Piperi () település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Čelić községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Piperi településnek a Föderáció területére eső, kisebb része.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 18, közúton 26 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 22 km-re délre, a Majevica-hegység lejtőin, 240-260 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_13/tz_13.html Topografska karta Tuzla 426-4-1
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb101927Bosnyák1415Horvát50Jugoszláv190Egyéb560Összesen111342
Története A környék egykori lakóira emlékeztető történelmi síremlékek (stećak) Jakovljevica (Jablanica) és Gornji Piper dombján találhatók. A tíz, a Majevicán fennmaradt feliratos stećak közül egy itt található. A feliratos sírkő tanúsága szerint már a középkorban is létezett itt egy Visori nevű falu. A falu ezen a néven ma is létezik, de meglehetősen kicsi és geostratégiai szempontból is szűk helyen fekszik. Nyilvánvaló, hogy a mai Piperi falu területén fejlődött ki. Stećak sírkövek, vagy ahogy Majevicán általában nevezik őket, mramorje kövek, a környék számos falujában találhatók. Piperiben is több ilyen található. Vannak Mramor vagy Mramorje nevű mezők, amelyeken kőhalmok állnak, amelyeket a helyiek a földek kövektől való megtisztítása közben halmoztak fel. A lakosság ezen sírkövek iránti közönye arra utal, hogy ezek minden bizonnyal más népekhez tartoznak. Általános vélekedés szerint egykor magyarok éltek Majevicán, és nemcsak középkori, hanem más régiségeket is tulajdonítanak nekik. A Jablanica feletti Bardacilovac-dombon fekete kerámia maradványait találták. Piperiben, nem messze ettől a fontos lelőhelytől, Mila mezején fehér festéssel díszített kerámiákat találtak, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy ez a terület már ősidők óta lakott volt. A szomszédos Lukavicában egyesek szerint ezeket a magyarokat elűzték és megölték, és a mai napig van ott egy Magyar Temetőnek (Mađarsko groblje) nevezett parcella.
1530-ban, miután az oszmánok meghódították ezeket a területeket, és egész Majevica a Zvorniki szandzsákhoz tartozott, Visori pedig az egyik náhije központja lett. 1548-ban a náhijén belüli kenézséggé vált. A török uralom alatt egy Piperen átvezető út kötötte össze Teočakot és Srebreniket, amelyek akkoriban fontos erődítmények voltak. Ma ezen a nyomvonalon egy regionális út áll építés alatt, és többé-kevésbé ugyanazon az útvonalon halad. Az új út Zvornikot Srebrenikkel fogja összekötni. A faluban nincsenek nyomai muszlim temetőknek, bár köztudott, hogy Spasojevićiben egykor több mezőt hagytak maguk után, amelyeket ma Selištának neveznek. A török uralom korai időszakában járványok és pestis pusztított ezeken a területeken. Az a tény, hogy közel három évszázad után sem maradtak írásos nyomai a szerb lakosságnak ezen a területen, teret enged annak a feltételezésnek, hogy a lakosság nagyrészt teljesen kihalt, ami nem volt ritka eset Majevicán.
A ma ismert Piperi falut a 18. század végén és a 19. század elején hercegovinai és montenegrói bevándorlók alapították, vagyis inkább építették újjá. A területről való elvándorlásnak gazdasági okok és a vérbosszúk voltak a fő mozgatórugói. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településnek 64 háztartása és 411 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településen 84 háztartást, 595 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település nagyobb része a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez, míg a kisebb rész a Föderációhoz tartozó Čelić községhez került. A falu lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel és állattenyésztéssel keresik jövedelmüket, de azoknak a száma, akik ténylegesen ezekből a bevételekből élnek, egyre csökken. Lakosainak legnagyobb része ideiglenesen külföldön, többnyire Svájcban dolgozik.
Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma a Loparéhoz tartozó részen áll. A híres Požegača szilvából valószínűleg itt készül Majevica legjobb szilvapálinkája. Polja - középkori temető maradványai hat darab fennmaradt sztélé alakú stećakkal.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései