Hudeč település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban és közúton 6 km-re nyugat-délnyugatra, a Majevica-hegység lábánál, a Jala-folyó mentén, 220-280 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3 A falu Tuzla város területének nyugati, enyhén dombos részén, a Tuzla-Doboj főút mentén fekszik. A település Tuzla elővárosának számít.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója..
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb355Bosnyák7276Horvát11675Jugoszláv400Egyéb5436Összesen317192
Története Az oszmán uralom A falu története szorosan összefonódik a szomszédos Tuzla történetével, amely Európa egyik legrégebben folyamatosan lakott települése. A Hudeč név eredete nem teljesen tisztázott. Valószínűleg délszláv személynévből vagy családnévből alakult ki, de erre jelenleg nincs egyértelmű történeti bizonyíték. A környéken már a neolitikumban is éltek emberek, elsősorban a gazdag sós források miatt. A sókitermelés évezredeken át meghatározta a térség gazdaságát. Valószínűleg Hudeč is középkori eredetű település, de első említésének pontos ideje nem ismert. A falu a középkori Boszniai Királyság, majd 1463 után az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. Az oszmán időszakban a környék lakossága főként mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, miközben a közeli Tuzla a sótermelés révén fontos gazdasági központtá vált.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Dolnja Tuzlai járáshoz tartozó településnek 28 háztartása, 80 római katolikus és 17 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 81. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Lipnica községhez tartozó településen 46 háztartást, 217 római katolikus és 40 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 120. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket. Ebben az időszakban történt a Tuzlát Dobojjal összekötő főút építése, mely nagyban elősegítette a település fejlődését. A szénbányászat fejlődése is egyre jobban hozzákötötte Tuzlához a települést.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően Hudeč a szocialista Jugoszlávia része lett. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Maga a település nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek. Ennek ellenére 1992–1993 körül sok család Tuzla felé menekült és sok helyi lakos vett részt Tuzla védelmében. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. A falu lakói közül sokan szolgáltak az ARBiH soraiban. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek. Különösen 1995 júliusában, a Srebrenicai népirtás túlélői közül tízezrek érkeztek Tuzla környékére. Hudeč vegyes etnikai összetétele (bosnyák és horvát lakosság) a háború után is nagyrészt megmaradt. A 2013-as népszámlálás szerint a faluban 76 bosnyák és 75 horvát élt, ami arra utal, hogy itt nem zajlott le olyan mértékű etnikai tisztogatás, mint Bosznia számos más településén.
Gazdaság A bukinjei lelőhelyen 1972-ben megkezdett kvarchomok-kitermelés Hudečhez kötődik; ott 1970-ben azért termeltek ki homokot, hogy feltöltőanyagot biztosítsanak azokhoz a kutakhoz, amelyek a széntelep mélyebb szakaszainak víztelenítését, s ezáltal a bányászati műveletek biztonságát szolgálták. "Ravna+Trešnja" Google Knjige Hamo Isaković, Damir Baraković, Kemal Gutić: Primjenjivost kvarcnog pijeska ležišta "Bukinje" kod Tuzle In: Вукоман Јокановић, Весна Бабић-Иванчић, Амир Бараковић, Миодраг Стевић, Нада Мајсторовић, Јадранка Кљајић: Припрема минералних сировина и ватросталство. nstitut za nuklearne nauke VINČA, 24. ožu 2016., str. 23 (hozzáférés: 2017. december 8.) A település ma ipari övezetként szolgál. Lakói közül sokan dolgoztak a Kreka-szénmedence bányáiban, Lukavac vegyipari üzemeiben, Tuzla só- és vegyiparában, az építőiparban és a közlekedésben. A második világháború utáni években a térség gazdasági újjáépítésében a sóüzemek, bányák, téglagyárak és mezőgazdasági vállalatok játszották a vezető szerepet. Ma a település gazdasága már szinte teljesen Tuzla elővárosi gazdaságának része. A lakosság főként Tuzlába vagy Lukavacba jár dolgozni. Kiskerti növénytermesztéssel és állattartással saját fogyasztásra foglalkozik.
Infrastruktúra Hudeč infrastruktúrája a 20. század második felében fokozatosan fejlődött, de ma is inkább falusias jellegű, mivel a település Tuzla peremén fekszik. Hudečet aszfaltos helyi út köti össze Bukinjével és Tuzla városával. A városközpont autóval körülbelül 10–15 perc alatt elérhető. A település csatlakozik az országos hálózathoz. A környéken azonban előfordulnak áramszünetek, különösen kedvezőtlen időjárás esetén, mivel a peremterületek egy része még elöregedett elosztóhálózaton működik. Vezetékes vízellátás rendelkezésre áll, de Tuzla magasabban fekvő külterületein időnként előfordulnak ellátási problémák, ezért az elmúlt években több vízhálózat-fejlesztés valósult meg. 2015-ben írták ki a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére vonatkozó közbeszerzést, ami azt mutatja, hogy a korszerű csatornahálózat csak az utóbbi években kezdett kiépülni.
Oktatás A településen nincs jelentős közintézményi infrastruktúra (középiskola, egészségügyi központ stb.), ezeket a lakosok jellemzően Tuzlában veszik igénybe. A legközelebbi iskolák és egészségügyi intézmények Bukinjében és Tuzla városában találhatók.
Sport Mivel Hudeč gyakorlatilag Tuzla elővárosának tekinthető, a helyiek sportolási lehetőségeit elsősorban a város biztosítja. A faluban inkább szabadtéri, rekreációs tevékenységek (gyaloglás, futás, kerékpározás) jellemzők, míg a szervezett versenysport a közeli Bukinjében és Tuzlában összpontosul.
Nevezetesséegei Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a tuzlai Szent Péter és Pál plébánia filiája. Franjevačka provincija Bosna Srebrena Tuzla – samostan i župa sv. Petra apostola (hozzáférés: 2017. december 10.)Franjevački samostan sv. Petra i Pavla u Tuzli Povijest župe (hozzáférés: 2017. november 26.)HDZ BiH Županijski odbor Soli Župnici su zabilježili čak 15 provala u kapelu sv. Ante u Bukinju, (hozzáférés: 2018. november 28.)Kamenjar.com ZASTRAŠIVANJE HRVATA – Tuzla: U tri godine 18 napada na kapelicu u Bukinju, 25. srpnja 2015. (hozzáférés: 2018. november 28.)Hrvatska riječ Kapela sv. Ante u Bukinju obijena po 17. put, 16. veljače 2012. (hozzáférés: 2018. novembe 28.)Portal Hrvata Bosne i Hercegovine dnevnik.ba: Tuzla: U tri godine 18 napada na kapelicu u Bukinju, 24. srpnja 2015. (hozzáférés: 2018. november 28.)Franjevačka provincija Bosna Srebrena Šikara – župa sv. Franje (hozzáférés: 2017. május 27.)Digitalni arhiv Infobiro Autor nije naveden. Po sedmi put skrnavljena kapela sv. Ante u Hudeču , Oslobođenje, Sarajevo, 16. lipnja 2005. Media centar Sarajevo, hozzáférés: 2018. december 6.ARTinfo (artinfo.ba/ap): Ima li kraja vandalizmu u Tuzli hozzáférés: 2018. december 6.
Jegyzetek
További információk Tuzla város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései