II. Márk, görögösen Markosz (, ), 1465 és 1466 között Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája volt. 1467-ben Ohrid érsekévé nevezték ki, és ezt a tisztséget haláláig viselte.

Élete II. Márk korai életéről kevés adat maradt fenn. Legfontosabb forrásunk a Velence szenátusának 1466. június 26-án kelt határozata, amely arra utasította a velencei hatóságokat Kréta szigetén, hogy akadályozzák meg Márkot és apját abban az esetben, ha ott próbálnának menedéket keresni. E dokumentumból a kutatók – különösen Laurent – arra következtetnek, hogy Márk ekkor már Konstantinápoly pátriárkája volt, családja korábban Krétán élt, és ellenezte a Firenzei zsinat által kimondott kelet–nyugati egyházi uniót, amelyet a Velencei Köztársaság támogatott. 1464-ben Márkot Adrianopolisz metropolitájává választották.

1465 őszén – vagy egyes vélemények szerint 1466 elején – Konstantinápoly ökumenikus pátriárkájává választották. Megválasztását több világi és egyházi méltóság is támogatta, köztük Georgiosz Galesiotész chartophylax, Manuel (későbbi III. Maximosz konstantinápolyi pátriárka) nagy egyházi felügyelő (megas ekklésziarkhész), valamint Démétriosz Kyritzész, a szultán titkára. Ugyanakkor több püspök megtagadta nevének említését a liturgiában, ami annak jele volt, hogy nem ismerték el törvényes pátriárkának. Ennek hátterében valószínűleg a simónia, vagyis az egyházi tisztségek megvásárlásának vádja állt. II. Márk legjelentősebb ellenfelei az ekkoriban megszűnt Trapezunti Császárság nemesei voltak, akik az állam 1461-es oszmán meghódítása után Konstantinápolyba települtek át. Ez a csoport saját jelöltjét, a későbbi I. Simeon konstantinápolyi pátriárkát támogatta a pátriárkai trónra. A hagyományos beszámolók szerint Simeon 2000 aranypénzt adott ajándékként az oszmán kormánynak, hogy megszerezze a pátriárkai méltóságot. Ezzel vette kezdetét az a szimóniával terhelt gyakorlat, amely a Konstantinápolyi Patriarchátus történetét a következő évszázadokban is meghatározta. Laurent azonban eltérő kronológiát javasol: szerinte éppen II. Márk volt az, aki ugyanekkora összeg megfizetésével szerezte meg a tisztséget.

Bármi is volt leváltásának közvetlen oka, II. Márkot megalázó körülmények között eltávolították a pátriárkai székből 1466 őszén vagy 1467 elején. A források szerint megkövezéssel is fenyegették. Nem sokkal később azonban visszanyerte II. Mehmed oszmán szultán kegyét, aki Ohrid érsekévé nevezte ki. Az ohridi érsekség ekkor az oszmán uralom alatt álló bolgár területek egyik legfontosabb, részleges önállósággal rendelkező egyházi központja volt. Halálának időpontja ismeretlen.

Vitatott kronológia II. Márk uralkodásának időrendje a történészek között nem egységes. A kutatók többsége – köztük Kiminas (2009), Steven Runciman (1985), Grumel (1958), Germanosz Szardeiszből (1933–1938), valamint a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus hivatalos kronológiája – I. Simeon konstantinápolyi pátriárka hivatali ideje elé helyezi II. Márk pátriárkaságát. A javasolt dátumok kisebb eltéréseket mutatnak, de általában az 1465–1467 közötti időszakra esnek. Laurent (1968), akit Podskalsky (1988) is követett, ezzel szemben úgy véli, hogy a Simeonnal való konfliktus még akkor zajlott le, amikor Márk Adrianopolisz metropolitája volt. Ennek megfelelően I. Simeon pátriárkaságát II. Márk uralkodása elé helyezi. Laurent emellett egy második, rövid ideig tartó pátriárkai szolgálatot is feltételez II. Márk számára 1471 végén, közvetlenül I. Dionüsziosz konstantinápolyi pátriárka első uralkodását követően.

Fordítás

Források Vitalien, Laurent (1968). "Les premiers patriarches de Constantinople sous la domination turque (1454–1476)". Revue des études byzantines (in French) (26): 229–263 (241–242, 254–255). doi:10.3406/rebyz.1968.1407. Snegarov, Ivan (1995) . История на Охридската архиепископия-патриаршия, vol 2 (in Bulgarian) (2 ed.). pp. 184–186. . Runciman, Steven (1985). The Great Church in captivity. Cambridge University Press. pp. 193–194, 200. . "Mark II". Ecumenical Patriarchate. Retrieved 24 July 2011. Kiminas, Demetrius (2009). The Ecumenical Patriarchate. Wildside Press. pp. 37, 45. . Grumel, Venance (1958). Traité d'études byzantines, vol. I - La chronologie (in French). Presses Universitaires de France. p. 437. Σάρδεων Γερμανός (1933–1938). "Συµβολή εις τους πατριαρχικούς καταλόγους Κωνσταντινουπόλεως από της αλώσεως και εξής". Ορθοδοξία (8–13).(in Greek) Podskalsky, Gerhard (1988). Griechische Theologie in der Zeit der Türkenherrschaft (1453–1821) - die Orthodoxie im Spannungsfeld der nachreformatorischen Konfessionen des Westens (in German). C. H. Beck. p. 398. .

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák