Pszeudo-Oppianosz, latinosan Pseudo-Oppianus , akit olykor apameiai Oppianoszként vagy szíriai Oppianoszként is említenek, megkülönböztetendő a Kilikiai Oppianosztól, görög nyelven alkotó szír származású költő volt Caracalla római császár (Kr. u. 211–217) uralkodásának idején. Egyetlen ismert műve a Cynegetica (Kynégetika, „A vadászatról”) című görög nyelvű didaktikus eposz, amelyet a kéziratos hagyomány tévesen a kilikiai Anazarboszi Oppianosznak tulajdonított. A szerző valódi neve ismeretlen, ezért a modern kutatás megkülönböztetésképpen Pszeudo-Oppianosznak nevezi.
Élete A Cynegetica szerzőjének életéről csak kevés biztos adat ismert. A költeményt a regnáló császárnak, Caracallának, valamint édesanyjának, Julia Domnának ajánlotta. Mivel a műben semmilyen utalás nem történik Caracalla fivérére és társcsászárára, Getára, a kutatók arra következtetnek, hogy a költemény Geta Kr. u. 211-ben bekövetkezett halála után keletkezett. Ennek megfelelően a Cynegetica keletkezési ideje Kr. u. 212 és Caracalla 217-ben bekövetkezett halála közé tehető. Elképzelhető, hogy a mű megírására Caracalla 215-ös szíriai látogatása adott ösztönzést.
A költő azt is megemlíti, hogy személyesen látott egy fekete oroszlánt, amelyet a császár számára szállítottak. A szerző szülőhelyére is találunk utalást a műben. A Cynegetica második könyvében szereplő mítosz szerint Héraklész megváltoztatja az Orontész folyó medrét, és az elbeszélő e történet során a szíriai Apameiát „az én városomként” említi. Ez alapján általánosan elfogadott, hogy a költő Apameiából származott. A narrátor arról is beszámol, hogy korábban már írt a párthusok és Ktésziphón pusztulásáról. Ez feltehetően Septimius Severus római császár 197-ben végrehajtott ktésziphóni hadjáratára utal, és valószínűleg a szerző egy mára elveszett művére vonatkozó utalás.
A Cynegetica
A Cynegetica („A vadászatról”) mintegy 2150 hexameterből áll, és négy könyvre tagolódik. A negyedik könyv váratlanul megszakad, ami arra utal, hogy a mű befejezése elveszett, vagy a költemény eredetileg sem készült el teljesen. A művet gyakran hasonlítják össze mintaképével, Oppianosz Halieuticájával, és az összehasonlítás többnyire a Cynegetica számára kedvezőtlen eredménnyel zárul. Ennek oka, hogy kevésbé követi a hellenisztikus – különösen az alexandriai – költészet metrikai kifinomultságát, miközben stílusát erősen retorikus, olykor túlzottan díszítő előadásmód jellemzi.
Míg Oppianosz Halieuticája röviddel keletkezése után ismertté vált, a Cynegeticát egyetlen ókori szerző sem említi. A fennmaradt kéziratok ugyanakkor kivétel nélkül a kilikiai Oppianosznak tulajdonítják a művet. Elsőként Johann Gottlob Schneider mutatott rá 1776-ban arra, hogy a Halieutica és a Cynegetica nem származhat ugyanattól a szerzőtől. Érvelése szerint a Halieutica elbeszélője Anazarboszt nevezi meg szülővárosaként, míg a Cynegetica narrátora a szíriai Apameiából származik. A későbbi kutatások ezt további érvekkel is alátámasztották: a két költemény nyelvezete, stílusa és a hellenisztikus metrikai normákhoz való viszonya jelentős eltéréseket mutat. Mindemellett a Halieutica egyértelmű mintául szolgált a Cynegetica számára. A vadászati eposz szerkezete és számos motívuma Oppianosz halászati költeményét követi, több helyen pedig tudatos utalások és átdolgozások figyelhetők meg.
A legelfogadottabb magyarázat szerint a Halieutica, a Cynegetica és egy harmadik didaktikus eposz, az Ixeutica („A madarászatról”) a késő ókorban és a bizánci korban egy összetartozó műcsoportként terjedt. Ennek következtében idővel mindhárom művet a kilikiai Oppianosznak tulajdonították. Bár egyes kutatók feltételezték, hogy a Cynegetica szerzőjét történetesen szintén Oppianosznak hívták, ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A modern filológia ezért a mű ismeretlen szerzőjét Pszeudo-Oppianosz néven különbözteti meg a Halieutica szerzőjétől.
Jegyzetek
Fordítás
Források Mair, A.W. 1928. Oppian, Colluthus, Tryphiodorus., Loeb Classical Library, Cambridge (MA), xiii. Agosta, G. 2009. Ricerche sui Cynegetica di Oppiano. Amsterdam, p.24. Orontes', Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik 102, 153-166. Hopkinson, N. 1994. Greek Poetry of the Imperial Period: an Anthology. Cambridge, 198; Schmitt, W. 1969. Kommentar zum ersten Buch von Pseudo-Oppians Kynegetika. Hamblenne, P. 'La légende d'Oppien', L'antiquité classique 37.2 589-619, pp. 590-592. Keydell, R. 1937. Oppianos (2), in: von Pauly, A.F. et al. (eds), Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Stuttgart, vol. 18, 703-708, p.703-704; * James, A.W. 1970. Studies in the Language of Oppian of Cilicia, Amsterdam, p. 2
Kapcsolódó szócikkek Ókori görög irodalom
Kategória:Ókori görög költők, írók