Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezésekre 1950-től 2018—2019-ig, összesen hat alkalommal került sor. A gyomnövényekkel foglalkozó herbológia két fontos alappillére: 1. A gyomnövény diagnosztika, gyombiológia és ökológia megismerése; 2. Az ezekre épülő integrált gyomszabályozási stratégiák kialakítása és alkalmazása.
Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések története Az I. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezést (OSzGyf) Ujvárosi Miklós (1913-1981) agrobotanikus, herbológus és Halász Tibor (1926–1990) agrármérnök, herbológus végezték (Debreceni Agrártudományi Egyetem) akkor még paraszti gazdaságok területein 1950-ben, hét hónapi terepmunkával. Ujvárosi 1949-től 1952-ig Pallagon az MTA Növénytermesztési Intézetében volt részlegvezető. A Földművelésügyi Minisztérium segítségével készült el a 80 község határában, különböző szántóföldi kultúrákban (búza, kukorica, rozs, zab, burgonya stb.) a gyomnövény térkép, mely az I. Szántóföldi Gyomfelvételezés néven vonult be az agrárköztudatba.
Ujvárosi Miklós vezetésével a második Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés előkészítése során határozták meg a felvételezések alapelveit és kidolgozták a végrehajtás módját. Azóta ugyanazon mérési módszerekkel végzik az egész országra kiterjesztett a gyomfelvételezéseket két egymást követő évben. A második radikális változás a mezőgazdálkodásban az 1950-es évektől, a termelőszövetkezetek létrehozásával következett be. Ezt az időszakot a nagyüzemi viszonyok, a monokultúrás kukoricatermesztés és a megnövekedett műtrágya felhasználás jellemezte. A II. OSzGyf 1968—1970 között történt. 1973-ban jelent meg Ujvárosi Miklós fő életműve, kutatásainak szintézise, a Gyomnövények és a Gyomirtás c. kötetek.
A III. OSzGyf-re (1987—1988), illetve a negyedikre (IV. OSzGyf) 1996-1997-ben került sor. Az újabb gyökeres változás a rendszerváltást követően (1989), a privatizációval zajlott le. Megnőtt a kisebb területen gazdálkodók száma, miközben nagyobb táblák maradtak műveletlenül.
Az V. (2007—2008) és a VI. (2018—2019) OSzGyf fontosabb eredményei Az V. OSzGyf 2007—2008-ban volt. Karamán József (2014) értékelte a gyomflóra változásának tapasztalatait. Az ötödik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés 195 felvételezési helyen történt, búza és kukorica kultúrákban. Az elkövetkező időben a legfontosabb feladat a gazdasági- és humánegészségügyi szempontból rendkívül veszélyes parlagfű visszaszorítása. Emellett kiemelt figyelmet kell fordítani a többi inváziós, veszélyes és nehezen irtható gyomnövény terjedésének megakadályozására. Napjainkban több, újabb gyomfaj felszaporodásával egyre nagyobb gazdasági kár keletkezik. Közülük a mandulapalka visszaszorítására különösen oda kell figyelni. Az utóbbi 20 évben tovább folytatódott a selyemmályva, a termesztett köles és a selyemkóró előrenyomulása. A nagy széltippan (Apera spica-venti) jelentősége nőtt, borítása csaknem megkétszereződött. A VI. OSzGyf végzése 2018-2019-ben történt, melyen a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrár környezet-védelmi Igazgatóság koordinálásával, 38 fő a megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Osztályain és a NÉBIH NTAI-nál dolgozó gyombiológus, továbbá 22 fő külsős szakember együttes munkájával valósult meg. Az összes gyomborítottság az utóbbi két (IV. és V. OszGyf-hez képest: 1996—2008) az őszi búza vetésekben és tarlókon, valamint kukoricavetésekben egyaránt jelentősen csökkent. A muharfélék fajai (Setaria spp., Digitaria) borítása továbbra is nagyon magas. Nőtt a selyemmályva, a fenyércirok felszaporodása. Egyes megyékben (Fejér és Tolna) növekedett a szulfonil-karbamid herbicidekkel szemben rezisztens állományok aránya.
A herbicid-rezisztencia kialakulásra kell gyanakodni, ha egy adott táblán egy adott herbicid kezelést túlélő egyedekről gyűjtött magvakból nevelt növények legalább 20%-a túléli ugyanezen herbicid normál, ajánlott dózisú kezelését, megalapozott a gyanúja a herbicid-rezisztencia valamilyen fokú jelenlétének, érdemes és kell tovább vizsgálódni.
Míg a korábbi gyomfelvételezések (II. és III.) adatbázisai 6 - 6 kötetes könyv alakjában voltak elérhetők. A IV. és V. OSzGyf adatainak kiadása tervben volt, de nem valósult meg, addig a VI. OSzGyf digitális adatbázis formájában érhető el a NÉBIH honlapján.
Az OSzGyf 10 évenkénti változásainak felmérése (a legközelebbi VII. OSzGyf 2027-2028-ban esedékes) számos újabb kérdés megválaszolását teszi szükségessé. A “Hogyan tovább?” kérdéseket és a lehetséges válaszokat Kazinczi Gabriella és Tarjányi József legújabb cikkükben (2026) gyűjtötték csokorba.
A gyomcönológiai felvételezések módszerei
Balázs-Ujvárosi-féle felvételezés A becslési módszereknek több formáját ismerjük, melyek közül hazai viszonyok között legelterjedtebb a Balázs-Ujvárosi-féle növénycönológiai felvételezési módszer. Ezt alkalmazzák az OSzGyf-ek során. Balázs Ferenc (1913–2012) botanikus – akinek a módszerét Ujvárosi továbbfejlesztette a gyomnövények faji összetételének, dominanciaviszonyainak és borítottságának meghatározása céljából egy adott területen.
Kvadrát-módszer A felvételezés kijelölt mintaterületeken, úgynevezett kvadrátokban történik. Ezek mérete általában 2×2 vagy 4 x 4 méter. Becslési skála Nem egyesével számolják a töveket, hanem egy meghatározott skála alapján becsülik meg a fajok százalékos borítottságát vagy tömegességi viszonyait. Adatgyűjtés A felvételezéseket az időjárási tényezök hatásának kiegyenlítése céljából két éven keresztül, két-két időpontban végzik. Május 1.-től Június 30.-ig a búza és a fiatal kukorica, Július 15. és Augusztus 31. között a kukorica és a tarló felvételezéseket végzik.: A felvételezés során rögzítik:: 1-A jelenlévő fajok listáját;: 2-Az egyes fajok borítottsági értékét (százalékban vagy kategóriákban);: 3-A gyomnövények életforma-megoszlását (pl. egynyári, évelő).
Braun-Blanquet-féle skála A Braun-Blanquet-féle skálát leginkább a természetes vegetáció kutatásával foglalkozó botanikusok használják, de gyakran találkozunk szántóföldi alkalmazásával is, főként extenzív szántóterületek gyomfelvételezésénél. Ez a módszer egy vizuális értékelési technika, amelyet a 20. század elején fejlesztett ki Josias Braun-Blanquet növényszociológus. Ez egy gyors és nagyon egyszerűen megismételhető lehetőség. A módszer vizuális becslést jelent a különböző gyomnövény fajok mennyiségének becslésére egy mintavételi területen, a százalékos fedettséget kihangsúlyozva, nem pedig az egyes fajok gyakoriságát.
Jegyzetek
Források