A denializmus (vagy magyarosabban valóságtagadás) a tudományokban és a történetírásban olyan alapvető tények és fogalmak elutasítása, amelyek vitathatatlanul és jól alátámasztva a témára vonatkozó tudományos konszenzus vagy történeti ismeret részét képezik, és helyettük radikális, vitatott vagy kitalált elképzeléseket fogadnak el. Példák erre a holokauszttagadás, az AIDS-tagadásUsages of Holocaust and AIDS denialism: ; ; ; ; és a klímaváltozás-tagadás.Usages of global-warming denialism: ; ; . A denializmus különböző formáira jellemző, hogy az érintett személyek elsöprő bizonyítékokat utasítanak el, és politikai vitát próbálnak generálni annak érdekében, hogy tagadják a konszenzus létezését.

A pszichológia területén a denializmus azt jelenti, hogy valaki a tagadás eszközével él, hogy elkerülje egy kellemetlen igazság elfogadását. A denializmus alapvetően irracionális emberi viselkedés, amely megtagadja egy történelmi tapasztalat vagy esemény érvényességét, amikor az illető nem hajlandó elfogadni az empirikusan igazolható valóságot.

A denializmus motivációi és okai közé tartozik a vallás, az önérdek (gazdasági, politikai vagy pénzügyi), valamint olyan védekező mechanizmusok, amelyek a denialista pszichéjét hivatottak megóvni a mentálisan zavaró tényektől és gondolatoktól; ezt a zavaró hatást nevezik kognitív disszonanciának.

Meghatározás és taktikák Didier Fassin antropológus különbséget tesz a „tagadás" (denial), melyet úgy határoz meg, mint „az a tapasztalati megfigyelés, hogy a valóságot és az igazságot tagadják", valamint a „tagadáselvűség" (denialism) között, amit úgy definiál, mint „egy ideológiai álláspont, amelyben az egyén szisztematikusan reagál azzal, hogy elutasítja a valóságot és az igazságot". Azok az egyének és társadalmi csoportok, akik elutasítják azokat az állításokat, amelyekkel kapcsolatban tudományos konszenzus áll fenn, akkor folytatnak tagadáselvűséget, amikor retorikai taktikákat alkalmaznak annak érdekében, hogy a vita és a legitim érvelés látszatát keltsék, holott ilyen nem létezik. Ez a folyamat az alábbi öt taktika közül egy vagy több alkalmazásával éri el a legitim vita látszatát:

Összeesküvés-elméletek A valóság tagadásának egyik gyakori változat az összeesküvés-elmélet, az adatok vagy megfigyelések elutasítása azzal az állítással, hogy az ellenfelek „az igazság eltitkolására irányuló összeesküvésben" vesznek részt.

Mazsolázás Olyan rendellenes, kritikus tanulmányok kiválasztása, amelyek alátámasztják az elképzelésüket, vagy elavult, hibás és hiteltelenített tanulmányok használata annak érdekében, hogy az ellenfeleik úgy tűnjenek, mintha gyenge kutatásokra alapoznák nézeteiket. Diethelm és McKee (2009) megjegyzi: „A tagadáselvűeket általában nem tántorítja el elméleteik szélsőséges elszigeteltsége, hanem inkább szellemi bátorságuk jeleként tekintenek rá a domináns ortodoxiával és az azt kísérő politikai korrektséggel szemben."

Hamis szakértők Egy adott szakterületen (vagy más területen) dolgozó szakértő megfizetése azért, hogy támogató bizonyítékot vagy hitelességet kölcsönözzön. Ez kéz a kézben jár a valódi szakértők és kutatók marginalizálásával. Például nagy dohányipari cégek és cigarettagyártók béreltek fel ilyen szakértőket azokkal a tüdőgyógyászokkal és rákkutatókkal szemben, akik publikációikban rámutattak a dohányzás egészségkárosító hatásaira az 1950-es és 1960-as években.

A célvonal eltolása Az egy konkrét állításra válaszul bemutatott bizonyítékok elutasítása azzal, hogy folyamatosan valamilyen más, egyre magasabb már-már irreális mércét követelnek a bizonyításhoz, vagy épp a témában irreleváns részek bizonyítását követelve terelik a vitát. A cél az, hogy a vitapartner így soha ne tudjon „győzni", mert a kritériumok folyamatosan és önkényesen változnak. Magyarországon gyakori példa erre, amikor egy szakmai vita során az adatokat kérő fél előbb egy kutatási jelentést kér, majd annak bemutatása után „azt számára nem is „elég jó" tudós írta", végül pedig „a kutatási módszertan eleve elfogult", így a felsorolt bizonyítékokat sosem fogadja el véglegesnek a vitázó fél.

Hamis egyenértékűség (False equivalence): Ennek során a tagadók az amatőrök által írt műveket, marginális tudománytalan nézeteket állítanak be egyenrangúnak a modern tudományos konszenzussal, vagy gyakran akár 50–100 éve megcáfolt könyvekre, elméletekre, és régi tudós szerzőkre hivatkoznak, mintha azok érvelése, vagy bizonyítóereje automatikusan mérvadó lenne még akár a 21. századi tudományos konszenzus eredményeivel szemben is. Ezzel azt a téves látszatot próbálja kelteni a denialista, mintha két, szakmailag egyenértékű érvelés és bizonyítás ütközne, a véleményüknek ellentmondó tudományosan bizonyított tényeket pedig csak egyszerű puszta "véleménykülönbségként" próbálják feltüntetni, és ezzel marginalizálni.

Egyéb logikai érvelési hibák Általában a következők közül egy vagy több: hamis analógia, következményekre hivatkozás, szalmabábérvelés vagy elterelő hadművelet.

A különféle tagadáselvűségek gyakori taktikái közé tartozik a bizonyítékok elferdítése, a hamis egyenértékűség, a féligazságok és a nyílt hamisítás.

Neves személyiségek véleményei

Edwin Cameron dél-afrikai bíró megjegyzi, hogy a tagadáselvűek gyakori taktikája, hogy „nagy hangsúlyt fektetnek a számok és statisztikák elkerülhetetlen bizonytalanságára".

Taner Akçam történész szerint a tagadáselvűségről általánosan azt hiszik, hogy a tények tagadása, de valójában „a tények és az igazság közötti ködös területen csírázik ki az efféle tagadáselvűség. A tagadáselvűség mozgósítja a saját un. tényeit, és megvan még hozzá az un. saját "igazságuk" is."

Michael Specter író a csoportos tagadáselvűséget úgy határozta meg, mint amikor a társadalom egy teljes szegmense, amely gyakran egy bizonyos változás traumájával küzd, inkább elfordul a valóságtól egy kényelmesebb hazugság kedvéért.

Alex Gillespie a London School of Economics munkatársa a „zavaró információk” elutasításának nyelvi és gyakorlati védelmi taktikáit a védelem három rétegeként fogalmazza meg:

Elkerülés A zavaró információkkal szembeni első védelmi vonal azok szándékos ignorálása vagy a velük való szembesülés kikerülése. Ez a taktika magában foglalja az információforrások kerülését, a kényelmetlen témákról való elterelést, vagy a közösségi véleménybuborékokba való visszavonulást, ahol a világnézetet kihívó zavaró tények már soha nem jelennek meg. Ennek legkönnyebb módja a véleménybuborékba való bezárkózás: Például, ha egy adott közösség tagjai kizárólag az általuk úgymond "hitelesnek" tartott, a saját álláspontjukat visszhangzó híroldalakat vagy közösségi médiában lévő sajátos csoportok híreit, információit olvassák, és osztják meg egymással, ezzel hatékonyan zárják ki az ő "valóságukat" megkérdőjelező bizonyítékokat és egyéb témába vágó számukra "kellemetlen" információkat.

Delegitimálás A második védelmi vonal a hírnök megtámadása, amely valójában a személyeskedés érvelési hiba egyik formája, ahol az érveket a közlő személyének diszkreditálásával próbálják érvényteleníteni. A cél a közönség figyelmének elterelése az információ valóságtartalmáról a forrás vélt vagy valós - de a témához nem kapcsolódó - hibáira, így téve szükségtelenné az állítások érdemi megcáfolását. Például ahelyett, hogy valaki érdemben válaszolna a klímaváltozással kapcsolatos érvekre, inkább „a zöldek lobbiérdekeire", a kutatók „politikai aktivizmusára" vagy állítólagos politikai világnézetére hivatkozva minősíti őket alkalmatlannak.

Korlátozás Az utolsó védelmi vonal: ha a vitapartner számára zavaró információkat nem lehet elkerülni vagy egyszerűen delegitimálni, a taktika a hatások bagatellizálása és keretezése. Célja, hogy a tények jelentőségét vagy érvényességét egy nagyon szűk, kezelhető területre szorítsa vissza, ezzel megakadályozva, hogy azok általánosabb következtetéseket vonjanak maguk után. Például egy adott gyakran bekövetkező környezeti katasztrófa kapcsán a hatások tagadása helyett a felelősség korlátozására törekszenek: „ez csak egy ritka és elszigetelt helyi eset, nem általános tendencia", vagy „ez a probléma könnyedén lokálisan is kezelhető, nem igényel komoly rendszerszintű változást".

Jegyzetek

Kategória:Kognitív torzítások