard építette az autójukat, és a Marlboro szponzorálta őket, de Lehto és csapattársa, Eddie Irvine már nem szerepeltek olyan jól a Formula–3000-ben, ezért mindkét támogatójuk otthagyta őket a DAMS kedvéért. Végül 1991-ben sikerült bajnoki címet szerezniük Christian Fittipaldi révén.

Mivel az összes junior kategóriában bajnoki címet szereztek, Wiggins figyelme a Formula–1 felé fordult. A terv az volt, hogy Pacific Grand Prix néven már az 1993-as idényben ott lesznek a rajtrácson. De az idő is kevés volt, ahogy a házon belüli megfelelő szakember, ezért a régi partnert, a Reynard Racinget kérték fel, hogy építse meg nekik a PR01-es jelzésű autót - a Reynard akkoriban szintén próbálkozott a Formula–1-be lépéssel, sikertelenül, tehát voltak kész tervrajzaik. A gond csak az volt, hogy a korábbi sikeres tervezőgárda, élén Rory Byrne-nal, elhagyta a Reynardot 1991 végén, és a Benetton csapathoz szerződtek, a terveket pedig eladták a Ligier csapatnak. Emiatt mindent a nulláról kellett kezdeni: a Reynard tervezői, akik, hogy megfeleljenek az FIA szabályainak, névleg a Pacific alkalmazottai voltak, a korábbi tervek alapjait felhasználva kezdtek egy új kasztni építésébe, amelyhez költségcsökkentési okokból a Formula–3000-es autók alkatrészeit is felhasználták. Mivel ugyanazokon az alapokon nyugodtak, így jól megfigyelhető volt a három autó: a Benetton B193, a Ligier JS37 és a Pacific PR01 közötti hasonlóság, elsősorban a lapos oldalú, megemelt orr. A csapat nem tudta tartani a határidőt, és a másik két autóval ellentétben nem volt ott a rajtrácson 1993-ban.

Végül csak 1994-ben tudtak nevezni, ami kész katasztrófa volt. Két pilótájuk Paul Belmondo és a kisebb kategóriákban már korábban velük versenyző (és a csapatban résztulajdonos) Bertrand Gachot volt, Oliver Gavin pedig a tesztpilóta. Az 1993-as szezonra tervezett, tehát akkorra már elavult autón csak minimális változtatásokat eszközöltek, hogy javítsanak az aerodinamikán, a meghajtásért pedig az Ilmor gyenge és megbízhatatlan motorja felelt. Nemcsak hogy pontokat nem szereztek, egyetlen versenyt sem tudtak befejezni, a francia nagydíjtól kezdve pedig már kvalifikálni sem tudtak. Az egyedüli emlékezetes momentumuk az évben a szponzorválasztás volt: megállapodtak ugyanis a Black Death cigarettamárkával, azonban pont a tragikus imolai hétvége során, így a morbid áthallások miatt az üzletet sosem ütötték nyélbe. Helyette az Ursus nevű izlandi vodkamárka lett a szponzoruk.

1995-ben mindenképp szerettek volna előrelépni. Ennek jegyében először is a Team Lotus megszűnése után megszerezték a névjogokat, és Pacific Team Lotus néven versenyeztek - ez azonban a néven kívül ténylegesen semmit nem jelentett, semmi közük nem volt a legendás csapathoz. Az Ilmor motorjai helyett Ford-motorokat szereztek és néhány új szponzort, ráadásul a mezőny létszámának csökkenése miatt már garantált volt, hogy minden futamon ott lehetnek. Nem volt jó jel azonban, hogy az új autó, a Pacific PR02 bemutatójakor Keith Wiggins közel fél órán keresztül próbált kinyitni egy üveg pezsgőt. Belmondo helyére Andrea Montermini érkezett, és szezon közben Gachot is távozott, és fizetős versenyzők érkeztek Giovanni Lavaggi és Jean-Denis Délétraz személyében. Gachot az idény végén mégis visszatért, miután a fizetős pilóták pénze elfogyott, a helyükre kiszemelt új versenyzők pedig nem kaptak szuperlicenszet. A csapat valamelyest előrelépett, de még mindig reménytelenül lassúak voltak, legjobb eredményük két nyolcadik helyezés lett, több kör hátrányban.

Az 1995-ös év végén, habár már voltak tervek a Yamaha-motorral szerelt Pacific PR03 megépítésére, inkább kiszálltak a királykategóriából, és visszatértek a Formula–3000-be. Itt azonban korábbi sikereiket már nem tudták megismételni, és 1998 végén meg is szűntek. Wiggins a Lolához igazolt, és segítségével Champ Car bajnokok lettek. 2000-ben felvásárolta a Bettenhauser Motorsports csapatot és átnevezte HVM Racingre. 2006-tól 2008-ig egy rövid ideig Paul Stoddart is tulajdonosa volt a csapatnak, ekkor Minardi Team USA néven versenyeztek, majd 2012-ben végleg megszűnt.

Összesített eredmények ÉvBajnokságAutó#PilótákVersenyekGyőzelmekPoleLeggyorsabb körPontokEgyéni bajnokságCsapatbajnokság1984Benelux Formula Ford 1600 Harald Huysman1. Harald Huysman1.1985Brit Formula Ford 1600Reynard Bertrand Gachot1986Brit Formula Ford 2000Reynard Bertrand Gachot1.1987Brit Formula Ford 2000 JJ Lehto1.Európai Formula Ford JJ Lehto1.1988Brit Formula–3Reynard 8838 JJ Lehto1886111131. -10 Evan Demoulas80000NR John Alcorn21*7.Makaói Nagydíj2 JJ Lehto1000 -KI -1989Formula–3000Reynard 89D24 Eddie Irvine10000119.7.25 JJ Lehto9000613. Allan McNish10000NR1990Formula–300024 Stéphane Proulx110010NRNR25 Marco Greco20000NR20000NR1991Formula–3000Reynard 91D29 Antonio Tamburini10101224.1st30 Christian Fittipaldi10241471.1992Formula–30001 Laurent Aïello10000313.4.2 Jordi Gené10110215.1993Formula–3000Reynard 93D8 David Coulthard9102253.4.9 Michael Bartels7000411. Phil Andrews20000NR1994Formula–133 Paul Belmondo160000NRNR34 Bertrand Gachot160000NR1995Formula–116 Bertrand Gachot110000NRNR Giovanni Lavaggi40000NR Jean-Denis Délétraz20000NR17 Andrea Montermini160000NR1996Formula–3000Lola T96/5028 Patrick Lemarié16000213.7.29 Cristiano da Matta1600078.1997Formula–3000Lola T96/5014 Oliver Tichy800014*7.9.15 Marc Gené20010NRIntl. Sports Racing SeriesBRM P30114 Franz Konrad Richard Dean

Wido Rössler10000NRNRLe Mans-i 24 órás verseny14 Eliseo Salazar Harri Toivonen

Jesús Pareja1000 - - -1998Intl. Sports Racing SeriesBRM P30114 Tim Sugden Grant Orbell

William Hewland20000NRNR * Más csapatok által szerzett pontokat is beszámítva.

Formula–1-es eredmények ÉvKasztniMotorGumikPilóták1234567891011121314151617PontokHelyezés1994PR01Ilmor 2175A 3,5L V10BRAPACSMRMONESPCANFRAGBRGERHUNBELITAPOREURJPNAUS0NR Paul BelmondoNKNKNKKIKINKNKNKNKNKNKNKNKNKNKNK Bertrand GachotKINKKIKIKIKINKNKNKNKNKNKNKNKNKNK1995PR02Ford EDC 3L V8BRAARGSMRESPMONCANFRAGBRGERHUNBELITAPOREURPACJPNAUS0NR Bertrand GachotKIKIKIKIKIKIKI12KIKI8 Giovanni LavaggiKIKIKIKIKI159KIKINIKIZKINRKI812KINIKIKIKIKIKIForrások:

Forráshivatkozások

Kategória:Megszűnt Formula–1-es csapatok