Kiseljak település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 10, közúton 13 km-re délnyugatra, a Spreča-folyó völgyében és a folyó felduzzasztásával kialakított Modrac-tó keleti végénak közelében, 200-250 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3 Kiseljak stratégiai helyen fekszik a Modrac-tó északkeleti részén, amely egy mesterséges víztározó a Spreča folyón, és amely befolyásolja a helyi hidrológiát, valamint vízkészletekkel és rekreációval támogatja a közeli közösségeket. A tó közelsége integrálja Kiseljakot a tó tágabb vízgyűjtő területébe, amely Tuzla és Lukavac községek egyes részeit is magában foglalja. A Kiseljakot körülvevő terep viszonylag sík vagy enyhén hullámzó, a Tuzla-medencére jellemző tájakat foglal magában, a tó közelében lévő alacsony fekvésű területek mérsékelt lejtőkbe mennek át, ahogy a tengerszint feletti magasság a környező dombok felé növekszik. Ez a konfiguráció elősegíti a mezőgazdasági tevékenységeket és a lakóövezetek fejlesztését, míg a medence üledékes geológiája a terület jellegzetes alluviális síkságait és folyóvízi képződményeit alapozza meg.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója.. A régió éghajlatát mérsékli a Modrac-tó közelsége, amely tompítja a hőmérséklet-ingadozást és növeli a helyi páratartalmat, így a Tuzla kanton belső területeihez képest kissé hűvösebb mikroklímát hoz létre.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb164Bosnyák421448Horvát10076Jugoszláv1740Egyéb125389Összesen836917
Története Az oszmán uralom A név a bosnyák–horvát „kiseljak” (savanyú víz, savanyú vizű forrás, ásványvízforrás) szóból ered, ami arra utalhat, hogy a település környékén természetes forrás vagy ásványvízlelőhely volt ismert. A falu története szorosan összefonódik a közeli Tuzla történetével, amely Európa egyik legrégebben folyamatosan lakott települése. A környéken már a neolitikumban is éltek emberek, elsősorban a gazdag sós források miatt. A sókitermelés évezredeken át meghatározta a térség gazdaságát. Kiseljak valószínűleg a középkor végén vagy az oszmán korban alakult ki, amikor a Tuzla körüli dombvidéken kisebb mezőgazdasági települések jöttek létre. Bosznia 1463-as oszmán meghódítását követően a tuzlai régió, beleértve Kiseljakot is, a Zvorniki szandzsák részeként a birodalom közigazgatási keretébe került. Az oszmán időszakban a környék lakossága főként mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, miközben a közeli Tuzla a sótermelés révén fontos gazdasági központtá vált. A régió falvai, köztük Kiseljak, a vidéki hátország részét képezték, támogatva ezeket a tevékenységeket.
A Tuzlai náhije földtulajdonlása az oszmán timar rendszert követte, amelyben a szpáhik (lovas katonák) katonai szolgálatért cserébe bevételt kaptak a számukra kijelölt földekből. A mezőgazdasági termelékenység előmozdítása és a helyőrségek fenntartása érdekében ezt a struktúrát alkalmazták a boszniai falvakban. A 16. századból származó külön kataszteri nyilvántartások megjegyzik a náhije szerepét a sókereskedelemben, Tuzla termelése elérte a nemzetközi piacokat, bár a kisebb helységek, mint például Kiseljak, részletes bejegyzései korlátozottak a fennmaradt feljegyzésekben
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően Kiseljak a szocialista Jugoszlávia része lett. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények. A 20. század második felében Kiseljak fokozatosan Tuzla vonzáskörzetébe került. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradt, de sok lakos ingázott a sóiparba, a szénbányákba, a vegyiparba, illetve más tuzlai üzemekbe. A Modrac-tó 1964-es kialakítása tovább alakította a falu tájképét és gazdaságát. Létrehozása alapvetően megváltoztatta a tájat, a tó partja rekreációs jelentőségűvé vált. A helyi általános iskola története is mutatja ezt az átalakulást: az iskola eredetileg a Spreča-mezőn működött, de a Modrac-tó kialakítása miatt 1962-ben új helyre kellett költöztetni.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Maga a település nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek, de sok helyi lakos vett részt Tuzla védelmében. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. A falu lakói közül sokan szolgáltak az ARBiH és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) soraiban. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek. Különösen 1995 júliusában, a Srebrenicai népirtás túlélői közül tízezrek érkeztek Tuzla környékére.
Gazdaság A település különleges helyzetét a Modrac-tó partja, a jó termőföldek és Tuzla közelsége adja. A Modrac környéki síkabb területek kedveztek a földművelésnek. A tó kialakulása előtt a Spreča-völgy mezőgazdasági területei még nagyobb szerepet játszottak. A tó eredetileg ipari és vízellátási célokat szolgált, de később új gazdasági lehetőségeket teremtett a halászat, a horgászturizmus, a vendéglátás, a rekreáció és a vízparti turizmus területén. A tó ma is fontos erőforrás a térség számára: nemcsak ipari vízbázis, hanem a környező mezőgazdaság és a turisztikai fejlesztések alapja is. A 20. század második felében Kiseljak gazdasága erősen összekapcsolódott Tuzlával. A lakosság jelentős része dolgozott a tuzlai sóiparban, a szénbányászatban, a vegyiparban, a hőerőműhöz és más ipari vállalatokhoz kapcsolódó munkahelyeken. A mezőgazdaság ma is jelen van a településen, de főként kisebb családi gazdaságok formájában. A fejlesztési tanulmányok szerint Kiseljak környékén jelentős mezőgazdasági területek vannak: több mint 100 hektár jó minőségű (2 –3. minőségi osztályú) föld, amely alkalmas zöldség-, gyümölcs- és gabonatermesztésre. Kiseljak egyik legfontosabb jövőbeli lehetősége a Modrac-tóhoz kapcsolódó turizmus.
Infrastruktúra Mivel Tuzla város közigazgatási területéhez tartozik, a település részesül a városi közmű- és úthálózat-fejlesztésekből. Különösen az utóbbi években több beruházás valósult meg. A települést aszfaltozott utak kötik össze Tuzla városközpontjával, Husinóval, Poljanával, Bukinjével, valamint a Modrac-tó környéki településekkel. Kiseljak a tuzlai vízmű hálózatához kapcsolódik. Az ivóvízellátást jelentősen javította a „Vodosnabdijevanje i odvodnja otpadnih voda u BiH II” projekt, amelynek részeként közel 20 km hosszú új távvezeték épült ki a térségben. A közvilágítást is fokozatosan bővítik, különösen a tóparti részeken és az újabb lakóövezetekben. A tó környezetében az utóbbi években parkosítás, partvédelmi munkák és turisztikai fejlesztések történtek, valamint 2026-ban bemutatták a tó körüli gyalogos- és kerékpárút előzetes tervét.
Oktatás A Kiseljak Általános Iskola régen másik helyszínen működött. Mielőtt a területet elárasztották volna a Modrac-tó kialakítása érdekében, az iskola a Spreča-síkságon (Sprečko polje) állt. 1962-ben költöztették át jelenlegi helyére, ahol a mai napig működik. Az iskolát 1998-ban vették fel a Tuzla-Podrinjei Kanton (Tuzlai kanton) általános iskoláinak nyilvántartásába „Kiseljak Általános Iskola, Kiseljak Tuzla Közintézmény” („Javna ustanova Osnovna škola Kiseljak, Kiseljak Tuzla”) néven. Az iskolakörzethez tartozó települések: Kiseljak, Poljana, Breze I, Breze II és Ševar. Az iskola épülete 9 tantermet, tornatermet, könyvtárat, dísztermet, három irodahelyiséget, a gondnok műhelyét, saját kazánházat, két vizesblokkot és egy tüzelőanyag-tárolót foglal magában.
Sport