Cerik település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 6, közúton 8 km-re délnyugatra, a Jala-folyó völgyétől délre, 230–300 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3 Cerik környékének domborzatát a Tuzla régióra jellemző alföldi völgyek, valamint az ezek közé ékelődő dombok és az azokat övező erdős lejtők alkotják; ez a változatos táj kedvez mind a mezőgazdaságnak, mind a természetes növényzet fennmaradásának.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb22Bosnyák234212Horvát5054Jugoszláv330Egyéb1312Összesen332280
Története Az oszmán uralom A Cerik helynév eredete nagy valószínűséggel a délszláv „cer” szóra vezethető vissza. A cer a magyarul csertölgynek nevezett fafajt jelenti. Ez a fafaj rendkívül gyakori a Balkán szárazabb dombvidékein, így Bosznia északkeleti részén is. Így a Cerik név valószínűleg azt jelentette, hogy a település egy „csertölgyes helyen” jött létre.
Ez a térség már az őskortól lakott volt, főleg a híres tuzlai sós források miatt. A régészeti leletek alapján Tuzla és környéke Európa egyik legrégebben folyamatosan lakott térségei közé tartozik. A középkorban a vidék a Soli (Sói bánság) nevű boszniai területhez tartozott. Cerik valószínűleg a középkor végén vagy az oszmán korban alakult ki, amikor a Tuzla körüli dombvidéken kisebb mezőgazdasági települések jöttek létre. Bosznia 1463-as oszmán meghódítását követően a tuzlai régió a Zvorniki szandzsák részeként a birodalom közigazgatási keretébe került. Az oszmán időszakban a környék lakossága főként mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, miközben a közeli Tuzla a sótermelés révén fontos gazdasági központtá vált. A régió falvai, köztük Cerik, a vidéki hátország részét képezték, támogatva ezeket a tevékenységeket.
A falu a Tuzlai náhije része volt. A Tuzlai náhije földtulajdonlása az oszmán timar rendszert követte, amelyben a szpáhik (lovas katonák) katonai szolgálatért cserébe bevételt kaptak a számukra kijelölt földekből. A mezőgazdasági termelékenység előmozdítása és a helyőrségek fenntartása érdekében ezt a struktúrát alkalmazták a boszniai falvakban.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Dolnja Tuzlai járáshoz tartozó településnek 8 háztartása és 43 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 81. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Ljubače községhez tartozó településen 14 háztartást és 72 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 120. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
1945 februárjában a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) 23. hadosztályának egységei a Cerik körüli állásokat használták fel, hogy megakadályozzák a német előrenyomulást a Zvornik—Tuzla tengely mentén, felmentve a kimerült dandárokat, mint például a 25. hadosztályt, és együttműködve a 17. és 22. hadosztállyal az ellenséges vonalak nyomásának megállítására. 1945. február 18-án a 23. hadosztály 9. dandárja (K3) a Belgrádi Népvédelmi Zászlóalj támogatásával kiűzte a csetnik beszivárgókat Donji Hrgovi—Cerik területéről, aminek következtében 3 ellenséges katona meghalt és 6 megsebesült. A 15 napos hadjárat részeként mintegy 70 települést szabadítottak fel Trebava délkeleti részén, köztük Gračanicát is. Ezek a cselekmények hozzájárultak körülbelül 2500 német katona elszigeteléséhez, és biztosították az északi szárnyakat a Brčko és Gradačac felől érkező fenyegetésekkel szemben, a Cerik—Perunika—Planina tüzérsége pedig támogatta a 38. hadosztály előrenyomulását.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően Cerik a szocialista Jugoszlávia része lett. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények. A 20. század második felében Cerik fokozatosan Tuzla vonzáskörzetébe került. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradt, de sok lakos ingázott a sóiparba, a szénbányákba, a vegyiparba, illetve más tuzlai üzemekbe.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Maga a település nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek, de sok helyi lakos vett részt Tuzla védelmében. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. A falu lakói közül sokan szolgáltak az ARBiH és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) soraiban. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek. Különösen 1995 júliusában, a Srebrenicai népirtás túlélői közül tízezrek érkeztek Tuzla környékére.
Gazdaság Cerik gazdasága ma szorosan összefonódik Tuzla városával. A falu mindössze 280 lakosú, így önálló gazdasági központnak nem tekinthető, inkább elővárosi település, ahonnan sokan Tuzlába járnak dolgozni. A családok egy része továbbra is kisparcellás gazdálkodást folytat. Jellemző a kukorica, búza, burgonya és zöldség termesztése, valamint a gyümölcsösök és a kisebb állattartó gazdaságok. A munkaképes lakosság jelentős része Tuzla ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozásainál dolgozik. Cerik egyik legfontosabb létesítménye a tuzlai ivóvízgyár (Fabrika vode Cerik). Az ultrafiltrációs technológiával működő üzem naponta akár 300 liter/másodperc kapacitással tisztít ivóvizet, és Tuzla vízellátásának egyik kulcseleme. A létesítmény stratégiai jelentőségű a város számára. A faluban néhány építőipari, kereskedelmi és szolgáltató kisvállalkozás működik, de ezek elsősorban a helyi igényeket szolgálják ki.
Infrastruktúra Cerik infrastruktúrája méretéhez képest fejlett, elsősorban azért, mert Tuzla város közigazgatási területéhez tartozik, és több fontos városi közmű is itt található. Ceriket aszfaltút köti össze Tuzla központjával, az út gépkocsival 10–15 perc alatt megtehető. A település teljes egészében csatlakozik a boszniai villamosenergia-hálózathoz. Ceriket autóbuszjáratok kötik össze Tuzla központjával, így a lakosság jelentős része napi ingázással jár dolgozni vagy iskolába.
Oktatás A gyermekek többsége a közeli Kiseljak vagy Tuzla város iskoláiba jár. Cerik oktatásának sajátos eleme a mektéb, amely az iszlám vallási alapoktatást biztosítja gyermekek számára. Ez a hagyomány már az oszmán korszakban jelen volt a településen, és a helyi mecset közösségi életének ma is fontos része.
A helyi mecset Cerik mecsete (Džamija u Ceriku) a település vallási és közösségi életének központja. Bár a mecset viszonylag új, története a 19. század végéig nyúlik vissza. A mai mecset helyén az Osztrák–Magyar Monarchia idején már állt egy mekteb (iszlám elemi iskola). Az épület körülbelül 8,5 × 8,5 méteres volt, fából és sövényfallal készült, zsindelytető fedte. Az építési telket a Jusić család (korábbi nevén Ibrišimović) adományozta a helyi muszlim közösségnek. Cerik 1974-ben vált önálló dzsemáttá (iszlám egyházközséggé), amikor levált a Ševar–Kiseljak közösségről. Ekkor mintegy 120 háztartás tartozott hozzá. Kezdetben az épület még mesdzsidként (minaret nélküli imaházként) szolgált. Jelentős változás történt, amikor a Dolac–Kotlanice gyülekezet (Tešanj környéke) ajándékba adta régi fa minaretjét Ceriknek. A minaret felállítása és a tető felújítása után, 2005. szeptember 3-án ünnepélyes istentiszteleten (mevlud és ima) az addigi mesdzsidet hivatalosan mecsetté nyilvánították.
Jegyzetek
További információk Tuzla város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései