V. Cirill, görögösen Kürillosz, világi nevén Konsztantinosz Karakallosz 1748–1751 és 1752–1757 között töltötte be a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarcha tisztségét.

Élete A 17. század végén született Dimitszánában, bár egyes források szerint Náuplionban látta meg a napvilágot. Ifjúkorában a dimitszánai Filozófus kolostor iskolájában tanult. 1715-ben, a Peloponnészosz oszmán visszafoglalása idején elfogták és Konstantinápolyba hurcolták. Később kiszabadult, majd az Athosz-hegyre, végül Pátmosz szigetére került, ahol a Patmoszi Iskolában tanult, de nem fejezte be tanulmányait. Pátmoszon szerzetessé avatták. 1737-ben Melénikon metropolitájává választották, 1745-ben pedig Nikomédia metropolitája lett.

1748. szeptember 30-án választották meg konstantinápolyi ökumenikus pátriárkává. Kortársai egy része művelt és aszketikus főpapként írta le, mások viszont hatalomvágyó és intrikus személyiségként jellemezték. Hivatalba lépésekor jelentős egyházi adósságokról számolt be. Ezek rendezése érdekében adókat vetett ki a metropolitákra és gazdagabb egyházmegyékre, miközben a szegényebb plébániákat tehermentesítette. Több alkalommal adománygyűjtést is kezdeményezett, például a Pátmoszi kolostor javára. Pátriárkasága alatt kiemelt figyelmet fordított az oktatásra: ekkor alapították az Athosz-hegyi Athoniada Akadémiát. Egy patriarchális rendelet szabályozta az iskola működését és finanszírozását (1750). Emellett kórházak is létesültek: 1752-ben Adrianopolban, 1753-ban pedig Konstantinápolyban. Szigorúan fellépett a római katolikus térítés ellen, és elutasította a katolikus egyház által gyakorolt, „öntözéses” keresztelést. Ennek következtében elrendelte a katolicizmusból visszatérők újrakeresztelését, ami kiváltotta az ún. „újrakeresztelési vita” kialakulását a 18. századi ortodoxiában. Emellett korlátozta a Konstantinápolyban tartózkodó érsekek jelenlétét is, ami konfliktusokhoz vezetett a Szent Szinódussal.

1751-ben letették hivatalából, részben külső politikai befolyás hatására, és a Halki-szigeti Istenszülő kolostorba száműzték. 1752-ben visszatérhetett az egyházfői tisztségbe, majd 1757-ben ismét letették és Ciprusra száműzték.

Később az Athosz-hegyre vonult vissza, ahol az Agia Anna szkétában élt haláláig (1775). A hagyomány szerint 1763-ban titokban Konstantinápolyba is visszatért, sikertelen újraválasztási kísérlettel. 1774-ben részt vett egy athoszi zsinaton, amely a kollivádok vitájával foglalkozott. Végrendeletét 1763-ban készítette el, és az a Megiszté Lavra kolostorban maradt fenn. 1775-ben hunyt el.

Fordítás

Források Γριτσόπουλος, Τάσος (1959). «Ο Πατριάρχης Κωνσταντινουπόλεως Κύριλλος Ε΄ ο Καράκαλλος». Επετηρίς Εταιρείας Βυζαντινών Σπουδών 29: 367-389. Ανακτήθηκε στις 25 Μαΐου 2021. Γεδεών, Μανουήλ (1885). Πατριαρχικοί Πίνακες: Ειδήσεις ιστορικαί βιογραφικαί περί των Πατριαρχών Κωνσταντινουπόλεως: από Ανδρέου του Πρωτοκλήτου μέχρις Ιωακείμ Γ' του από Θεσσαλονίκης, 36-1884. Κωνσταντινούπολη: Lorenz & Keil. Εγκυκλοπαίδεια Μείζονος Ελληνισμού Runciman, Steven (2010). Η Μεγάλη Εκκλησία εν αιχμαλωσία. Εκδόσεις Γκοβόστη. . Κωνσταντίνου, Κωστάκης (2011). «Ο Οικουμενικός Πατριάρχης Κύριλλος Ε΄ - Βίος και δράση (μεταπτυχιακή εργασία)» (PDF). Αριστοτέλειο Πανεπιστήμιο Θεσσαλονίκης. Ανακτήθηκε στις 10 Απριλίου 2020. Γεννάδιος Αραµπατζόγλου µητρ., Φωτίειος βιβλιοθήκη ήτοι επίσηµα και ιδιωτικά έγγραφα και άλλα µνηµεία σχετικά προς την ιστορίαν του Οικουµενικού Πατριαρχείου µετά γενικών και ειδικών προλεγοµένων, τοµ.1-2, εν Κωνσταντινουπόλει 1933-1935 Φορόπουλος Ιωακείµ αρχιµ., Έγγραφα του πατριαρχικού αρχειοφυλακίου, ΕΑ τοµ.24 έτος Κ΄ (1900), 343-344, 395-398, ΕΑ τοµ.23, έτος ΙΘ΄ (1899), 367-371 Μπακούρος, Βασίλειος (1998). Ο Οικουμενικός Πατριάρχης Σαμουήλ Α΄ Χαντζερής ο βυζάντιος: ο βίος και το έργο του (1700-1775), Διδακτορική Διατριβή. Εθνικό και Καποδιστριακό Πανεπιστήμιο Αθηνών (ΕΚΠΑ).

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1775-ben elhunyt személyek