A likvid demokrácia a szavazás egyik formája, amelyben a választók közvetlen részvétel és/vagy képviselet révén vesznek részt a közös döntéshozatalban. A rendszer a közvetlen, és a képviseleti demokrácia elemeit is alkalmazza.
A likvid demokráciában a szavazóknak joguk van közvetlenül szavazni minden politikai kérdésben, de emellett lehetőségük van arra is, hogy átruházzák szavazatukat valakire, aki a nevükben szavaz. Bárkire delegálható a szavazás lehetősége, akinek szintén van szavazati joga. A meghatalmazottak tovább delegálhatják a saját szavazatukat, együtt a másoktól kapott szavazási lehetőséggel, ami „metadelegálást” eredményez.
A szavazati jog delegálása lehet állandó megbízás (egy személy minden kérdésben átadja a szavazatát valaki másnak), szakpolitika-specifikus (egy személy csak akkor adja át a szavazatát valakinek, ha a szavazat egy bizonyos kérdést érint), időérzékeny (egy személy úgy dönt, hogy egy bizonyos időszakra átadja a szavazatát), vagy a választó megteheti, hogy saját maga szavaz. A szavazó bármikor visszavonhatja a delegálást, és élhet saját maga a szavazati jogával. A szavazók különböző kérdésekre különböző küldötteket is választhatnak. A szavazók olyan képviselőket választhatnak, akiket saját maguknál jobban felkészültnek éreznek az ismeretlen területeken való ítélkezésre. A visszahívás lehetővé teszi a polgárok számára, hogy annyira vegyenek részt a politikai ügyekben, amennyire számukra éppen lehetséges. A szavazó az egyik héten teljesen delegálhatja a szavazatát, de egy másikon úgy dönthet, hogy teljes mértékben részt vesz. bélyegkép|A delegált szavazás illusztrációja. A kék vonaltól balra lévő szavazók delegáltan szavaztak. A jobbra lévő szavazók közvetlenül szavaztak. A számok az egyes küldöttek által képviselt szavazók számát jelzik, a küldöttet is beleszámítva a számlálásba. A likvid demokráciáról elérhető tudományos szakirodalom nagy része empirikus kutatásokon alapul, nem pedig konkrét fogalomalkotásokon vagy elméleteken. A kísérleteket többnyire helyi szinten vagy kizárólag online platformokon végezték.
Eredet 1884-ben Charles Dodgson (gyakrabban Lewis Carroll álnéven emlegetik), az Alice Csodaországban című regény szerzője, alkotta meg a „likvid” vagy delegatív szavazás fogalmát The Principles of Parliamentary Representation. (A parlamenti képviselet alapelvei című röpiratában.) Dodgson egy körzeteken alapuló rendszert ismertetett, ahol minden választópolgár vagy egyetlen szavazatot ad le, vagy képes a szavazatát átruházni, hasonlóan a modern delegatív demokrácia koncepciójához. Bryan Ford a „Delegatív demokrácia” című tanulmányában azt mondja, hogy ez tekinthető a delegatív demokrácia felé tett első lépésnek.
A likvid demokrácia létrehozására tett első intézményesített kísérletek William S. U'Ren oregoni reformer munkásságára vezethetők vissza. 1912-ben olyan rendszer megvalósítását tervezte, ahol a megválasztott politikusok befolyását az egyesek által kapott szavazatok száma alapján súlyozták volna.
Néhány évtizeddel később, 1967 körül, Gordon Tullock amerikai jog- és közgazdaságtan professzor azt javasolta, hogy a választók maguk választhatják meg képviselőiket a parlamentben, vagy „távirat útján” szavazhatnak, miközben a vitákat a televízió közvetíti. James C. Miller azt az elképzelést támogatta, hogy mindenkinek lehetősége legyen bármilyen kérdésben maga szavazni, vagy kijelölni egy képviselőt, aki továbbíthatja kérdéseit. Röviddel azután, hogy Miller a delegatív demokrácia mellett érvelt, 1970-ben Martin Shubik „azonnali népszavazásnak” nevezte a folyamatot. Shubikot azonban aggasztotta a döntéshozatal sebessége.
A technológiai fejlődés az ezredforduló utánra lehetővé tette a delegatív demokrácia megvalósítását. (Jabbusch és James Green-Armytage) Az első online delegatív demokrácia alkalmazások Berlinben, Németországban jelentek meg.
A likvid demokrácia szoftvereket eredetileg nem azzal a szándékkal fejlesztették ki, hogy felváltsák a politikai pártok vagy a helyi önkormányzatok jelenlegi döntéshozatali folyamatait. Ugyan alternatíva lehet a hagyományos választásokkal szemben, de segítheti kommunikációt a szélesebb szavazóréteggel, és hozzájárulhat a nyilvános konzultációk folyamataihoz.
Delegatív forma Szerepválasztás: bárki lehet passzív vagy aktív és ezt változtathatja is. Ez különbözik a képviseleti demokráciától, mert ott csak meghatározott képviselőkre lehet a szavazatunkat delegálni. Alacsony részvételi korlát: nem okoz nagy nehézséget küldötté válni. Legfőképpen nem kell költséges politikai kampányokat nyerniük. Delegált hatáskör: a delegáltak a folyamatokban saját maguk és az őket delegáltként kiválasztó személyek nevében járnak el. Döntéshozatali jogkörük a támogatottságuktól függően változik. Az szavazó titkossága: az egyének minden szavazatát titokban tartják, hogy megakadályozzák a küldöttek vagy más személyek általi kényszerítés bármilyen formáját. A küldöttek elszámoltathatósága: a szavazók titkossága ellentétben a küldöttek döntéseit jellemzően nyilvánosságra hozzák a választóik, vagy a tágabb közösség számára, hogy felelősségre vonhassák őket szavazatukért. Specializáció: a megbízottak általános hatásköröket kaphatnak egyéni választóktól, illetve speciális hatásköröket is kaphatnak más küldöttektől.
Eltérés a meghatalmazotti szavazástól A meghatalmazotti szavazással ellentétben a szavazatok delegálhatók egy meghatalmazottnak, és a meghatalmazott tovább delegálhatja a szavazatát (a sajátját a kapottakkal együtt). Ez a „metadelegálás” Ha a szavazatát delegáló személy nem ért egyet képviselője vagy meghatalmazottja választásaival, akkor vagy maga szavazhat, vagy másik küldöttet választhat a következő szavazásra.
Eltérés a képviseleti demokráciától A likvid demokráciában a küldötteknek nincsenek konkrét időbeli korlátai, tehát nem jár le a mandátumuk egy előre megadott idő után (pl 4 év), és nincs konkrét jogkörük (pl nem parlamenti képviselők).
Eltérés a közvetlen demokráciától A likvid demokráciában a résztvevők bevonhatók a döntésekbe (és ezt általában alapértelmezés szerint el is várják tőlük), de tartózkodhatnak a szavazástól, vagy átruházhatják a szavazatukat valaki másra, ha nincs idejük, érdeklődésük vagy szakértelmük az adott kérdésben való szavazáshoz. Ezzel szemben a közvetlen demokráciában minden jogosult választópolgártól elvárják, hogy tájékozott legyen minden eseményről és politikai kérdésről, mivel a választók minden döntést ezekben a politikai kérdésekben hoznak meg.
Lehetséges kudarcok Átalakulhat meritokráciává, amikor szakértők vannak megbízva a feladatokkal.
Olyan kérdésekben, ahol létezik egy egységes igazság, amikor nem politikai véleménykülönbségről van szó, hanem olyan kérdést, amelynek van objektíven helyes válasza (például egy ténykérdés vagy mérhető probléma) Caragiannis és Micha azt találták, hogy bizonyos körülmények között a szavazatok delegálása a „hozzáértőbbnek” tartott emberekhez nem feltétlenül vezet jobb döntésekhez; sőt, matematikailag akár rosszabb eredményt is adhat, mint a teljes közvetlen demokrácia vagy akár a teljes hatalomkoncentráció egyetlen ember kezében.
Bryan Ford kifejti, hogy a likvid demokrácia jelenlegi kihívásai közé tartozik a titkosság kérdése az online-platformokon. Ha teljesen titkos, hogy ki kire ruházta a szavazatát, akkor nehéz ellenőrizni, hogy a delegált megfelelően jár-e el. Ha viszont minden átlátható, akkor sérülhet a választók magánszférája. A rendszernek egyszerre kell védenie a választók anonimitását és biztosítania, hogy a delegáltak számonkérhetők legyenek.
Ahelyett, hogy a nagyközönséget erősítené, a likvid demokrácia a hatalmat egy társadalmilag kiemelkedő, politikailag stratégiai és gazdag kevesek kezébe koncentrálhatja. Helene Landemore, a Yale Egyetem politikatudományi professzora ezt a jelenséget különösen „sztárszavazásként” írja le. A rendszer így puszta oligarchiává silányulhat, ezért kell rendelkezniük a visszahívás jogával, amely lehetővé teszi, hogy bármikor visszavonhassák a delegálásukat, és autonóm módon szavazhassanak. Azonban az a képesség, hogy valaki automatikusan visszavonhatja szavazatát bármely politikai döntéssel kapcsolatban, politikai inkonzisztenciához vezet, mivel a társadalom különböző részhalmazai különböző politikákra szavaznak.
Szélesebb körű alkalmazás kihívásai A több millió szavazó esetén sok lesz a „likvid képviselők” száma. Az érdemi tanácskozás eléréséhez a likvid képviselőket számos csoportra kellene osztani, hogy egy valamennyire kezelhető vitacsoport-méretet érjenek el. Ami a képviseletet illeti, a likvid demokrácia hasonló problémával küzd, mint a választási képviseleti demokráciák, ahol egyetlen személy testesíti meg milliók akaratát. Az ábra a likvid demokrácia egyik lehetséges nemzeti szintű megvalósítását szemlélteti.
Probléma lehet a ciklikus delegálások kockázata (pl. Alice Bobra delegálja a szavazatát, aki Alice-re delegálja a szavazatát, és egyikük sem szavaz.) Ennek esélye a szavazók számának növekedésével növekszik. bélyegkép|A delegatív demokrácia országos szinten vonja be a szavazókat
Internet-hozzáférés és részvétel korlátai Bár az internet-hozzáféréssel nem rendelkezők száma az elmúlt években csökkent, de különbségek továbbra is fennállnak. Az Egyesült Államokban 2024-ben a felnőttek 96%-a számolt be arról, hogy használja az internetet.
Példák
Google Szavazatok A Google egy belső közösségi hálózati rendszeren, a Google Voteson keresztül kísérletezett a likvid demokráciával'.' Ez a folyékony demokrácia kísérlet az egyik kevésbé gyakori vállalati példa. A meglévő Google+ platform felhasználói voltak a szavazók. Ebben az esetben a Google Votes-t'' használták az étkezési ajánlatok kiválasztására.
Kalózpártok A kalózpártok, akik az átláthatóság növelését szeretnék, először Svédországban jelentek meg 2006-ban, Németországban, Olaszországban, Ausztriában, Norvégiában, Franciaországban és Hollandiában. A kalózpártok a likvid demokráciát a LiquidFeedback nyílt forráskódú szoftverrel alkalmazzák.
A „Liquid Feedback” volt a Német Kalózpárt által 2006 óta használt platform, amely lehetővé tette a felhasználók számára, hogy részt vegyenek a párton belüli döntéshozatali folyamatban.
Argentína A 2010-es években virtuális platformok jöttek létre Argentínában. A "Democracia en Red" latin-amerikaiak csoportja, akik a politikai hatalom újraelosztására és a befogadóbb párbeszédre törekszenek. Létrehozták a Democracia OS-t, egy olyan platformot, amely lehetővé teszi az internetfelhasználók számára, hogy különböző témákban javaslatokat tegyenek, vitázzanak és szavazzanak. Pia Mancini szerint a platform megnyitja a demokratikus párbeszédet, és az internet korszakába emeli a demokratikus döntéshozatalt.
Demoex / Direktdemokrata Az első példa valós politikai környezetben a Demoex helyi politikai pártnál történt Vallentunában, Stockholm egyik külvárosában: Per Norbäck tanár és vállalkozó. a NetConference Plus nevű szoftvert használta. Ez a szoftver, a gyártó Vivarto AB csődje után már nem támogatott. A párt 2002 és 2014 között helyet kapott a helyi parlamentben, ahol a tagok internetes szavazások segítségével döntik el, hogyan szavazzon képviselőjük. Azóta a Demoex és két másik párt megalapította a Direktdemokraterna pártot.
Civicracy A likvid demokrácia egy kísérleti formáját, a Civicracyt tesztelték a Bécsi Műszaki Egyetemen 2012-ben. A kiterjedt tervezés ellenére a valós kísérletet a kedvezőtlen vélemények miatt nem végezték el.
LiquidFriesland