Göreme Nemzeti Park (egyszerűbben: Göreme) Kappadókia egyik nemzeti parkja, Törökország közép-anatóliai részén, Nevşehir tartomány Nevşehir körzetében. A Göreme Nemzeti Parkot (törökül: Göreme Milli Parklar) 1985-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára. Göreme ókori és jelenlegi városa is itt található, melynek 2008-ban 2449 lakója volt. A város irányítószáma 50000.
A Világörökségi helyszín bélyegkép|jobbra|220px|Műholdfelvétel a Göreme Nemzeti Park területéről bélyegkép|jobbra|220px|A Göreme Nemzeti Park térképvázlata
A világörökségi nyilvántartás – az azonos helyszín értelmében – egy természeti és egy kulturális örökségkategóriát von össze: Göreme Nemzeti Park Kappadókia sziklatemploma (helyesebben: sziklatemplomai)
Mindezekhez értelemszerűen kapcsolódnak: a térség kultúrtörténetének vázlatos bemutatása és annak szemléletes hordozójaként az érintett térség települései, barlangvárosai, valamint a barlang/sziklatemplomok világhírű, korai keresztény/bizánci korú falképei is.KAPPADOKIEN Natur, Historisches und kulturelles Erbe (lásd a Források közt)
Általános jellemzők Kappadókia olyan térség, amelynél a különleges, természet alakította tájformák szépsége mellett, az emberlakta utolsó tízezer év alatt e régióban az itt lakók történelmi és kulturális értékek garmadáját teremtették, halmozták fel. Az a civilizációs folyamat (forradalom), amely itt tízezer évvel ezelőtt – a letelepedés átmeneti formáit követően – végül is falvak kialakulásával vette kezdetét, a térségben töretlenül, folyamatosan, a mai napig jelen van. Kappadókia történetével foglalkozva meg kell értenünk Anatólia történetének különlegességét is. Ebben a térségben (évezredeken át) különböző civilizációk érintkeztek (keveredtek), s a mai törökök a sajátjukat e különböző, korábbi kultúrák által létrehozott alapokra építették fel.KAPPADOKIEN Natur, Historisches und kulturelles Erbe p. 6.
Ez a térség – földrajzi fekvéséből adódóan – az antik úthálózat kereszteződési pontjának számított, és ezért Kappadókia (mint Anatólia részének) legfontosabb történelmi jelentősége az, hogy „kulturális híd” szerepét töltötte be Mezopotámia és a Balkán között. A történelem során az anatóliai népesség fontos felfedezéseket tett vagy közvetített, többek közt az írást vagy az agyagkorongozást, továbbá egész Kappadókián át az asszír kereskedelmi kolóniák hálózatának adott helyet. Később igen korán befogadta a kereszténységet, majd Bizánc után az iszlám szeldzsuk/perzsa kultúráját.
Az utóbbi ötven évben végzett archeológiai ásatások eredményeképpen egyre világosabbá válik Anatólia történeti képe. Így ma már látjuk azt, hogy az Aksaray közelében levő Aşıklı-tumulus egyike az Anatóliában fellelt legrégebbi településeknek, ahol már az i. e. 8. évezred kezdetén a réz hideg és meleg megmunkálásával foglalkoztak. Vagy hogy a régióban fekvő kőrézkori (kalkolitikus) központoknak – amilyen Fraktin és Gelveri – már az i. e. 5. évezredben széles gazdasági és kulturális kapcsolataik voltak Mezopotámiával és a Balkánnal, s ezen kapcsolatok révén az i. e. 2. évezred kezdetén a Kültepe/Nesza mellett fekvő Kanesből terjedt szét Anatóliában az írás gyakorlata.
Kappadókia a 20. század közepe óta – különleges tájformái, történelme, és a kora kereszténység, illetve Bizánc idejéből származó szakrális építmények kulturális jelentősége miatt – a világ érdeklődési körébe került, s ezért ez a térség Törökország egyik legfontosabb turisztikai, idegenforgalmi centrumává vált, kultúr-turisztikai célterület lett. Mindezek a körülmények, értékek együttesen tették indokolttá a térség természeti és kulturális világörökségi nyilvántartásba vételét.
bélyegkép|200px|Kappadókia szent hegye: Az Erciyes Fotó: KT bélyegkép|200px|Kappadókia légballonról bélyegkép|200px|Kappadókia légballonról bélyegkép|200px|A Göreme-völgy bélyegkép|200px|Kappadókiai táj
A természet és a táji környezet A Kappadókia-név először egy, I. Dareiosz (i. e. 522 -486) perzsa királynak tulajdonított feliraton jelent meg, „Katpatuka” formában, amely „szép lovak országát” jelenti. Ezzel szemben az i. sz. I. században élő római természettudós, Plínius a régió nevét a Halys (Kızılırmak) egyik mellékfolyójától, a „Kappadoks” -ról származtatja, amely „Vad Folyó”-t jelent. A térség – összehasonlíthatatlan táji formációival, az ehhez csatlakozó, az ókortól kezdve- és a kora kereszténység időszakával folytatódva és felhalmozódva, a történelmi, kulturális és művészeti emlékeknek sorát birtokolja.KAPPADOKIEN Natur, Historisches und kulturelles Erbe p.8.
A kappadókiai különleges tájformák keletkezési ideje – mintegy 25 millió évvel ezelőttre, az újnegyedkorba – a geológiai harmadkor második felére – tehető. Ebben az időben olyan tűzhányók működtek, mint az Erciyes, Hasandağ és Melendiz. Ezek a mai Anatólia legmagasabb csúcsai, vulkánok, amelyek aktivitásának eredményeként alakult ki ez a világ egyik legkülönlegesebb tája: a „Feen Kamine” (törökül: peri bacaları; „tündérkémények”) régiója.
Ezek a vulkánok alakították ki: az Ihlara-szurdokot Aksaray-körzetben, a Göreme-völgyet Nevşehirnél, a Soganli-völgyet Kayseri körzetében.
Ilyen módon maradtak meg a felső keményebb rétegek, amelyek alatt a puhább rétegek lepusztultak. Így keletkeztek az úgynevezett tündérkémények.
A különböző mennyiségű, különböző keménységű és a földre különböző időszakokban visszahulló vulkanikus anyagok voltak az okozói a különböző felszíni rétegek keletkezésének. A kiformálódás kezdetét a lávakitörések képezték, amit majd az esős, pluviál-korszak eróziójával fejeződött be. Aztán a szél és eső okozta erózió eredményeként alakultak ki a kemény felszíni formák és az oszlopok.
A talajszerkezet kialakulásában fontos szerepet játszott a vulkáni hamu és láva. Nyilvánvaló, hogy ezek az anyagok a különböző lerakódási helyeiken különböző színben és keménységfokozatban rakódtak egymásra, s ennek köszönhető a ma látható változatos természeti formák keletkezése.
A Göreme-völgy térsége Ezek a formák főként a Göreme-Ürgüp-AvanosKAPPADOKIEN Natur, Historisches und kulturelles Erbe p.137. által alkotott háromszög területén láthatók. A tündérkémények különleges formáiban az oszlopok testét az egyes kőzetanyagok rétegei együttesen alkotják. A hegyük egyetlen kemény kőzetfajtából áll, s kónikus megjelenési formát alkotnak. A térségekben a tündérkémények hengeresen kialakult testeinél horizontális kőzetrétegek jelennek meg, s egyenesen állnak.
A nevşehiri régió A Nevşehir-régió felszíni alakulata az ellentétes hatások – a geológiai belső erők és a természeti külső erők – hatásának eredményeként jött létre. A régióban a szokatlan megjelenésű formák színes változatosságot mutatnak. A színválaszték fehér, sárga, rózsaszín, szürke és fekete színekből tevődik össze, méghozzá mindez különböző árnyalatokban. Ezeknek a színeknek a változatosságát a különböző kémiai összetételnek köszönhetik.
Az Ihlara-völgy A Melendiz-folyó a tufarétegekbe erősen belevágódott, s így keletkezett az Ihlara-völgy. Ebben a szakadék-árokban a kora kereszténység korából származó templomok találhatók, amelyek egyáltalán nem közönséges látványukkal meglehetősen ismertek. Selime és Yaprakhisar falvaknál pompás tündérkémények láthatók.
160px|bélyegkép|jobbra|A Sötét templom bejárata
Az építmények és a művi környezet Helyszíni adottságok Lakások a sziklákban Barlangvárosok Sziklatemplomok Barlangkolostorok Az átalakuló települések Aktuális hasznosítások
bélyegkép|160px|Sötét templom (Karanlik Kilise) sziklatemplom bélyegkép|160px|Carikli Kilise: bejárat
A kappadókiai templomok A 7. század közepén kezdődő arab invázió – az első hadjáratuk 646-ban Umar kalifa idején – volt az első, az anatóliai kereszténység centrumának számító Kayseri számára is, és ezért költöztek ki a város lakói a városból a Göreme-völgybe. De az tény, hogy az első keresztény települések már az i. sz. I. században megjelentek a térségben. Érthető volt, hogy a völgy ideális lehetőséget kínál számukra. A tufakőzet könnyű megmunkálhatósága okozta, hogy rövid időn belül templomokat, kolostorokat és más építményeket létesítettek. Később, a növekvő igényeknek megfelelően ezeket a barlangokat, templomokat átépítették.KAPPADOKIEN Natur, Historisches und kulturelles Erbe p. 24.
Göremében és környékén több mint 400 templom található. Ezek nagyobbrészt a központban, mint Zelve, Mustafapaşa, Avcılar, Göreme, Uçhisar, Ortahisar és Çavuşin összpontosulnak.
A templomok építészeti jellemzői A kappadókiai (ókeresztény) (szikla)templomokat öt különböző alaprajzi csoportba sorolhatjuk.KAPPADOKIEN Natur, Historisches und kulturelles Erbe p. 25.
Egyhajós templomok: Ez az építészeti típus Kappadókiában igen elterjedt, és például Göremében és az Ihlara-völgyben, Belisirma, Aktepe, Çavuşin, Gülsehir és Güzeliyurt esetében látható. A négyszögletes főtér keleti oldalán van az apszis. A főterület lefedése dongaboltozat. Ennek a templomtípusnak legjellegzetesebb példája a cavusini templom. Ha az egyhajós templomot a naosznál megszélesítik, akkor három apszis alakítható ki a főhajóból nyílóan. Példák a típusra: a Daniel-Kilise Göremében, a Kokar Kilise, a Sümbülü Kilise Ihlarán, gülşehiri Karsi Kilise, güzeliyurti Kömürlü Kilise. Kéthajós templomok: A kéthajós templomoknak két hosszhajójuk van két apszissal. Mindkét hajót egy vagy több átjáró nyílás kapcsolja egybe. Az északi hajó szűkebb, és feltehetőleg temetési célra használták. A hosszhajók valamennyijét szabályos dongaboltozattal ívelték át. A cardavliki templom és a göremei hegyi templom a legjobb példa az ikerhajós templomtípusra. Számos példája látható az Ihlara-völgyben, a Pürenlise Kilise, a Soğanlı-völgyben (8 db) és Güzelözben (9 db). Bazilikák: Ezeknél egy főhajó található középen, valamint kétoldalt egy-egy, vagy több, keskenyebb mellékhajó. Apszis a főhajó keleti végében van, a mellékhajók keleti végében kisebb apszisok is előfordulhatnak. A hosszhajók lefedése lehetséges dongaboltozattal vagy vízszintesen. A sziklába mélyített bazilikák valamennyien háromhajósak. Különbségeik igen nagyok. A legszebb példája a bazilika-típusú templomnak a Keresztelő Szt. János templom Çavuşinból. A nyugati keskeny sarkon, a bejárati oldalon fedezhető fel a narthex. Az Aynali Kilise Göremében és Güzelöznél a 3a. és 36. jelűek is ide tartoznak. Példák a bazilika típusra: Avcilarban a Durmuş Kadir Kilise, Göremében az Aynalı Kilise, és a régióban legnagyobbnak számító çavuşini Keresztelő Szent János bazilika. Egyszerű kereszt-formájú templomok: Ezt az építési formát a 6. század óta alkalmazzák. Az El Nazar Kilise Göremében, az Ihlara völgyi Kígyós Templom, a Daniel Kilise jelentik a legszebb példákat. Azon a helyen, ahol a kereszt karjai átmetszik egymást, a teret kupolával ívelik át, az oldalkarokat dongaboltozat fedi. Az ide tartozó példák: a göremei El Nazar Kilise, az ıhlara-völgyi Yilanlı Kilise. Négyzetes kereszt-alaprajzú templomok: (szaknyelven: kilencosztású terek) Ezt az alaprajzi formát Bizáncban a 9. század végétől alkalmazzák, s később Kappadókiában is elterjedt. Az alaprajz kvadratikus (négyzetes), a centrumban a középrészt kupolával fedik le, s a négy sarokban szintén kis kupolalefedéseket alkalmaznak. A keresztesek karjainak lefedése donga boltozat. A fő- és mellékhajók végében apszisok alakíthatók ki. Legszebb példái: az Elmalı Kilise, a Cariklı Kilise, a Kılıçlar Kilise, és a Karanlı Kilise Göremében. Ilyen alaprajzi formációval Kappadókiában 33 templomot alakítottak ki. Kvadratikus kereszt-alaprajzú templompéldák: Elmalı Kilise, Carıklı Kilise, Kılıçlar Kilise, Karanlık Kilise Göremében.
A templomok és freskók művészeti értékei A kappadókiai templomfreskók keletkezését időben három periódusba soroljuk: