Vaïto (Vajtó) Ágota, francia nyelvterületen: Agathe Vaïto (Baja, 1928. január 15. – Párizs, 1974. június 17.) magyar származású, 1949-től Franciaországban élt festőművész.
Életpályája Tekintélyes bajai zsidó család egyetlen gyermekeként született. Apja Weidinger Pál Bernát (1898–1945) vegyészeti gyárigazgató, a Bajai Kereskedelmi és Iparbank cégvezetője, anyja Ágai Aranka volt.
1934 és 1938 között a Bajai Izraelita Hitközség Népiskolájában, 1938-tól 1941-ig a Bajai Magyar Királyi Polgári Leányiskolában tanult. A második világháború alatt, 16 évesen egy ausztriai koncentrációs táborba deportálták. Az itt átélt szörnyűségeket, édesapja és családjának számos tagjának elvesztésének fájdalmát, egy életen át magával hordozta.
Az 1945/1946. tanév végén magántanulóként a budapesti Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban érettségizett. 1946-ban beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol mesterei Szőnyi István, majd Berény Róbert voltak. 1949-ben egy névházasság révén szabályos útlevéllel hagyta el Magyarországot és Párizsban telepedett le.
Korai munkái szürrealista ihletésű geometrikus kompozíciók, majd absztrakt képeket festett. 1957-ben kötött házasságot Pierre Loeb francia galériatulajdonossal.
Az 1960-as évek elejétől változást történt művészetében és a figuratív festészet felé fordult. Ekkortól az év egy részét Bandolban, a Földközi-tenger mellett töltötte. Ez a hely számos témával szolgált. Fürdőzőket, tájképeket és csendéleteket festett.
1964-ben az első férje, Pierre Loeb meghalt. Ekkor a festészet még átsegítette a nehéz időszakon. Hamarosan újabb egy boldog időszak következett életében, amikor megismerkedett Albert Knobler filmrendezővel. Kapcsolatuk azonban csak rövid ideig tarthatott. Albert 1973-ban, 41 évesen váratlanul elhunyt.
Élete vége felé, második férje elvesztése után depressziótól szenvedett. Ekkortól képeinek tere beszűkült, és csak a közvetlen környezetét festette. Otthona csendéletek témájául szolgált, a tárgyait, bútorait, szobabelsők részleteit festette.
Művészete ezúttal már nem tudta megmenteni betegségétől. Fegyverrel vetett véget életének. Barátja, a szintén Párizsba emigrált festő, Fehér György talált rá.
Kiállításai Egyéni kiállítások 1951: Galerie Colette Allendy, Párizs 1961, 1963: Galerie Pierre, Párizs 1966: Galerie Cinq Mars, Párizs 1970: Galerie Kriegel, Párizs 1973: Galerie des Ursulines, Mâcon 1977: Hommage à Agathe Vaïto, Galerie des Ursulines, Mâcon
Válogatott csoportos kiállítások 1951: Salon des Surindépendants 1954, 1956, 1961: Salon de Mai, Párizs 1955: Six peintres de Paris, Galerie Blanche, Stockholm 1956: Salon des Réalités Nouvelles, Galerie de France 1959: Huit peintres de trente ans, Galerie Pierre, Párizs 1961: Formes et couleurs, Galerie Charpentier, Párizs 1970: Galerie Kriegel, Párizs 1970: 20. századi magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok, Budapest
Jegyzetek
Források Cserba Júlia: Agathe Vaïto. (1928-1974) Emlékezés a 70 évvel ezelőtt született magyar származású festőművészre. Balkon, 1998. 12. sz., 26-27. p. Cserba Júlia (2006): Magyar képzőművészek Franciaországban – 1903–2005. Bp., Vince Kiadó
Kategória:1928-ban született személyek Kategória:1974-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar festők Kategória:Francia festők Kategória:Magyar nők Kategória:Bajaiak Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:Magyar emigránsok Franciaországban Kategória:Öngyilkos képzőművészek