Šići település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzla központjától légvonalban 8, közúton 9 km-re nyugat-délnyugatra, a Majevica-hegység lábánál, a Jala-folyó és a Mramorski-patak összefolyásánál, 200-270 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3 A falu Tuzla város területének nyugati, dombos részén, a Tuzla-Doboj főút mentén fekszik. A település Tuzla elővárosának számít, és mintegy 300 háztartást foglal magában.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója..
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb22Bosnyák858876Horvát06Jugoszláv570Egyéb1344Összesen930951
Története Az oszmán uralom Šići a Jala-folyó völgyének nyugati részén alakult ki, azon a vidéken, amelyet már az újkőkor óta laktak. A régi térképeken előforduló „Šijići” névalak arra utal, hogy a település eredetileg egy család- vagy nemzetségnévből alakult ki. A délszláv helynévképzésben az „-ići” végződés rendszerint egy közös ős leszármazottaira utal (például „Šija utódai”). Ez arra enged következtetni, hogy Šići már a középkor végén vagy a korai oszmán korban létező település lehetett. A rendelkezésre álló források szerint 1645-ben már biztosan említik a települést. Egy későbbi egyházi összefoglaló szerint a Mihatovići nevű szomszédos települést ekkor még Šićihez tartozó falurészként említették. Ez azt mutatja, hogy Šići már a 17. század közepén a környék egyik meghatározó települése volt.
A lakosság gabonatermesztéssel, gyümölcstermesztéssel és állattartással foglalkozott, miközben a közeli Tuzla sóbányái fontos gazdasági központot jelentettek. A háborúk, járványok és az iszlamizáció hatására 17. századtól a lakosság összetétele fokozatosan változott, míg végül a település csaknem teljesen muszlimmá vált. Az iszlám terjedése többnyire helyi áttérések útján zajlott, nem tömeges betelepítéssel. Az áttérések okai között több tényező szerepelt. Ezek között számottevő volt a muszlimok kedvezőbb adózási helyzete (nem fizettek dzsizját), a könnyebb földszerzés, a közigazgatási és katonai karrier lehetősége, a városok (pl. Tuzla) gazdasági vonzereje, végül vegyes házasságok. A történészek többsége úgy véli, hogy Boszniában a muszlim lakosság nagy része helyi szláv eredetű, és nem Anatóliából betelepült török. A keresztény lakosság távozásának okai között nagy szerepet játszottak az Habsburg–oszmán háborúk, (különösen 1683–1699 és 1716–1718) amikor sok katolikus és ortodox család menekült el az északi határvidékre. A 17–18. században több súlyos pestisjárvány is pusztított Boszniában. Ez sem kedvezett a keresztény lakosság maradásának. Az oszmán uralom végére Šići már többségben muszlim településsé vált.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Dolnja Tuzlai járáshoz tartozó településnek 10 háztartása és 76 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 81. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Bistarac községhez tartozó településen 18 háztartást és 147 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 120. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket. Ebben az időszakban történt a Tuzlát Dobojjal összekötő főút építése, mely nagyban elősegítette a település fejlődését. A szénbányászat fejlődése is egyre jobban hozzákötötte Tuzlához a települést.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez. A közeli Šićki Brod bányásztelepe és ipari létesítményei sok helybelinek biztosítottak munkát. Később a térségben külszíni lignitbányák is működtek, amelyek jelentősen átalakították a tájat.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között.
A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően Plane a szocialista Jugoszlávia része lett. A falu lakosságának többsége továbbra is muszlim maradt, miközben sokan Tuzla bányáiban és ipari üzemeiben vállaltak munkát. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Šići nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek. Ennek ellenére 1992–1993 körül sok család Tuzla felé menekült és sok helyi lakos vett részt Tuzla védelmében. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. A falu lakói közül sokan szolgáltak az ARBiH soraiban. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek. Különösen 1995 júliusában, a Srebrenicai népirtás túlélői közül tízezrek érkeztek Tuzla környékére.
Gazdaság A falu lakosságának fő megélhetési forrásai földművelés (búza, árpa, zab és kukorica), állattartás (szarvasmarha, juh és kecske), gyümölcstermesztés (szilva, alma és körte, amelyekből pálinkát is készítettek) és a méhészet (amelyet az oszmán adóösszeírások gyakran külön is nyilvántartottak) voltak. A termények jelentős részét a közeli tuzlai piacon értékesítették. Šići ugyan nem volt bányásztelepülés, de a közeli Tuzla gazdasága nagy hatással volt rá. Tuzla évszázadokon át a sókitermelés központja volt, ezért a környező falvak élelmiszerrel, takarmánnyal, fával és igásállatokkal látták el a várost és a sótermelőket. Később Šići lakói közül sokan dolgoztak a Kreka-szénmedence bányáiban, Lukavac vegyipari üzemeiben, Tuzla só- és vegyiparában, az építőiparban és a közlekedésben. A második világháború utáni években a térség gazdasági újjáépítésében a sóüzemek, bányák, téglagyárak és mezőgazdasági vállalatok játszották a vezető szerepet. Ma Šići gazdasága már szinte teljesen Tuzla elővárosi gazdaságának része. A lakosság főként Tuzlába vagy Lukavacba jár dolgozni. Kiskerti növénytermesztéssel és állattartással saját fogyasztásra foglalkozik.
Kultúra Šići kulturális élete a bosnyák falusi hagyományok és Tuzla városi hatásának ötvözete. Mivel a település a város közvetlen közelében fekszik, sok régi népszokás fennmaradt, miközben a lakosság szorosan kötődik Tuzla kulturális intézményeihez.
Oktatás A második világháború után Šićiben létrejött egy négyosztályos területi általános iskola, amely a fiatalabb évfolyamokat fogadta. A felső tagozatos tanulók a közeli Šićki Brod vagy Tuzla iskoláiban folytatták tanulmányaikat. 1992 és 1995 között az oktatás több alkalommal megszakadt a biztonsági helyzet miatt. Ma a tanulók a helyi alsó tagozatos iskolába, majd Tuzla vagy Šićki Brod korszerű általános és középiskoláiba járnak.
Sport NK Sloboda Šići labdarúgóklub
Nevezetességei