VII. Neophütosz 1789 és 1794 között, majd 1798 és 1801 között Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája volt.

Élete Szmürnában született, világi neve Nikólaosz volt. Tanulmányait a város híres „Evangélikus Iskolájában” végezte, ahol a neves tanár, Ierótheosz Dendrinisz tanítványa volt, és tanulótársa volt Szent Nikodémosz Hagioritésznek, valamint Adamantiosz Koraisznak. Tanulmányai befejezése után Konstantinápolyba költözött, ahol a Patriarchátus főarchidiakónusává vált. 1771 májusában Maroneia metropolitájává választották. E tisztségében jelentős erőfeszítéseket tett új templomok és iskolák építésére, az oktatás színvonalának emelésére, valamint a közösségi önkormányzati rendszer megszervezésére.

1789. május 1-jén Prokopiosz peloponnészoszi pátriárkát követte az ökumenikus trónon (bár megválasztásának kanonikus érvényességét bizonyos kételyek kísérték). 1791-ben levelével újra megnyitotta a Konstantinápolyi Zenei Iskolát. Széles körben foglalkozott a monostorok és metropóliák szervezeti ügyeivel, valamint levelezést folytatott Paronaxia metropolitájával, Neófitosszal a kalózkodás problémájáról. Bár patriarkátusát összességében jelentősnek tartják, személyét zsarnokinak és szélsőségesen pénzsóvárnak jellemzik. 1794. március 1-jén lemondásra kényszerült, majd kezdetben Halki szigetére vonult vissza, később pedig Rodoszra, Patmoszra és az Athosz-hegyre. Utódjához, III. Geraszimoszhoz írt levelében bocsánatot kért, és még liturgikus ruháinak eladását is kérte.

IV. Gergely pátriárka eltávolítása után 1798. december 19-én ismét megválasztották pátriárkává. Második pátriárkasága idején újjászervezték a Nagy Nemzeti Iskolát, és számos más iskolát is alapítottak. Zsinatot hívott össze, amely kiközösítette a filozófiaprofesszort, Khrisztodulosz Pamplékiszt és panteisztikus tanait, valamint elrendelte azok elítélését és kiközösítését is, akik ezeket a tanokat elfogadták vagy továbbadták. Egy másik zsinati határozattal jóváhagyta „A gyakori áldozásról” című könyvet, amelyet Korinthosz egykori metropolitája, Makariosz írt, ezzel felülbírálva elődei, IV. Gábriel és Prokopiosz döntéseit. 413 év után újraalapította a korfui metropóliát, és az Oszmán Fenséges Porta engedélye után megáldotta az új Jón Állam zászlaját a Szent György pátriárkai templomban. Uralkodása idején – hosszas viták után – jóváhagyták az ortodox egyházi kánonok népnyelvű fordítását és kiadását, noha ő maga ellenezte a vallási szövegek népszerűsítését, mivel attól tartott, hogy az a szövegek eldurvulásához vezethet. Ennek ellenére kiadták Khrisztophorosz „Kanonikon”-ját és Nikodémosz Hagioritész „Pidalion”-ját, valamint a „Nagy Euchologiont” is Konstantinápolyban. Az ő engedélyével a pátriárkai nyomdában megjelentek IV. János konstantinápolyi pátriárka (Böjtölő Szent János, megh. 595) kánonjai is.

1801. június 17-én ismét lemondott, és az Athosz-hegyre száműzték. Ott a Karakallou monostorban élt 1810-ig. Halálának helye és ideje nem ismert.

Fordítás

Források Γεδεών, Μανουήλ (1885). Πατριαρχικοί Πίνακες: Ειδήσεις ιστορικαί βιογραφικαί περί των Πατριαρχών Κωνσταντινουπόλεως: από Ανδρέου του Πρωτοκλήτου μέχρις Ιωακείμ Γ' του από Θεσσαλονίκης, 36-1884. Κωνσταντινούπολη: Lorenz & Keil. Εγκυκλοπαίδεια Μείζονος Ελληνισμού Καρύδης, Σπύρος Χρ. (2009). «Η χειρόγραφη εκδοχή της εγκυκλίου του πρώην Κωνσταντινουπόλεως Νεοφύτου Ζ' (1802) για τις προσθήκες στην α' έκδοση του Πηδαλίου». Ο Ερανιστής (Όμιλος Μελέτης του Ελληνικού Διαφωτισμού) 27. doi:10.12681/er.94. Γαλανοπούλου, Δήμητρα (2011). «Ο Οικουμενικός Πατριάρχης Νεόφυτος Ζ΄ και το έργο του». Διδακτορική διατριβή (Πανεπιστήμιο Αθηνών). Μακραίος, Σέργιος (1872). Εκκλησιαστική Ιστορία. Βενετία: Τύποις του Χρόνου.

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák