Delhaes István (Pest, 1843. augusztus 19. – Bécs, 1901. április 18.) magyar festőművész és műgyűjtő.
Életpályája Szülei: Delhaes Miklós holland nagykereskedő és Lukits Emerencia voltak. 1853-tól Bécsben élt, de magyar érzéseit, vonzódását megőrizte.
Nagykorúvá nyilvánítása után (ekkor ez 21 év voltNumizmatikai Közlöny, 1906.; 1864) rendelkezésére bocsátották apjától örökölt vagyonát, amely anyagi hátteret biztosított gyűjteményének gyarapításához. A szentannai festőakadémia növendéke volt. Egy ideig a Liechtenstein Képtár restaurátoraként dolgozott.
1893-ban kelt végrendeletében egész gyűjteményét, műtárgyait és könyveit a magyar államnak, az ország közgyűjteményeknek hagyományozta.
Munkássága Éremgyűjteményét lakásán őrizte, amely évtizedeken át Bécs VIII. kerületében, a Schlösselgasse 2. sz. alatt volt. Műtermét Bécsben Liechtenstein hercegtől bérelte, és ugyanott helyezte el műtárgyait és régiségeit. A bécsi Numizmatikai Társulat egyik alapítója volt. Gyűjtőköre igen széles volt; prehistorikus tárgyak, egyiptomi, görög, római emlékek, középkori régiségek, fegyverek, hangszerek, viseletdarabok, kerámia- és üvegtárgyak, órák, bútorok, festmények, grafikák alkották a gyűjteményét. Hagyatékából több saját kezű festménye került a Szépművészeti Múzeumba (Bachanal; Csendélet; Genovéva; Landsknecht [2 db]; Mátyás Bécs előtt; Műterem belseje; Paraszt férfi; Tájkép [3 db]; Vigadók; Veronika kendője; Waldfräulein). A Szépművészeti Múzeumba került gyűjteményéből 45 darab festmény és több mint 13700 grafika is. A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára jelentős, mintegy 20.000 darabból álló numizmatikai gyűjteménnyel gazdagodott, amelyben antik, magyar és külföldi pénzek, emlékérmek, zsetonok, bárcák is voltak. A gyűjtemény már nagysága miatt is tekintélyt érdemlő, darabjai pedig csupa válogatott, különböző éremfaj, s nem egy közülük ritkaságnak is számít. Bibliofil értékű könyvei az Országos Széchényi Könyvtárba, míg a bútorok, a régi szövetek, viseletek, a ritka és érdekes német, sziléziai és cseh üvegtárgyak, a bőrből készült régiségek, elefántcsont tárgyak, plasztikák az Iparművészeti Múzeumba kerültek, amely 1902-ben kiállításon mutatta be a teljes, az iparművészet szinte minden ágát, műfaját magában foglaló hagyatékot.
A bécsi Zentralfriedhofban temették el. bélyegkép|jobbra|200px|Sírja a Wiener Zentralfriedhof temetőben.
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 Kieselbach.hu
További információk Gohl Ödön: Delhaes István hagyatéka (Numizmatikai Közlöny, I. 1902. 49–50.) Gohl Ödön: Delhaes István emlékezete (Numizmatikai Közlöny, V. 1906. 117–122.) Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965–1968. Gyűjtők és mecénások. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (Budapest, 1985. 8.) Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte: Seregélyi György. Szeged, 1988. Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. Nyíregyháza, Kállainé Virágh Irén, 1997. Horváth Hilda: Iparművészeti kincsek Magyarországon (Budapest, 2000. 38–39.) Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest, Argumentum, Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Magyar Numizmatikai Társulat, 2010.
Kategória:1843-ban született személyek Kategória:1901-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar műgyűjtők Kategória:Bécsiek Kategória:A Wiener Zentralfriedhofban eltemetett személyek