Mary Therese McCarthy (Seattle, 1912. június 21. – New York, 1989. október 25.) amerikai regényíró, kritikus és politikai aktivista, akit leginkább The Group (A csoport) című regényéről, Edmund Wilson kritikussal kötött házasságáról, kollégájával, Hannah Arendttel kötött bensőséges barátságáról és Lillian Hellman drámaíróval folytatott történelmi viszályáról ismerünk. McCarthy 1949-ben elnyerte a Horizon-díjat,The Montgomery Fellows Program. "Mary McCarthy." Dartmouth College, 2017. Retrieved October 11, 2017. és két Guggenheim-ösztöndíjat is kapott, 1949-ben és 1959-ben. Tagja volt az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiának és a római Amerikai Akadémiának. 1973-ban a hollandiai Leidenben tartotta a Huizinga-előadást Can There Be a Gothic Literature? („Létezhet-e gótikus irodalom?”) címmel. Ugyanebben az évben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választották. 1984-ben elnyerte a Nemzeti Irodalmi Érmet és az Edward MacDowell-érmet. McCarthy díszdoktori címet kapott a Bard, Bowdoin, Colby, a Smith College, a Syracuse Egyetem, az oronói Maine Egyetem, az Aberdeeni Egyetem és a Hull Egyetemtől.Mary McCarthy: A Biographical Sketch at Vassar College Library
Fiatalkora és iskolái McCarthy 1912. június 21-én született a washingtoni Seattle-ben, Roy Winfield McCarthy és felesége, Martha Therese (született Preston) gyermekeként. McCarthy és három testvére árvák maradtak, amikor mindkét szülőjük meghalt az 1918-as influenzajárványban. Őt és testvéreit, Kevint, Prestont és Sheridant, apja ír katolikus szülei nagyon boldogtalan körülmények között nevelték a minnesotai Minneapolisban, nagybátyja és nagynénje közvetlen gondoskodása alatt, akikre durva bánásmódjukról és bántalmazásukról emlékezett vissza.
Amikor a helyzet tűrhetetlenné vált, McCarthy-t anyai nagyszülei fogadták be Seattle-ben. Anyai nagyanyja, Augusta Morganstern zsidó volt, anyai nagyapja, Harold Preston, a neves ügyvéd és a Preston Gates & Ellis ügyvédi iroda társalapítója pedig presbiteriánus. Testvéreit bentlakásos iskolába küldték.
McCarthy nagyapjának tulajdonította, aki segített kidolgozni az ország egyik első munkások kártérítési törvényét, hogy hozzájárult liberális nézeteinek kialakulásához. Minneapolisi fiatalkorának és seattle-i felnőtté válásának összetett eseményeit tárja fel memoárjaiban, a Memories of a Catholic Girlhood (Egy katolikus leány emlékezései) és a How I Grew (Hogy nőttem fel) címűekben. Öccse, Kevin McCarthy színész lett, és olyan filmekben szerepelt, mint a Death of a SalesmanAz ügynök halála (film) (1951) és a Invasion of the Body SnatchersA testrablók támadása (film) (1956).
A Preston család gyámsága alatt McCarthy a seattle-i Forest Ridge-i Szent Szív Kolostorban és a tacomai Annie Wright Szemináriumban tanult. A New York állambeli Poughkeepsie-ben található Vassar College-ban tanult, ahol 1933-ban kitüntetéssel szerzett bölcsészdiplomát, és a Phi Beta Kappa tagjává választották.
Pályája és közéleti szerepe McCarthy első regénye, a The Company She Keeps, botrányos sikerként kapott kritikai elismerést, amely fenntartás nélküli őszinteséggel ábrázolja az 1930-as évek végi New York-i értelmiségiek társadalmi közegét. A regény tartalmazza híres novelláját, a "The Man in the Brooks Brothers Shirt"-et, amelyet a Partisan Review 1941-ben publikált. A regény egy fiatal bohém értelmiségi nő és egy középkorú üzletember szexuális találkozását meséli el, akikkel egy vonat klubkocsijában találkoznak. Bár a nő kövérnek és ősznek találja a férfit, lenyűgözik elegáns Brooks Brothers ingei és az irodalmi alakokról való ismerete. A történet – a kor irodalmi fikciója szempontjából megdöbbentő módon – nemcsak azt ábrázolja, hogy egy nő hogyan dönt úgy, hogy alkalmi szexet folytat egy vadidegennel, hanem – ami még fontosabb – azt is, hogy ez a cselekedet hogyan gyökerezik a nő jellemének összetettségében.
Miután szatirikusként és kritikusként hírnevet szerzett magának, McCarthy népszerűvé vált, amikor A csoport című regényének 1963-as kiadása közel két évig szerepelt a New York Times bestsellerlistáján. Munkássága precíz prózájáról és az önéletrajz és a fikció összetett keverékéről ismert.
Randall Jarrell 1954-es regénye, a Pictures from an Institution állítólag McCarthy Sarah Lawrence College-ben töltött tanévéről szól.
McCarthy és írótársa, Lillian Hellman közötti viszály képezte Nora Ephron Imaginary Friends (Képzelt barátok) című darabjának alapját. Viszályuk az 1930-as évek végén kezdődött ideológiai nézeteltérések miatt, és McCarthy azon hitében gyökerezett, hogy a nagy tisztogatás idején a moszkvai perek vádlottjai ártatlanok, valamint Hellman támogatásában, amelyet Sztálin szovjet miniszterelnök iránt tanúsított. McCarthy 1979-ben tovább provokálta Hellmant, amikor a The Dick Cavett Show-ban azt mondta: "[Hellman] minden egyes szava hazugság, beleértve az 'and' és 'the' szavakat is." Hellman erre válaszul 2,5 millió dolláros pert indított McCarthy ellen állítólagos rágalmazás miatt. A per megfigyelői megjegyezték, hogy Hellman rágalmazási perének iróniája az volt, hogy jelentős figyelmet kapott. Ez Hellman hírnevének súlyos romlásához vezetett, mivel McCarthy és támogatói azon dolgoztak, hogy bebizonyítsák, Hellman hazudott. Az ügyet röviddel Hellman 1984-ben bekövetkezett halála után ejtették.
Bár McCarthy szakított néhány Partisan Review kollégájával, amikor azok a második világháború után a konzervatív politika felé fordultak, életre szóló barátságot ápolt Dwight Macdonalddal, Nicola Chiaromonte-val, Philip Rahvval, F. W. Dupee-vel és Elizabeth Hardwickkel. Talán a legértékesebb mind közül a Hannah Arendttel való szoros barátsága volt, akivel jelentős mennyiségű levelezést tartott fenn, amelyet széles körben intellektuális szigoráért tartanak számon. Arendt halála után McCarthy Arendt irodalmi hagyatéki végrehajtója lett, 1976-tól 1989-ben bekövetkezett haláláig. Végrendeleti végrehajtóként McCarthy előkészítette Arendt befejezetlen kéziratát, a The Life of the Mind-t a kiadásra. McCarthy 1946 és 1947 között, majd 1986 és 1989 között a Bard College-ban tanított. 1948-ban egy téli szemesztert a Sarah Lawrence College-ban is tanított.
Ideológia McCarthy fiatal nőként elhagyta a katolikus egyházat, és ateista lett.
New Yorkban az 1930-as évek elején „társutas” kommunista körökben mozgott, de az évtized második felére határozottan az antisztálinista baloldal oldalára állt. Ennek megfelelően szolidaritását fejezte ki Lev Trockijjal és követőivel, miután a rájuk irányuló célzott boszorkányüldözés a moszkvai perekben csúcsosodott ki. McCarthy határozottan szembeszállt azokkal a drámaírókkal és szerzőkkel is, akiket a sztálinizmus híveinek tartott. 113-130
A vietnami háború ellenzése 1967-ben és 1968-ban McCarthy Észak- és Dél-Vietnámba utazott, hogy háborúellenes szemszögből tudósítson a háborúról. Megfigyeléseit két könyvben dokumentálta: Vietnam és Hanoi.Mary McCarthy, Vietnam (1967); Mary McCarthy, Hanoii (1968).
Első útja után egy brit televízióban adott interjúban kijelentette, hogy egyetlen dokumentált eset sem ismert arra vonatkozóan, hogy a Vietkong szándékosan megölt volna egy dél-vietnami nőt vagy gyermeket. Kedvezően írt a Vietkongról.
McCarthy 1968 márciusában látogatott Észak-Vietnámba, mindössze egy hónappal azután, hogy a Tết-offenzíva káoszt okozott Dél-Vietnámban. Hanoi című könyvében McCarthy ritka angol nyelvű leírást ad az észak-vietnámi életről a háború alatt. McCarthy egy rendezett társadalmat ír le, amelyben mindenki hozzájárult a háborús erőfeszítésekhez. Észak-Vietnám előzetes értesítést kapott a legtöbb bombatámadásról, és McCarthy-nak rendszeresen fedezékbe kellett vonulnia az amerikai bombák elől.Mary McCarthy, Hanoii (1968).
Vietnámi látogatásai ellentmondásosak voltak. Észak-vietnámi látogatása során röviden találkozott James Risner amerikai légierő-tiszttel, akit Észak-Vietnám hadifoglyaként tartott fogva. Évekkel később, szabadulása után Risner megtámadta McCarthyt, amiért nem ismerte fel, hogy az észak-vietnámiak megkínozták őt fogságában.
Magánélete McCarthy négyszer házasodott. 1933-ban feleségül ment Harald Johnsrud színészhez és drámaíróhoz. Philip Rahv kritikussal szeretők voltak. Legismertebb házastársa második férje, Edmund Wilson író és kritikus volt, akihez 1938-ban, Rahv elhagyása után ment feleségül. Fiuk született, Reuel Wilson. McCarthy és Wilson 1946-ban elváltak. Még ugyanebben az évben feleségül ment Bowden Broadwaterhez, aki a The New Yorkernél dolgozott. Ők is elváltak.
1961-ben McCarthy feleségül ment James R. West karrierdiplomatához.
1989. október 25-én tüdőrákban halt meg a New York-i NewYork-Presbyterian Kórházban.
Filmábrázolások A 2012-es német Hannah Arendt filmben Mary McCarthyt Janet McTeer alakítja.Hannah Arendt (film)
Válogatott művek Regények The Company She Keeps (Simon & Schuster, 1942) The Oasis (Random House, 1949) The Groves of Academe (Harcourt, Brace, 1952) A Charmed Life (Harcourt, Brace, 1955) The Group (Harcourt, Brace & World, 1963) Birds of America (Harcourt Brace Jovanovich, 1971) Cannibals and Missionaries (Harcourt Brace Jovanovich, 1979)
Történetek Cast a Cold Eye (Harcourt, Brace, 1950) The Hounds of Summer and Other Stories (Avon, 1981)
Emlékiratok Memories of a Catholic Girlhood (Harcourt, Brace, 1957) How I Grew (Harcourt Brace Jovanovich, 1987) Intellectual Memoirs: New York 1936–1938 (Harcourt Brace Jovanovich, 1992)
Esszék, kritika, újságírás és ismeretterjesztő irodalom Sights and Spectacles: 1937–1956 (Farrar, Straus & Cudahy, 1956) Venice Observed (Bernier/Reynal, 1957) The Stones of Florence (Harcourt, Brace, 1959) On the Contrary: Articles of Belief, 1946-1961 (Farrar, Straus & Cudahy, 1961) Vietnam (Harcourt, Brace & World, 1967) Hanoi (Harcourt, Brace & World, 1968) The Writing on the Wall and Other Literary Essays (Harcourt, Brace & World, 1970) Medina (Harcourt Brace Jovanovich, 1972) The Mask of State: Watergate Portraits (Harcourt Brace Jovanovich, 1974) Ideas and the Novel (Harcourt Brace Jovanovich, 1980) Occasional Prose (Harcourt Brace Jovanovich, 1985) A Bolt from the Blue and Other Essays (New York Review, 2002)
Könyvek McCarthyról Sam Reese, The Short Story in Midcentury America: Countercultural Form in the Work of Bowles, McCarthy, Welty, and Williams, (2017), Louisiana State University Press, Sabrina Fuchs Abrams, Mary McCarthy: Gender, Politics, And The Postwar Intellectual, (2004), Peter Lang Publishing, Eve Stwertka (editor), Twenty-Four Ways of Looking at Mary McCarthy: The Writer and Her Work, (1996), Greenwood Press, Carol Brightman (editor), Between Friends: The Correspondence of Hannah Arendt and Mary McCarthy 1949–1975, (1996), Harvest/HBJ, Carol Brightman, Writing Dangerously: Mary McCarthy And Her World, (1992), Harvest Books, Joy Bennet, Mary McCarthy; An Annotated Bibliography, (1992), Garland Press, Carol Gelderman, Mary McCarthy: A Life, 1990, St Martins Press, Doris Grumbach, The Company She Kept, 1967, Coward-McCann, Inc., LoC CCN: 66-26531, Alan Ackerman, Just Words, (2011), Yale University Press, Michelle Dean, Sharp: The Women Who Made an Art of Having an Opinion, (2018), Grove Press, Frances Kiernan, Seeing Mary Plain: A Life of Mary McCarthy, (2000), W. W. Norton & Company,
Az írásai alapján készült filmek The Group, 1966-os film Sidney Lumet rendezésében, McCarthy azonos című regénye alapjánA csoport (film) Women & Men: Stories of Seduction, 1990-ben az HBO Films bemutatta a történetek kombinációját, amelyek közül az egyik McCarthy "The Man In The Brooks Brothers Suit" című könyvén alapult.Women and Men: Stories of Seduction (film)
Magyarul megjelent Egy katolikus leány emlékezései (Memories of a catholic girlhood) – Európa, Budapest, 1968 · Fordította: Zilahi Judit Vietnami jelentés (Vietnam) – Magvető, Budapest, 1969 · Fordította: Apostol András A csoport (The Group) – Európa, Budapest, 1974 · · Fordította: Dezsényi Katalin