thumb|upright|A nemekhez és nemi identitásokhoz kapcsolódó szimbólumok kombinációja. A társadalmi nemek tudománya (angolul: gender studies), magyarul gyakran gendertanulmányok vagy társadalmi nemek kutatása, olyan interdiszciplináris kutatási és oktatási terület, amely a biológiai nem, a társadalmi nem, a nemi szerepek, a nemi identitás, a szexuális irányultság, valamint a nemekhez kapcsolódó társadalmi, kulturális, jogi, politikai és gazdasági viszonyok vizsgálatával foglalkozik. A terület a szociológia, pszichológia, antropológia, történettudomány, filozófia, jogtudomány és nyelvészet módszereiből és fogalmaiból is merít.
A társadalmi nemek tudománya részben a feminista elméletből és a nőtörténetből nőtt ki, de nem korlátozódik kizárólag a nők helyzetének vizsgálatára. Kutatási témái közé tartozik a férfiasság és férfiszerepek elemzése, a családi és munkahelyi munkamegosztás, a nemi erőszak és családon belüli erőszak, a politikai képviselet, az oktatási és foglalkozási pályaválasztás, a média nemképe, a gendernyelvészet, a transzneműség, a queerelmélet, valamint a nemi identitás és a jog kapcsolata is.
A terület tudományos és közéleti megítélése vitatott. Támogatói szerint a társadalmi nemek tudománya hozzájárul a nők és férfiak társadalmi helyzetének, a nemi szerepek változásának, az intézményi egyenlőtlenségeknek és a diszkrimináció különböző formáinak megértéséhez. Kritikusai szerint egyes irányzatai túl erősen kötődnek politikai vagy aktivista célokhoz, túlságosan nagy hangsúlyt helyeznek a társadalmi konstrukciókra, vagy nem veszik kellően figyelembe a biológiai nemhez kapcsolódó testi, reproduktív, hormonális, viselkedésbeli és evolúciós tényezőket.
A magyar közéletben a genderelmélet, genderideológia vagy genderizmus kifejezések főként a terület kritikusainak szóhasználatában terjedtek el. Ezek a kifejezések nem mindig azonosak az akadémiai értelemben vett társadalmi nemek tudományával, mert gyakran több eltérő jelenséget — feminista elméletet, gender mainstreaminget, LMBT-jogokat, transzneműséget, szexuális nevelést, családpolitikát és nemzetközi közpolitikai programokat — vonnak össze egyetlen vitatott politikai gyűjtőfogalomba.
Terminológia A társadalmi nemek tudományának egyik alapvető fogalmi különbségtétele a biológiai nem és a társadalmi nem megkülönböztetése. A biológiai nem általában kromoszómális, gonadális (azaz az ivarmirigyek megléte szerinti), hormonális, anatómiai és reproduktív jellemzőkre utal. Az orvosi és biológiai leírásban a férfi és női kategória a reproduktív szerepek és az ivarsejtek különbsége köré szerveződik, miközben ritkább fejlődési variációk, például interszexuális állapotok is ismertek.
A társadalmi nem ezzel szemben azokra a szerepekre, normákra, elvárásokra, önértelmezésekre és társadalmi jelentésekre vonatkozik, amelyeket egy adott társadalom a férfiakhoz és nőkhöz, illetve tágabb értelmezésben a nemi identitásokhoz kapcsol. A fogalompár használata azonban nem egységes. Vannak szerzők, akik a társadalmi nemet főként történeti és kulturális jelenségként írják le, míg mások a biológiai és társadalmi tényezők kölcsönhatását hangsúlyozzák.
A társadalmi nem fogalmához kapcsolódó egyik gyakori magyarázat a nemi szerepek elsajátítását szocializációs folyamatként írja le. Ebben a megközelítésben a családi nevelés, a kortárscsoportok, a játékok, a ruházat, a megszólítások, az iskolai elvárások és a médiaképek olyan mintákat közvetíthetnek, amelyek meghatározzák, hogy egy adott társadalomban mit tekintenek nőiesnek vagy férfiasnak. Az ilyen példák ugyanakkor nem jelentik azt, hogy a nemek közötti minden különbség kizárólag társadalmi tanulásból eredne: a kortárs kutatásban vita tárgya, hogy a szocializáció, a testi adottságok, a hormonális fejlődés, az egyéni preferenciák és az intézményi környezet milyen arányban és milyen kölcsönhatásokban alakítják a nemi szerepeket.
A területhez kapcsolódó fontosabb fogalmak: biológiai nem vagy sex: a férfi és női reproduktív szerepekhez, ivarsejtekhez és testi jellemzőkhöz kapcsolódó kategória; társadalmi nem vagy gender: a nemekhez kapcsolt társadalmi szerepek, normák, kulturális jelentések, intézményi viszonyok és önértelmezések összessége; nemi szerep: a férfiakhoz és nőkhöz társított viselkedési, családi, foglalkozási és társadalmi minták rendszere; nemi identitás: az egyén saját nemére vonatkozó belső önértelmezése; nemi önkifejezés: az a mód, ahogyan valaki megjelenésével, beszédmódjával, viselkedésével vagy ruházatával társadalmilag nemiként értelmezett jeleket közvetít; szexuális irányultság: azt jelöli, hogy valaki milyen nemű személyek iránt érez romantikus vagy szexuális vonzalmat; ez nem azonos sem a biológiai nemmel, sem a nemi identitással; gender mainstreaming: olyan közpolitikai stratégia, amely a nemek közötti egyenlőség szempontjainak beépítését célozza a szakpolitikai döntésekbe, intézményekbe és programokba.
A társadalmi nemek tudománya nem egyetlen egységes elmélet, hanem több, egymással is vitában álló irányzat gyűjtőterülete. A különböző szerzők eltérően értelmezik a biológiai nem és a társadalmi nem viszonyát, a „nő” és „férfi” kategóriák politikai jelentőségét, a nyelv szerepét, a hatalmi viszonyokat, a nemi identitást, valamint azt, hogy a kutatásnak milyen mértékben kell társadalomkritikai vagy közpolitikai célokat követnie.
Története Előzmények bélyeg|Simone de Beauvoir francia írónő, egzisztencialista filozófus A férfiak és nők társadalmi helyzetével, nevelésével, jogi státuszával és családi szerepével kapcsolatos gondolkodás jóval megelőzi a mai értelemben vett gender studies kialakulását. Mary Wollstonecraft, John Stuart Mill, Harriet Taylor Mill, Friedrich Engels és más szerzők már a 18–19. században is vizsgálták, hogy a nők társadalmi helyzete mennyiben magyarázható jogi, gazdasági, nevelési vagy kulturális tényezőkkel.
A modern társadalmi nemek tudományának egyik gyakran idézett előzménye Simone de Beauvoir 1949-ben megjelent A második nem című műve. Beauvoir híres megfogalmazása szerint „az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”. A mondatot később sok feminista és társadalomtudományi szerző úgy értelmezte, hogy a nőiesség és férfiasság társadalmi jelentéseit nem lehet pusztán testi adottságokból levezetni. Beauvoir ugyanakkor nem empirikus társadalomtudósként, hanem egzisztencialista filozófusként írt, ezért műve inkább filozófiai és politikai előzmény, mintsem a mai gender studies közvetlen módszertani alapja.
Orvosi és pszichológiai eredetű fogalmak Az angol gender szó eredetileg nyelvtani nemet is jelentett. A 20. század közepén orvosi, pszichológiai és szexológiai szakirodalomban kezdték a biológiai nemtől elkülönülő nemi szerepekre és identitásra alkalmazni. John Money és munkatársai az 1950-es években interszexuális személyekkel kapcsolatos kutatásaikban használták a gender role kifejezést. Robert Stoller pszichoanalitikus 1968-ban megjelent Sex and Gender című könyvében a nemi identitás és a férfiasság-nőiesség pszichológiai fejlődését vizsgálta.
A korai klinikai szóhasználatban a gender, a nemi szerep és a nemi identitás fogalmai részben az interszexuális állapotokkal, a transzszexualitással és a férfiasság-nőiesség pszichológiai fejlődésével kapcsolatos vitákban jelentek meg. Harry Benjamin 1966-os munkája a transzszexualitás orvosi-szexológiai tárgyalásának egyik ismert korai összefoglalása volt. Ezek a klinikai fogalmak később részben átfedésbe kerültek a társadalomtudományi genderkutatás fogalmaival, de nem azonosak a mai értelemben vett gendertanulmányok egészével.
Money munkássága később különösen vitatottá vált a David Reimerrel kapcsolatos „John/Joan” eset miatt. Reimer biológiai fiúként született, de csecsemőkori orvosi sérülés után Money tanácsára lányként nevelték. Money az esetet kezdetben a nemi szerep szocializációs alakíthatóságának sikeres példájaként mutatta be. Későbbi hosszú távú beszámolók azonban azt írták le, hogy Reimer elutasította a nőként való nevelést, serdülőkorától férfiként élt, és az esetet a szélsőségesen környezeti magyarázatokkal szembeni fontos ellenpéldaként tárgyalták. Az eset egyúttal a gyermekeken végzett nemi szerep- és nemi átalakító beavatkozások etikai, klinikai és módszertani kockázatairól szóló viták egyik hivatkozási pontjává vált.
A társadalomtudományi intézményesülés A társadalomtudományokban a sex és gender megkülönböztetésének elterjedéséhez hozzájárult Ann Oakley 1972-es Sex, Gender and Society című könyve, amely a biológiai nem és a társadalmilag kialakított nemi szerepek különbségét használta a férfiak és nők társadalmi helyzetének elemzésére.
Az 1970-es évektől a nőtörténet, feminista szociológia, feminista antropológia és irodalomtudomány intézményesülésével együtt a társadalmi nemek kutatása önálló oktatási és kutatási területté vált. Gayle Rubin 1975-ös tanulmánya a „sex/gender system” kifejezéssel írta le azokat a társadalmi rendszereket, amelyek a biológiai nemhez társadalmi jelentéseket, rokonsági rendszereket és szexuális normákat kapcsolnak. Joan W. Scott 1986-os történettudományi tanulmánya a gendert a történeti elemzés hasznos kategóriájaként határozta meg.
Az 1980-as és 1990-es évektől a társadalmi nemek tudománya egyre erősebben kapcsolódott a posztstrukturalista, posztmodern és queerelméleti irányzatokhoz. Judith Butler 1990-ben megjelent Gender Trouble című könyve a társadalmi nemet performatív gyakorlatok eredményeként értelmezte, és jelentősen befolyásolta a queerelméletet, az irodalomtudományt és a kulturális tanulmányokat. Butler elméletei ugyanakkor feminista, filozófiai, biológiai realista és konzervatív oldalról is vitákat váltottak ki.
Nemzetközi közpolitikai elterjedés A gender fogalma az 1990-es évektől a nemzetközi közpolitikai nyelvben is elterjedt. Az 1995-ös pekingi negyedik nőügyi világkonferencia és a Pekingi Cselekvési Platform a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak előmozdításában használta a fogalmat. Az Európa Tanács 1998-ban a gender mainstreaminget a szakpolitikai folyamatok újraszervezéseként, fejlesztéseként és értékeléseként határozta meg annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontja minden politikai területen megjelenjen.
Főbb irányzatok és értelmezések Feminista és társadalomkritikai megközelítések A társadalmi nemek tudományának jelentős része feminista elméleti háttérből indul ki. E megközelítések szerint a nők és férfiak társadalmi helyzetét nem lehet kizárólag biológiai különbségekből levezetni, mert a jogi intézmények, a családi munkamegosztás, az oktatási minták, a munkaerőpiaci elvárások, a vallási normák, a médiaképek és a politikai hatalmi viszonyok is alakítják azt.
A feminista genderkutatás ezért gyakran vizsgálja a fizetetlen gondoskodási munkát, a bérkülönbségeket, a politikai képviseletet, a szexuális zaklatást, a családon belüli erőszakot, az oktatási pályaválasztást és a reproduktív jogok kérdését. Az ilyen kutatások célja sokszor nemcsak a társadalmi helyzet leírása, hanem annak feltárása is, hogy milyen intézményi vagy kulturális tényezők tartják fenn a nők és férfiak közötti különbségeket.
A feminista irányzatok között azonban jelentős különbségek vannak. A liberális feminizmus főként a jogi és intézményi egyenlőségre, a szocialista és marxista feminizmus a gazdasági szerkezetekre, a radikális feminizmus a férfi-nő hatalmi viszonyokra, a posztstrukturalista feminizmus pedig a nyelv, identitás és diskurzus szerepére helyezi a hangsúlyt. A genderkritikus feministák egy része ezzel szemben éppen azt bírálja, hogy a „nő” kategória egyes identitásalapú meghatározásai szerintük háttérbe szorítják a biológiai női testhez, reprodukcióhoz, menstruációhoz, terhességhez, szüléshez, női sporthoz és női terekhez kapcsolódó politikai kérdéseket.
Posztstrukturalista és queerelméleti irányzatok