Szóphroniosz görög ortodox pap, Jeruzsálem pátriárkája (1771–1775) IV. Szóphroniosz néven, majd ezt követően Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája (1775–1780) II. Szóphronioszként.
Élete Kiliszben született egy ortodox arab keresztény családban, amely Szíriában, Aleppó környékéről származott. Arab–török környezetben nőtt fel, édesapját Iszának hívták. 1733 és 1735 között az egyház számára gyűjtött adományokat Adanában és Antiókhiában, majd 1739-re Damaszkuszba költözött. 1740-ben Jeruzsálemben pappá szentelték. 1741-ben Akkó püspökévé választották, 1752-ben pedig aleppói püspök lett. Ugyanebben az évben visszavonult, és Konstantinápolyba költözött. A jeruzsálemi patriarchátuson belül Ptolemaisz metropolitájaként is szolgált. 1766-ban felkérték, hogy vállalja el Antiókhia pátriárkai trónját, de ezt visszautasította. Ebben az időszakban a ferencesek ismét, katolikus hatalmak diplomatáinak támogatásával, megpróbálták visszaszerezni a szent helyek feletti ellenőrzést, amelyet korábban a jeruzsálemi ortodox egyház kapott meg. Szóphroniosz Ptolemaisz metropolitájaként és a pátriárka exarchájaként elnyerte a sejkül-iszlám, az oszmán jogrendszer vezetőjének támogatását, és III. Musztafa oszmán szultán fermánja megerősítette az ortodoxok kiváltságait.
1770 áprilisában Jeruzsálem pátriárkájává választották, mint IV. Szóphroniosz. Jeruzsálemi patriarchátusa idején lezárult az orosz–török háború, és megszületett a Kücsük-Kajnardzsi békeszerződés (1774), amelynek értelmében Oroszország a közel-keleti keresztények védelmezőjének szerepét vállalta.
1775-ben Konstantinápoly ökumenikus pátriárkájává választották, mint II. Szóphronioszt. Hivatalviselése alatt egy konstantinápolyi zsinat elítélte a kollyvádi mozgalmat. Művelt és aszketikus pátriárkaként tartották számon, különös figyelmet fordított az oktatásra és az általa vezetett patriarchátusok pénzügyeire. 1775 májusában egy bizottságot hozott létre, amely 4 püspökből és 16–18 világi tagból állt, azzal a céllal, hogy rendezze a patriarchátus ügyeit, különösen a pénzügyeket.
1780. október 8-án hunyt el, és a Megá Revma-i Szent Testetlen Erők (Arkangyalok) templomának udvarán temették el.
Fordítás
Források Γεδεών, Μανουήλ (1885). Πατριαρχικοί Πίνακες: Ειδήσεις ιστορικαί βιογραφικαί περί των Πατριαρχών Κωνσταντινουπόλεως: από Ανδρέου του Πρωτοκλήτου μέχρις Ιωακείμ Γ' του από Θεσσαλονίκης, 36-1884. Κωνσταντινούπολη: Lorenz & Keil. Χαμχούγιας, Χρήστος (2006). Ο Οικουμενικός Πατριάρχης Κωνσταντινουπόλεως Γρηγόριος ΣΤ' ο Φουρτουνιάδης εν μέσω εθνικών και εθνοφυλετικών ανταγωνισμών, διδακτορική διατριβή. Θεσσαλονίκη: Αριστοτέλειο Πανεπιστήμιο Θεσσαλονίκης (ΑΠΘ), Θεολογική Σχολή, Τμήμα Ποιμαντικής και Κοινωνικής Θεολογίας.
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája Jeruzsálemi görög pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:Jeruzsálemi görög pátriárkák Kategória:1780-ban elhunyt személyek