VI. Antheimosz, világi nevén Ioannidisz görög ortodox pap és szerzetes, három alkalommal is Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája volt (1845–1848, 1853–1855, 1871–1873).
Élete Koutalianosz néven is ismerték, ezt a melléknevet szülőföldjéről, a Kis-Ázsiában található Propontisz melletti Kútali szigetéről kapta. Hosszabb ideig szerzetesként élt az Athosz-hegyi Eszfigmenou kolostorban. Később a derkoi metropolisz protoszinkellosza lett. 1829 novemberében Szerresz metropolitájává választották, 1833-ban Prusza (Bursa), 1837-ben pedig Efezus metropolitája lett. Művelt, tehetséges és aktív emberként írták le, ugyanakkor ravasz, szélsőségesen pénzsóvár és a hívei oktatása iránt közömbös személyiségként is jellemezték. Szerreszben nem hagyott jó emlékeket, sőt egyesek őt tartották felelősnek az ottani iskolák megszűnéséért.
Első alkalommal 1845. december 4-én választották pátriárkává, III. Meletiosz halála után egy héttel, majd 1848. október 18-án leváltották. IV. Germánosz halála után nyolc nappal 1853. szeptember 24-én ismét megválasztották, de 1855. szeptember 21-én ismét elmozdították hivatalából. Idős korában, 1871. szeptember 5-én harmadszor is pátriárka lett, majd 1873. szeptember 30-án lemondott. Pátriárkaságai idején újraszervezték a pogoniani érsekséget, valamint elítélték a négyszólamú (nyugati típusú) egyházi zene használatát. Uralkodása alatt megromlott a Patriarchátus kapcsolata mind a szláv egyházakkal, mind az alexandriai patriarchátussal. A bolgár egyház ügyében folytatott politikáját sokan meggondolatlannak tartották: előbb közös liturgiát végzett korábban leváltott bolgár püspökökkel, később elítélte őket, végül pedig zsinatot hívott össze Konstantinápolyban a bolgár klérus és nép elítélésére. Hivatali ideje alatt a Jeruzsálemi Patriarchátus és az örmények közötti betlehemi barlang körüli vitában is a Patriarchátus kapott szerepet. 1872-ben megerősítette a Jeruzsálemi Patriarchátus Szent Zsinatának döntését, amely szerint II. Cirill pátriárkát megfosztották trónjától.
Utolsó lemondása után a Boszporusz menti Kandili faluba vonult vissza, ahol 1878 elején hunyt el. A kandili Színeváltozás-templom udvarában temették el.
Fordítás
Források Γεδεών, Μανουήλ (1885). Πατριαρχικοί Πίνακες: Ειδήσεις ιστορικαί βιογραφικαί περί των Πατριαρχών Κωνσταντινουπόλεως: από Ανδρέου του Πρωτοκλήτου μέχρις Ιωακείμ Γ' του από Θεσσαλονίκης, 36-1884. Κωνσταντινούπολη: Lorenz & Keil. «Άνθιμος Πατριάρχης Κωνσταντινουπόλεως ο Στ´». Ιερά Μονή Εσφιγμένου Αγίου Όρους. Ανακτήθηκε στις 22 Ιουλίου 2022. Χαμχούγιας, Χρήστος (2006). Ο Οικουμενικός Πατριάρχης Κωνσταντινουπόλεως Γρηγόριος ΣΤ' ο Φουρτουνιάδης εν μέσω εθνικών και εθνοφυλετικών ανταγωνισμών, διδακτορική διατριβή. Θεσσαλονίκη: Αριστοτέλειο Πανεπιστήμιο Θεσσαλονίκης (ΑΠΘ), Θεολογική Σχολή, Τμήμα Ποιμαντικής και Κοινωνικής Θεολογίας.
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1782-ben született személyek Kategória:1877-ben elhunyt személyek