A HMS PathfinderA hajónév előtt álló három betű (HMS; pontosabban: H. M. S.) az angol His Majesty’s Ship rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója. egy brit könnyűcirkáló (felderítő cirkáló) volt a 20. század elején, és egyben névadója egy kéttagú hajóosztálynak. A cirkáló az első világháború elején veszett oda, és arról nevezetes, hogy ez volt az első hajó, melyet háborús konfliktusban önjáró torpedóval süllyesztett el egy ellenséges tengeralattjáró, az Otto Hersing sorhajóhadnagy parancsnokolta U 21 Skócia keleti partjainál.
Megépítése 1902 májusában a brit admiralitás tendert írt ki számos hajógyártó meghívásával egy új típusú kisméretű cirkáló kifejlesztésére, melyeket rombolóflottillák vezérhajóinak szántak. Az új hajóknak elég gyorsaknak kellett lenniük ahhoz, hogy a rombolókkal együtt tudjanak haladni, jó tengerjáróképességgel és kommunikációs felszereltséggel kellett rendelkezzenek, de mivel csak romboló-típusú hajók elleni harcra szánták, nehéz fegyverzettel nem kívánták ellátni őket. Az admiralitás az akkori bevett gyakorlatnak megfelelően számos specifikációt megadott a hajókhoz, a sebességet legalább 25 csomóban, a hatótávolságot 2000 tengeri mérföldben, könnyű páncélzatot és fegyverzetként 10 darab 76 mm űrméretű löveget, 8 darab 47 mm-es löveget, és két torpedóvető csövet megkövetelve.
Összesen nyolc ilyen cirkálót (angol: scout cruiser – kb. felderítő cirkáló) rendeltek meg, kettőt-kettőt az Armstrong Whitworth, a Fairfield, a Cammell Laird és Vickers hajógyáraktól. A Cammell Laird hajói a Pathfinder-osztály egységei lettek, melyek hosszúsága 112,7 m, szélessége 11,8 m, merülése 4,6 m volt. A normál vízkiszorításuk , a teljes terhelés melletti volt. Tizenkét Normand vízcsöves kazánja látta el gőzzel a két négyhengeres, tripla expanziójú gőzgépét, melyek becsült teljesítménye volt, és ezek két hajócsavartengelyt forgattak meg. A menetpróbák során teljesítményt ért el, amivel a végsebessége volt. A cirkáló hatótávolsága volt 10 csomós sebesség mellett. 51 mm vastagságú páncélzat védelmezte a géptermeit oldalról, míg felülről egy 9,5 mm vastagságú páncélfedélzet védte. A páncélfedélzet más helyeken 13–38 mm vastagságú volt, a parancsnoki torony oldalai 76 mm vastagságúak voltak.
A fő fegyverzetét 10 darab 76 mm űrméretű gyorstüzelő ágyú képezte. Három-három ágyú kapott helyet egymás mellett az előfedélzet felépítményén illetve a hátsó fedélzeten, míg a többi négy a hajó két oldalán középen volt felállítva. Nyolc 47 mm-es Hotchkiss gépágyúja is volt, és két vízfelszín feletti 457 mm-es torpedóvető csöve, egy-egy a hajó két oldalán középen elhelyezve.
A Pathfinder gerincét Birkenheadben 1903. augusztus 15-én fektették le, és 1904. július 16-án bocsátotték vízre. A cirkáló 1905. július 18-ára készült el teljesen. Eredetileg a Fastnet nevet kapta volna, de még elkészülte előtt átnevezték.
Szolgálata Nem sokkal az elkészülte után két további 76 mm-es ágyút kapott, a 47 mm-eseit hat 57 mm-esre cserélték. 1911 és 1912 folyamán átfegyverezték kilenc 102 mm-es ágyúra. A pályafutása korai szakaszában előbb az Atlanti Flotta, 1906-tól a Csatorna Flotta, majd 1907-től a Honi Flotta állományában szolgált.
1907 novemberében a Pathfinder a Chatham Dockyard hajógyárban állt dokkba a vízalatti felszereléseinek vizsgálatához. 1908. február 8-án a Leda torpedóágyúnaszád (torpedo gunboat) összeütközött az öreg Andromache cirkálóval Harwich kikötőjében, amitől léket kapott és partra kellett futtatni ahhoz, hogy elkerüljék az elsüllyedését. A Pathfinder a Sheerness Dockyard hajógyárban csatlakozott a Ledához, ahol az ágyúnaszádot javították. 1909 augusztusában a Pathfinder már mint az 1. rombolóflottilla vezérhajója került Sheernessbe modernizálások elvégzése végett.
Mikor Gustav Hamel repülőgépével eltűnt a La Manche átrepülésére tett kísérlete közben 1914. május 23-án, a Pathfinder a 8. rombolóflottilla élén részt vett a pilóta felkutatására indított sikertelen keresőakcióban. Az első világháború kitörésekor is a 8. rombolóflottilla élén érte, mely egység a Firth of Forthban lévő Rosyth-ban állomásozott Francis Martin-Leake sorhajókapitány parancsnoksága alatt.
A Pathfindert 1914. szeptember 5-én Skócia keleti partjainál, a St. Abbs-hegyfok előtt elsüllyesztette az Otto Hersing sorhajóhadnagy vezette U 21 német tengeralattjáró. A rá kilőtt torpedó az egyik lőszerraktárát érte, ami ettől felrobbant, a cirkáló kettészakadt, és pár perc alatt elsüllyedt, 259 tengerészt rántva magával a halálba.
Elsüllyesztésének körülményei bélyegkép|jobb|300px|„A HMS Pathfinder elvesztése”(William Lionel Wyllie festménye) bélyegkép|jobb|300px|A Firth of Forth a May-szigettel a térkép jobb oldalán (Rosyth be nem jelölve, a förde északi oldalán, Dunferlime-től délre)
Az 1914. augusztus 28-ai helgolandi csata után a német hadvezetés csaknem az összes tengeralattjáróját visszavonta a Német-öböl védelmére további brit rajtaütésektől tartva, és csak kettő maradt készen nagy távolságú bevetésekhez. A hírszerzési információik alapján a csata után két brit csatacirkáló (az Invincible és a New Zealand) is a Firth of Forthban lévő Rosyth kikötőjében vetett horgonyt, amiből nyilvánvalónak tűnt, hogy az egyik jelentősebb támaszpontul fog szolgálni a britek számára. Ezért két tengeralattjárót (az U 21 mellett az U 22-t) küldtek ki azzal az utasítással, hogy próbáljanak meg bejutni az itteni brit bázisra. A két tengeralattjáró szeptember 2-án délután indult útnak, de az U 22-nek a hajtóműve meghibásodása miatt hamarosan vissza kellett fordulnia.Naval Staff Monographs 43. o.
Ugyanezen a napon, szeptember 2-án 20:30 körül a Firth of Forth-on lévő Forth Bridge-nél felállított Carlingnose partvédelmi üteg a híd alatt egy periszkópot vélt észlelni amint felfele haladt a folyón, amire aztán tüzet nyitott, és így tett az alatta a parton felállított géppuskafészek is. A két csatacirkáló motoros naszádjait is a feltételezett tengeralattjáró üldözésére küldték. Ekkoriban a brit admiralitás még nem adott hitelt a német tengeralattjárók Brit-szigetek közelében való felbukkanásáról szóló jelentéseknek, ezért nem hoztak ennek megfelelő védelmi intézkedéseket az eset hatására.Naval Staff Monographs 42–43. o. Az utólagos brit értékelés szerint az észlelt tengeralattjáró az U 21 lehetett, azonban a két német U-Boot még csak ezekben az órákban indult útnak Helgolandról, így ez minden bizonnyal téves észlelés volt.
Hersing valójában csak szeptember 4-én 06:30-kor pillantotta meg először a skót partokat Dunbar közelében, ahonnan alámerülve a valamivel északabbra lévő May-sziget felé vette az útját, és 10:30-kor ért ide, majd keletnek hajózott a nyílt tenger felé, hogy a felszínen haladva feltölthesse az akkumulátorait az éjszakai akcióhoz, és az éjszaka folyamán a jobb oldali hajtómű hibáját is kijavítsák.Naval Staff Monographs 43–44. o. Szeptember 5-én hajnali 03:20 körül hajózott fel a fördén,Naval Staff Monographs 44. o. de miután nem látott a periszkópján át „épületet” (azaz támadásra érdemes nagyobb hadihajó felépítményét) visszaindult a nyílt tengerre.Edmond Delage: Der Krieg unter den Meeren, 750. o. Négy óra múlvaMihez képest négy óra múlva? 03:20-tól, vagy az időben meg nem határozott visszaindulástól számítva? a May-sziget közelében a felszínre emelkedett, hogy feltöltse az akkumulátorait. Ekkor pillantott meg dél-délkeleti irányban egy cirkálót, a Pathfindert, mely a St. Abb’s Head és Gregness közötti védelem külső vonalán járőrözött a 8. rombolóflottillával, de hamarosan szem elől veszítette a hadihajókat. Déltájt a rombolók irányt változtattak, és a May-sziget irányába haladtak tovább, míg a Pathfinder folytatta a járőrözését. 15:00 körülNSM 44. o. Hersing észlelte a hazafelé tart Pathfindert a periszkópján, és úgy döntött, támadást intéz ellene.
15:43-kor az U 21 távolságból lőtt ki egy G/6 típusjelzésű, 50 cm átmérőjű torpedót a Pathfinderre a May-szigettől 10 mérföldre délkeletre.NSM 44. o. (Az NSM a torpedó indításának távolságát 1500 méterben adja meg.) A cirkáló őrszemei 15:45-kor észlelték a torpedó buborékcsíkját ahogy az a hajó orra felé közelít a jobb oldalon, mire az őrtiszt, Favell korvettkapitány megpróbált kitérni az útjából, és parancsot adott a jobb oldali hajtómű hátramenetbe, és a bal oldali teljes gőzzel előre állítására, miközben a hajókormánnyal éles balra való kanyarodást hajtatott végre.Ez az angol szócikkben így szerepel, de ha hajtóművekkel ez alapján úgy manővereztek, hogy jobbra kanyarodjon a hajó, nem pedig balra, mint ahogy a kormánylapáttal manővereztek. Vélhetőleg a manőver célja az volt, hogy a hajót szembe állítsák a torpedóval, minél kisebb felületet mutatva neki, ehhez pedig a kettőt össze kellett hangolni. (Tisztázandó részlet.) A manővert azonban túl későn kezdték meg, és a torpedó a hajóhíd alatt eltalálta a cirkálót. A robbanás felrobbantotta az elülső lőszerraktárban tárolt kivetőtölteteket („lőporként” szolgáló korditot) is, és ez a második robbanás a hajóhíd előtti részeit a cirkálónak „atomjaira robbantva” teljesen elpusztította, amitől a Pathfinder orrával előre gyorsan süllyedni kezdett. A robbanás olyan erős volt, hogy 10 mérföld (18 km) távolságra lévő halászhajókon is érezték a lökéshullámot, a 14 mérföldre lévő Eyemouth-ból pedig látni lehetett a magasba emelkedő füstfelhőt.
Bár a cirkáló a partról látható helyen volt, a figyelmet, hogy a bajba jutott hajójára még jobban felhívja, Leake sorhajókapitány utasítást adott az egyik taton lévő ágyú elsütésére. Az ágyú azonban megsérülhetett a robbanáskor, mert a lövés leadása után leesett a talapzatáról, és a taton gurulva a tengerbe esett, magával sodorva a kezelőit is.Tattersfield
A cirkáló elsüllyedésének időtartamával kapcsolatosan eltérnek a beszámolók. Egy beszámoló szerint a cirkáló mindössze 4 perc alatt elsüllyedt,NSM 44. o.; New York Tribune, 1914. szeptember 8., 3. o. míg egy másik beszámoló (Stalybus hadnagyé) szerint öt perc elteltével még hallani lehetett, ahogy az elülső válaszfal megadja magát a víz nyomásának, és csak ezután kezdett el gyorsan süllyedni a hajó, és a hajóorvos szerint 10 perc után süllyedt csak el teljesen. (A különböző beszámolókat lásd a „Függelék” részben lejjebb.) Leake sorhajókapitány egy az anyjának írt levelében a robbanásról a következőket írta: „A torpedó az elülső lőszerraktárt érte, és felrobbantotta azt, végezve mindenkivel, aki elől tartózkodott. [A Pathfinder] felborult, és eltűnt a hullámok között, nagy roncsmezőt hagyva maga után mindenfele, de sajnos nagyon kevés ember volt közte, mivel akkor mind aludtak a körleteikben, és a robbanás egész ereje érhette őket, mivel a hajó orr-részéből senki nem volt a túlélők között.”Tattersfield
A 14 mérföldre lévő Eyemouth településről, ahonnan látni lehetett robbanás magasba emelkedő füstfelhőjét, halászhajók indultak útnak a hajótöröttek kimentésére, de már csak egy maroknyi túlélőt találtak. A helyszínre siettek az Express és Stag rombolók is, de túlélőket ezek már nem találtak.Tattersfield
Az életben maradt tengerészek száma nem tisztázott.A sajtóban megjelentek szerint 58 embert sikerült kimenteni, és négyen a kimentésük után hunytak el. Lásd pl. The Times 1914. szeptember 6-ai száma. Ezek az első jelentések jelentősen eltúlozták a kimentettek számát. Utólag már nem lehet pontosan megállapítani hányan voltak a fedélzetén azon a napon, de az újabb kutatások arra utalnak, hogy minden valószínűség szerint a legénység 268 tagja, és rajtuk kívül két kabinszolga (canteen assistant) volt a fedélzetén. A túlélői közül húsznak a kiléte ismert. A négy kimentés után a sebesüléseibe vagy a kihűlésbe belehalt embert Edinburgh közelébenEgy forrás szerint Dalmeny, egy másik forrás (Tattersfield) szerint South Queensferry temetőjében. temették el, közülük kettőt sikerült azonosítani.Tattersfield Egy nem azonosított tengerészt Dunbarban temettek el, mely településről egyenes rálátás nyílik az az elsüllyesztés helyére.