bélyegkép|A San Lorenzo 1890 és 1900 között
bélyegkép|A felújított bazilika bejárata bélyegkép|Szent Lőrinc kőlapja A San Lorenzo fuori le mura-bazilika (más néven San Lorenzo al Verano) a hét templom egyike, Rómában, amelyeket a Via Tiburtina városon kívüli szakaszának elején emeltek. A 19. században a bazilika mellett épült Róma első városi temetője, a Verano.
A bazilikában található Szent Lőrinc archidiakónus (258-ban halt vértanúhalált) és Alcide De Gasperi egykori olasz államfő, valamint öt pápa, Szent Zoszimosz, III. Szent Szixtuszt, Szent Hilár, II. Damaz és Boldog IX. Piusz pápa sírja.
Története Az eredeti bazilikát (Basilica maior) I. Constantinus római császár emeltette a 4. században Szent Lőrinc mártír sírja közelében, akárcsak az ugyanebből a korszakból származó más temetői bazilikákat (San Sebastiano, a via Appián, a Sant'Agnese fuori le mura, a Santi Marcellino e Pietro, a Torpignattara közelében). Ugyanekkor egy kis oratóriumot is építettek közvetlenül a sír fölé.
Azt II. Pelágiusz pápa (579–590) alatt új templom váltotta fel. Bizonyos ideig együtt létezett a Nagy konstantini bazilika, amelyet egy meg nem határozott időpontban a Madonnának szenteltek, és egy „kisebb" (Basilica minor) pelagián bazilika lett. A 9. és 12. század között azonban a konstantini bazilikát valószínűleg elhagyták.
III. Honoriusz pápa, talán II. Courtenay-i Péter 1217-es konstantinápolyi latin császárrá koronázása alkalmából, jelentős bővítési munkálatokba kezdett II. Pelágiusz bazilikáján: a templomot nyugat felé kibővítették, a régi apszist lebontották, tájolását megfordították, és a régi bazilika az új templom megemelt presbitériuma lett, amelynek a központi hajójában ma is megemelt padozat van.
Az új bazilikát freskókkal díszítették, amelyek Szent Lőrinc és Szent István, az első keresztény vértanú életének eseményeit ábrázolták, akit a főoltár alatt temettek el a templom címadó szentjével együtt.
A San Lorenzo fuori le mura-bazilika 1374 és 1847 között a jeruzsálemi latin pátriárka székhelye volt, abban az évben IX. Piusz pápa visszaállította a székhelyet Jeruzsálemben.
A templom a barokk korban átalakításokon esett át, de a hozzáépítéseket Virginio Vespignani építész 1855 és 1864 között végzett restaurálásával megszüntették. 1943. július 19-én, a második világháború alatt a templom súlyosan megrongálódott Róma első szövetséges bombázása során. A háborús pusztítás után a bazilikát újjáépítették, és az eredeti anyagokkal restaurálták: az 1948-ban befejezett restaurálás lehetővé tette a 19. században hozzáépített struktúrák eltávolítását, azonban a homlokzat felső részének ősi freskói helyrehozhatatlanul tönkrementek.
1957-ben ásatásokat végeztek a veranói temető fala mentén. A vizsgálatok lehetővé tették a konstantini bazilika maradványainak beazonosítását, amely egy nagy, kör alakú épület volt három hajóval, amelyeket oszlopok választottak el egymástól. A bazilika alatt végzett ásatások számos helyiséget és kriptát tártak fel.
A templomot kapucinus szerzetesek igazgatják, miközben egy plébánia székhelye is, amelyet 1709. július 4-én alapított Gaspare Carpegna bíboros vikárius „De cuiuslibet statuta” rendeletével. A plébániát eredetileg a lateráni reguláris kanonokokra bízták, de 1855-ben a kapucinusoké lett.
Hagyományosan a patriarchális bazilikák közé sorolták, 2006 óta, a Nyugat pátriárkája cím Római Évkönyvből való törlését követően, a pápai bazilika címet általában előnyben részesítik; azonban Róma templomaiban megfigyelhető a tendencia, hogy ezt a minősítést a négy fő bazilikára korlátozzák.
A római egyházmegye helynöke a San Lorenzo fuori le mura apátjának tiszteletbeli címét viseli.
Leírása Templomkülső A templom előtti IX. Piusz pápa által építtetett téren egy oszlop áll, amelynek tetején egy Szent Lőrincet ábrázoló bronzszobor áll, Stefano Galletti 1865-ös alkotása. A templom mellett a kolostor és a román stílusú harangtorony (12. század) áll. bélyeg|A portikusz belseje bélyeg|Portikusz: temetkezési emlékmű kis oszlopokon álló teguriummal A téglahomlokzatot, amely három ablakkal rendelkezik, az 1943-as bombázások után építették újjá. Eredetileg teljes egészében mozaikok borították, amelyek nagy része azóta elveszett: néhány töredék maradt csak meg, amelyek Isten Bárányát és Courtenay-i Péter Szent Lőrincnek való bemutatását ábrázolják.
A homlokzatot egy 13. századi portikusz előzi meg, amelyet hat középkori ión oszlopfő tart. Alatta néhány szarkofág maradt fenn; a falakon található freskók, amelyek a portikusszal azonos időszakból származnak, Szent Lőrinc és Szent István első vértanú életéből származó történeteket, valamint a két szentnek haláluk után tulajdonított csodákat ábrázolnak. A bal oldali falon Alcide De Gasperi temetkezési emlékműve, Giacomo Manzù alkotása látható. A bazilika bejáratát két, oroszlánokat ábrázoló márványszobor szegélyezi, amelyek a középkorból származnak. Végül egy emléktábla XII. Piusz pápa 1943. július 19-i látogatásának állít emléket, az amerikaiak San Lorenzo negyedet ért bombázása után.
Templombelső A bazilika háromhajós, és két különböző időszakban épült, egymással szomszédos, de nem közös tengelyű bazilikából áll: a pelagiánusból (6. század), amelyet presbitériummá emeltek és alakítottak át; valamint a honoránusból (13. század), amely az épület fő részét képezi.
A Honoránus Bazilika bélyeg|A pelagiánus bazilika belseje a baldachin felé, a cibóriummal A III. Honoriusz pápa által építtetett bazilika három hajós, amelyeket 22 különböző alakú és méretű oszlopok választanak el egymástól. Valószínű, hogy az oszlopok, talapzatukkal és párkányzatukkal együtt, az ókori konstantini bazilikából származnak.
A szemközti homlokzaton Guglielmo Fieschi bíboros temetkezési emlékműve egy 3. századi szarkofágból és egy Cosmata-stílusú baldachinból áll. A padló és a főoltár melletti két szószék szintén a Cosmati család alkotása: a jobb oldali mellett egy kandeláber látható, amelyet két oroszlán tart, és mozaikokkal díszítettek. A központi hajót a 19. században teljes egészében Cesare Fracassini freskóival díszítette: a háború után végzett restaurálás során csak két freskót őriztek meg, a szemközti homlokzaton és a diadalíven (amely a Honorianusz-bazilikára néz). A hajó a gyónási oltárként ismert oltárral zárul, amely megemelt szinten van.
A jobb oldali hajóban középkori freskók maradványai láthatók, amelyek szenteket és egy Madonnát a Gyermekkel ábrázolnak. A hajó a Virginio Vespignani által készített San Tarcisio-kápolnával zárul: itt található Emilio Savonanzi (1619) vászonja, amely Szent Lőrinc temetését ábrázolja. A festményektől mentes bal oldali hajó a 17. században díszített „Santa Ciriaca föld alatti kápolná”val zárul: itt két, Pietro da Cortona által tervezett temetkezési emlékmű található.
A San Tarcisio kápolnából és a szomszédos sekrestyéből a 12. század végéről származó kerengőbe lépünk, ahonnan leereszkedünk a San Lorenzo-katakombába.
A Pelagiusz Bazilika bélyegkép|IX. Piusz pápa sírja bélyegkép|A kerengő A nagy presbitérium II. Pelágiusz pápa által építtetett ősi bazilika központi hajójának felel meg: megemelt helyzetben van, és két lépcsősoron keresztül közelíthető meg. Alatta található a kripta (4. század), ahonnan Szent Lőrinc és István első vértanú sírja előtt lehet tisztelegni. A pelagiusz bazilikával szemben lévő diadalívben 6. századi mozaikok láthatók, amelyek Jézust a szentek között és Pelagiusz pápát ábrázolják.
A Cosmata-stílusú padlózat, valamint a magaslat Honoriusz pápának köszönhető. A cibórium, a Cosmatók munkája, 1148-ból származik, és négy porfiroszlopból áll, amelyeket gúla alakú burkolat fed. A presbitérium végén látható az 1254-ből származó, mozaikokkal díszített püspöki szék. A mögötte található „XIX. Piusz-kápolna”, Raffaele Cattaneo 19. század végi alkotása, amelynek mozaikjai a pápa életének pillanatait ábrázolják: ez a kápolna eredetileg a pelagiánus bazilika narthexje volt.
A presbitérium oldalhajóit egy matroneum koronázza, és 10 oszlop keretezi, korinthoszi oszlopfőkkel és újrafelhasznált trabeációkkal.
Az orgona A Pelagiánus bazilika hátsó falán, a női karzaton szól az orgona, amelyet alkalmasint a Ruffatti fivérek építettek 1958-ban, hogy helyettesítsék az 1860-ból származó, a Priori család által épített korábbi, az 1943. július 19-i bombázás során megsemmisült orgonát. Valószínűség szerint beszélünk, mert – a fényképanyagok újabb elemzése (2019) alapján – úgy tűnik, hogy a bombázás előtt egy „reformált” orgona (a hagyományosan „ceciliai” orgonaként emlegetett kánonok szerint) már állt a női karzaton. Visszatérve a Ruffatti-orgonára, lényegében egy olyan hangszerről beszélünk, amelynek a konzolja két 61 billentyűs manuálból és egy 32 billentyűs konkáv-radiális pedálsorból áll. 1981-ben Alvaro Vercelli orgonaépítő felújította a hangszert, és a női karzatról a presbitériumba helyezte át a konzolt, a Nagy Orgona (első manuál) Gamba 8 ''' regiszterét a XIX 1.1/ 3-ra, a második manuál Salicionale 8''' regiszterét pedig a Piccolo 1-re cserélve, azzal a céllal, hogy „barokkosítsa” a 8 valódi lábregiszterben gazdag és jelentős violanti jelenlétével rendelkező hangszert (ez az elrendezés tökéletesen összhangban van a fent említett ceciliai olasz orgonareform-elvekkel). 1992-ben a konzolt visszahelyezték eredeti helyére (a női karzat közepére). 2019-ben az orgonát a „Bottega Organara Dell'Orto e Lanzini” mesterei restaurálták. A munka – amely Armando Ambrosi, a San Lorenzo plébánosa érdeklődésének köszönhetően vált lehetővé – a hangszer rossz állapota miatt már évek óta szükségesnek tűnt. Az orgonára – amelynek konfigurációja szinte változatlan maradt (kivéve a pultot, amelyet szükségszerűen a legújabb generációs technológiai anyagokkal restauráltak) – két új pedálregisztert adtak hozzá: a 32 lábas akusztikus basszust és a 8 lábas trombitát. Továbbá a pulthoz a következőket adták hozzá: a szekvenszert, a transzponátort és egy vezérlőt a kaszkád uniókhoz.
I Grand'Organo C-c4Principale 16′Principale I8′Principale I8′Flauto8′Dulciana8′Unda Maris8′Flauto a Cuspide4′Ottava4′Duodecima22/3'Decimaquinta2′XIX11/3'Ripieno VITromba8′Campane II Espressivo C-c4Principale Conico8′Bordone8′Gamba8′Flauto a Camino4′Principalino4′Nazardo22/3'Silvestre2′Decimino13/5'Ripieno IIICornettoCoro Viole III 8′Oboe8′CampaneTremolo Pedale C-g1Contrabbasso16′Subbasso16′Basso8′Bordone8′Dulciana8′Violoncello8′Posaune16′Campane
Jegyzetek
Fordítás
Források
L. Ferretti: Il sepolcro di Pio IX in Roma nell'antico nartece della basilica di San Lorenzo fuori le mura, Firenze, Tipografia Domenicana, 1915 G. Fronzuto: Organi di Roma. Guida pratica orientativa agli organi storici e moderni, Leo S. Olschki Editore, Firenze, 2007, 200–201. o. R. Krautheimer: Corpus basilicarum christianarum Romae. S.Lorenzo fuori le mura, Vatikán, Pontificio istituto di archeologia cristiana, 1962 G. Matthiae: San Lorenzo fuori le mura, Róma, Marietti, 1966 A. Muñoz: La Basilica di S. Lorenzo fuori le mura, Róma, Fratelli Palombi, 1944 M. Quercioli: Quartiere VI. Tiburtino, in AA.VV, I quartieri di Roma, Vol. I, Róma, Newton & Compton Editori, 2006 C. Rendina: Le Chiese di Roma, Róma, Newton & Compton Editori, 2004. Touring Club Italiano: Roma, Collezione Guida d'Italia, Milánó, TCI, 1992.
Kapcsolódó szócikkek Jeruzsálemi latin patriarkátus
Kategória:A Római egyházmegye templomai, kolostorai Kategória:Wikipédia-szócikkek GND-azonosítóval Kategória:Wikipédia-szócikkek LCCN-azonosítóval Kategória:Wikipédia-szócikkek VIAF-azonosítóval Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:Olaszországi kisbazilikák