Riamir Adamovics IzmajlovA Riamir a Szovjetunióban az 1920-as, 30-as években népszerű és elterjedt ideológiai alapú keresztnevek közé tartozik, amelyet a forradalom (revolucija), a repülés (aviacija) és a béke (mir) vakaból alkottak. (cirill betűkkel: Риамир Адамович Измайлов; Bahcsiszaraj, 1930. március 30. – Zsukovszkij, 1983. január 7.) szovjet mérnök, repülőgép-tervező. Az Antonov tervezőiroda munkatársaként részt vett az An–14 tervezésében és gyártásának megszervezésében. Később kidolgozta a sugárhajtású mezőgazdasági repülőgép koncepcióját, amelyet a lengyelországi WSK-Mielec repülőgépgyárral közösen valósítottak meg. Pályafutásának utolsó szakaszában a Mjasziscsev Kísérleti Gépgyár főkonstruktőre volt.
Életrajza bélyegkép|252px|jobbra|An–14 könnyű többcélú repülőgép 1930-ban született a Krímben található Bahcsiszarajban. Apja Adam Oszipovics Dobahov (1907–1992) vitorlázórepülő, berepülőpilóta és vitorlázórepülő-oktató. Anyja Tatyjana Mihajlovna Csernyikova (1909–1993). 1937-ben a szülei elváltak, Riamir ekkor az anyjával Jevpatorijába költözött. Ott végezte el 1948-ban a középiskolai tanulmányait. Utána a Harkivi Repülési Intézetben (HAI) tanult, ahol 1954-ben repülőmérnöki végzettséget szerzett. Az egyetemei diplomamunkáját a repülés közben változtatható szárnynyilazás témakörében írta.
Az egyetem után, 1954 áprilisában kezdett el dolgozni mérnökként a kijevi Antonov tervezőirodában, kezdetben 3. osztályú tervezőmérnökként. Az Antonovnál töltött 16 év alatt főkonstruktőr-helyettei beosztásig jutott. Részt vett az An–14 könnyű utasszállító repülőgép tervezésében, amelynek a gyártását az arszenyjevi Progressz Repülőgépgyárban szervezték meg. A gyártás során felmerülő kisebb konstrukciós problémák megoldásár 1965-ban az Antonov tervezőiroda Arszenyjevben létrehozott egy kisebb fiókirodát, amelynek a vezetésével Izmajlovot bízták meg, a feladatokhoz pedig 15 mérnököt irányítottak át a fiókirodába.
bélyegkép|252px|jobbra|PZP M–15 Belphegor mezőgazdasági repülőgép a krakkói Lengyel Repülési Múzeumban Izmajlov az Arszenyjevben töltött időszakában az An–14-el szerzett tapasztalatokra alapozva több mezőgazdasági repülőgép koncepcióját dolgozta ki az I–711 jelzésű projekt keretében. Ezek között volt gázturbinás sugárhajtóművel, valamint légcsavaros gázturbinával (TVD–10 gázturbinára alapozva) hajtott változat is. A sugárhajtóműves tervet azonban az Antonov tervezőirodában nem támogatták, maga Oleg Antonov sem tartotta műszakilag eléggé megalapozottnak a sugárhajtómű alkalmazását alacsony sebességen. Antonov álláspontja az volt, hogy az An–2 mezőgazdasági célra alapvetően jó platform, ezért ennek a légcsavaros gázturbinás változatát támogatta (ez lett a későbbi An–3, amely azonban már csak a 2000-es évek elejére készült el).
Az Antonov tervezőiroda 1970-ben, az An–14 sorozatgyártásnak beindulása után bezárta az arszenyjevi kirendeltségét, de Izmajlov nem tért vissza Kijevbe. 1970 februárjában létrehoztak a Progressz Repülőgépgyárban egy mezőgazdasági repülőgépekkel foglalkozó tervezőirodát, amelynek vezetésével Antonov javaslatára Izmajlovot bízták meg.
Izmajlov tervei közül a sugárhajtóműves változat kapott politikai és minisztériumi támogatást kapott, és a sugárhajtású mezőgazdasági repülőgép kifejlesztése KGST-együttműködés keretében Lengyelországban, a WSK-Mielec repülőgépgyárban indulhatott el. A tervezési és gyártási munkát a mieleci gyár lengyel mérnökei végezték Kazimierz Gocyła főkonstruktőr irányításával, míg Izmajlov 1971-től a szovjet fél vezető tanácsadójaként a koncepció érvényesülését és a szovjet követelmények teljesítését, valamint a projektben közreműködő mintegy 150 szovjet mérnök munkáját felügyelte. Ennek a fejlesztési munkának lett az eredménye a PZL M–15 Belphegor mezőgazdasági repülőgép, amelynek az első prototípusa 1973. május 30-n emelkedett először a levegőbe. 1976-ban indult el a sorozatgyártása. Eredetileg több ezer repülőgép gyártását és a Szovjetunióban történő szolgálatba állítását tervezték. A gyakorlati tapasztalatok azonban nem támasztották alá a várt előnyöket. A kis sebességen gazdaságtalan üzemű sugárhajtómű kedvezőtlennek bizonyult, ezért a sorozatgyártást 1981-ben leállították. Addig összesen mintegy 175 példány készült. A sugárhajtómű alkalmazásával kapcsolatos vitában a gyakorlat végül Antonovot igazolta. A mezőgazdasági repülésben legfontosabb szempont az alacsony sebesség, a jó gyorsíthatóság, az egyszerű üzemeltetés, a kedvező fogyasztás és a rövid fordulóidő. Ezekhez követelményekhez a légcsavaros maghajtás, különösen a légcsavaros gázturbina jobban illeszkedik, így az M–15 végül az egyetlen sugárhajtású mezőgazdasági repülőgép maradt.
1979. szeptember 5-n kinevezték a Zsukovszkijban található Mjasziscsev Kísérleti Gépgyár (EMZ) főkonstruktőrének. A gyár ebben az időszakban Izmajlov részvételével a Buran űrrepülőgép hermetikus személyzeti kabinjának fejlesztésével, valamint az M–52 nehéz teherszállító repülőgép tervezésével foglalkozott.
1983-ban, 52 évesen hunyt el.
Magánélete Felesége Tamara Vasziljevna Bulatova, aki szintén Jevpatorijában töltötte fiatalkorát, a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO) végzett nemzetközi történelem szakon. 1954-ben kötöttek házasságot. Három lányuk született.
Jegyzetek
Források
További információk Wynalazki i konstrukcje: Narodziny samolotu M-15. Telewizja Polska, TVP Rekonstrukcja. (Rövidfilm az LLM–15 első prototípusának berepüléséről. A filmben szerepel Kazimierz Gocyła főkonstruktőr, Riamir Izmajlov, valamint Ludwik Natkaniec berepülőpilóta is.)
Kapcsolódó szócikkek
PZL M–15 Belphegor
Kategória:Szovjet repülőgép-tervezők Kategória:1930-ban született személyek Kategória:1983-ban elhunyt személyek