Remete Szent Onúfriosz, latinosan Onuphrius (), késő ókori remete volt, aki a felső-egyiptomi sivatagban folytatott aszketikus életet. A római katolikus és a keleti katolikus egyházakban Szent Onuphrius, a keleti ortodox egyházban Tiszteletreméltó Onuphrius, míg a keleti ortodox (ókeleti) egyházakban Nofer remete Szentként tisztelik.

Élete és legendái Onuphrius a sivatagi atyák közé tartozott, akik jelentős hatást gyakoroltak a keleti kereszténység lelkiségére a 3–4. században, abban az időszakban, amikor a kereszténység a Római Birodalom meghatározó vallásává vált. Ebben az időben sok keresztény vonult ki a sivatagokba, hogy imádságban éljen a szélsőséges körülmények között: a nagy hőségben és hidegben, kevés élelemmel és vízzel, veszélyes állatok és rablók között. Nem bizonyos, hogy Onuphrius pontosan melyik században élt. Életéről kizárólag Paphnutius aszkéta beszámolójából tudunk, aki állítólag találkozott vele az egyiptomi sivatagban. A beszámoló szerzősége azonban bizonytalan. A „Paphnutius” név gyakori volt a felső-thébai térségben, és lehetséges, hogy nem Paphnutius aszkétára, hanem Scetisi Paphnutiusra, az alsó-egyiptomi 4. századi apátra utal. Alban Butler megjegyezte, hogy „Nagy Paphnutius” (vagyis Paphnutius aszkéta) számos történetet őrzött meg a sivatagi látomásokról és csodás eseményekről, amelyek közül több hasonló hangulatú Onuphrius történetéhez. Az Onuphrius név feltehetően egy kopt név, az Unnufer hellenizált változata, amely végső soron az egyiptomi wnn-nfr kifejezésből származik, jelentése: „tökéletes”, illetve „aki mindig jó”. Ez egyben Ozirisz egyik jelzője is volt. Egy későbbi hagyomány szerint – amely Paphnutius beszámolójában nem szerepel – Onuphrius jogot és filozófiát tanult, mielőtt szerzetes lett Théba környékén, majd remeteként visszavonult a pusztába.

Paphnutius elbeszélése szerint azért indult zarándokútra, hogy megismerje a remeték életmódját, és eldöntse, alkalmas-e számára ez az életforma. Tizenhat napig vándorolt a sivatagban, majd a tizenhetedik napon egy vad külsejű, szőrrel borított alakra talált, aki levélből készült ágyékkötőt viselt. Paphnutius megijedt és menekülni kezdett, de az alak visszahívta: „Jöjj le hozzám, Isten embere, mert én is ember vagyok, aki Isten szeretetéért a sivatagban él.” Paphnutius visszatért hozzá, és az alak Onuphriusként mutatkozott be. Elmondta, hogy korábban egy nagy thébai kolostor szerzetese volt, de immár hetven éve remeteként élt, elviselve a rendkívüli szomjúságot, éhséget és nélkülözést. Állítása szerint őrzőangyala vezette erre az elhagyatott helyre. Onuphrius elvezette Paphnutiust cellájához, ahol napnyugtáig beszélgettek. Ekkor csodás módon kenyér és víz jelent meg a remete kunyhója előtt. Az éjszakát imádságban töltötték. Reggel Paphnutius látta, hogy Onuphrius haldoklik. Megkérdezte tőle, hogy halála után elfoglalhatja-e celláját, de Onuphrius így válaszolt: „Ez nem lehet, a te munkád Egyiptomban van testvéreid között.” Onuphrius arra kérte Paphnutiust, hogy Egyiptomban tömjénnel emlékezzenek meg róla. Ezután megáldotta az utazót, majd meghalt. A kemény, sziklás talaj miatt Paphnutius nem tudott sírt ásni számára, ezért köpenyével takarta be a holttestet, és egy sziklahasadékban helyezte el. Temetése után Onuphrius cellája összeomlott, amit Paphnutius annak jeleként értelmezett, hogy nem maradhat ott.

Egy kutató szerint Onuphrius története jól illeszkedik a sivatagi remeték számos életrajzának hagyományába, ugyanakkor több egyedi elemet is tartalmaz. Ezek közé tartozik, hogy Onuphrius fiatalkorát egy szigorú hallgatási szabályt követő kolostorban töltötte, ahol egy szarvas tanította meg a keresztény szertartásokra és liturgiára. A sivatagban töltött hatvan éve alatt egyetlen látogatója egy angyal volt, aki minden vasárnap elhozta számára az Eucharisztiát.

Tisztelete Onuphrius ünnepnapját a keleti ortodox és a katolikus egyház hagyományosan június 12-én tartja. Egy későbbi görög eredetű életrajz szerint a szent június 11-én halt meg, de az ortodox naptárakban ünnepe már korai időktől június 12-re esett. Szent Onuphrius legendáját ábrázolták a pisai monumentális temető, a Camposanto Monumentale freskói között is. Rómában a tiszteletére épült a Sant'Onofrio al Gianicolo templom a Janiculum-dombon a 15. században. Novgorodi Antonij 1200 körül azt írta, hogy Onuphrius fejét a konstantinápolyi Szent Akindinosz-templomban őrizték. Lengyelországban több évtizeden keresztül az ortodox teológiai hallgatók lelki képzésük kezdetét a Szent Onuphrius-kolostor kolostorában kezdték. A hagyomány szerint maga a szent választotta ki a helyet: mintegy négyszáz évvel ezelőtt megjelent halászoknak, és egy róla készült ikont hagyott a Bug folyó partján. A jeruzsálemi Szent Onuphrius-kolostor a Gai Ben Hinnom-völgy végében található, amelyet a hagyomány a pokol helyszínével, Gehennával azonosít. Az épület egy második templom korabeli zsidó temető területén áll, és számos, ebből a korszakból származó sírfülkét is magában foglal. A kolostor közelében található Hakeldama helye is, amelyet a hagyomány Júdás Iskariótes öngyilkosságának helyszíneként tart számon. Szent Onuphriust Münchenben, Bázelben és Dél-Németországban is tisztelték. A bázeli humanista Sebastian Brant – aki saját fiát is Onuphriusnak nevezte – „Az isteni Onuphrius és más sivatagi remeték dicsérete” címmel röpiratot jelentetett meg. Onuphriust Hans Schäufelein 1520-ban készült festményén is ábrázolták.

Szicíliában az emberek Szent Onuphriushoz imádkoznak, ha elveszítenek valamilyen tárgyat. Az imádságnak több változata létezik, de általában a szent hajának csodás erejére utal. A hagyomány szerint az ima ismétlése keresés közben – például elveszett kulcs, gyűrű vagy más tárgy esetén – segít annak gyorsabb megtalálásában. Szent Onuphrius ereklyéit a szicíliai Sutera egyik szentélyében őrzik. Tiszteletére minden év augusztusának első vasárnapján ünnepséget rendeznek, amely során a szent ereklyéit pap, zenekar és zarándokok kíséretében körbehordozzák a városban.

Művészeti ábrázolások Battistello Caracciolo műve, a római Galleria Nazionale d'Arte Antica gyűjteményében található. Szent Onuphrius ábrázolásai gyakran összekeveredtek a középkori „vadember” alakjával. A művészetben általában teljes testét borító szőrrel, valamint levélből készült ágyékkötővel jelenik meg. Ábrázolása megtalálható a törökországi Kappadókia Göreme-völgyének szabadtéri múzeumában, a Yılanlı Kilise (Kígyótemplom) freskóin is. A szövők védőszentjévé vált, mivel a művészetben gyakran úgy ábrázolták, hogy csupán hosszú hajjal és levélből készült ágyékkötővel volt felöltözve. 1650-ben Palermo városának társvédőszentjévé választották.

Fordítás

Források "Lives of Saints :: Paona 16". Copticchurch.net. Retrieved 27 February 2020. "Lives of Saints :: Hator 16". Copticchurch.net. Retrieved 27 February 2020. "Saint Onuphrius". Patron Saints Index. 4 August 2008. Archived from the original on 4 August 2008. Stracke, Richard (20 October 2015). "Saint Onuphrius: The Iconography". Christian Iconography. lüder h niemeyer (20 October 2015). "Onuphrius of Egypt, Patron also of Weavers & Jurists; Cort, Cornelis: Saint Onuphrius with the Rosary". Archived from the original on 11 October 2008. Butler, Alban; Burns, Paul (2000). Butler's Lives of the Saints. Continuum International Publishing Group, p. 94. ""Venerable Onuphrius the Great", Ukrainian Orthodoxy". Archived from the original on 25 July 2008. Retrieved 28 March 2013. Butler & Burns 2000, pp. 95–96. Gardiner, Alan H. (1936). "The Egyptian Origin of Some English Personal Names". Journal of the American Oriental Society. 56 (2): 189–97. doi:10.2307/594666. ISSN 0003-0279. JSTOR 594666. Peter W. Parshall; Rainer Schoch, National Gallery of Art (U.S.); Origins of European Printmaking (Yale University Press, 2005), 318. "Venerable Onuphrius the Great", Orthodox Church in America "Sant' Onofrio su santiebeati.it". Santiebeati.it. Retrieved 17 March 2018. Peter W. Parshall; Rainer Schoch, National Gallery of Art (U.S.); Origins of European Printmaking (Yale University Press, 2005), 319. "Art.com - Bridgeman Collection". www.bridgemanartondemand.com. Retrieved 17 March 2018.[permanent dead link] National Gallery of Art | Press Office Archived 2008-08-30 at the Wayback Machine ""Yilanlı Kilise", Goreme.org". Archived from the original on 18 January 2022. Retrieved 19 December 2021.

További irodalom magyar nyelven Egyiptomi Szent Mária és Remete Szent Onúfriosz (ford. Krasznai Judit és Tóth Péter), Terebint, Budapest, 1998, , 64 p [A 2 szent életírása.]

Kapcsolódó szócikkek Ortodox szentek listája Sivatagi atyák

Kategória:Sivatagi atyák Kategória:Görög ortodox szentek Kategória:Katolikus szentek, boldogok