Morančani település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 7, közúton 10 km-re délnyugatra, a Spreča-folyó jobb oldali mellékvize, a Ljubača-patak völgyében, 200-250 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3 Domborzatát a Tuzla régióra jellemző síkvidéki patakvölgyek, valamint az ezek közé ékelődő dombok és az azokat övező erdős lejtők alkotják; ez a változatos táj kedvez mind a mezőgazdaságnak, mind a természetes növényzet fennmaradásának.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója..
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb125Bosnyák621Horvát315206Jugoszláv380Egyéb2434Összesen395266
Története Az oszmán uralom Ez a térség már az őskortól lakott volt, főleg a híres tuzlai sós források miatt. A régészeti leletek alapján Tuzla és környéke Európa egyik legrégebben folyamatosan lakott térségei közé tartozik. A középkorban a vidék a Soli (Sói bánság) nevű boszniai területhez tartozott. Morančani valószínűleg a középkor végén vagy az oszmán korban alakult ki, amikor a Tuzla körüli dombvidéken kisebb mezőgazdasági települések jöttek létre. Bosznia 1463-as oszmán meghódítását követően a tuzlai régió a Zvorniki szandzsák részeként a birodalom közigazgatási keretébe került. Az oszmán időszakban a környék lakossága főként mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, miközben a közeli Tuzla a sótermelés révén fontos gazdasági központtá vált. A régió falvai, köztük Morančani, a vidéki hátország részét képezték, támogatva ezeket a tevékenységeket.
A korabeli források tanúsága szerint Morančani és a szomszédos Ljubače már a 16. század előtt is lakott volt. A falu 1533-ban szerepel a Gornja Tuzla náhije falvai között, keresztény (raya) település volt. 1548-ban falu ismét szerepel az oszmán összeírásban, továbbra is lakott keresztény faluként. A század végére Morančani lakossága mérsékelten növekedett. A település továbbra is mezőgazdasági falu maradt, amely a közeli Tuzla piacát látta el élelmiszerrel. Morančani lakossága ezt követően is döntően keresztény maradt. Nem alakultak ki muszlim birtokok, és a közeli kasaba (kisváros) hatása sem érvényesült; ennek oka feltehetően a falu szegénysége volt. A legfontosabb mezőgazdasági növény a búza volt, emellett zabot és kölest is termesztettek.Ljubače Povijest (hozzáférés: 2017. október 4.)
A falu a Tuzlai náhije része volt. A Tuzlai náhije földtulajdonlása az oszmán timar rendszert követte, amelyben a szpáhik (lovas katonák) katonai szolgálatért cserébe bevételt kaptak a számukra kijelölt földekből. A mezőgazdasági termelékenység előmozdítása és a helyőrségek fenntartása érdekében ezt a struktúrát alkalmazták a boszniai falvakban.
Morančaninak 1827-ben 23 háza és 130 lakosa, 1855-ben 10 háza és 65 lakosa volt.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően Morančani a szocialista Jugoszlávia része lett. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények. A 20. század második felében Morančani fokozatosan Tuzla vonzáskörzetébe került. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradt, de sok lakos ingázott a sóiparba, a szénbányákba, a vegyiparba, illetve más tuzlai üzemekbe.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Maga a település nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek, de sok helyi lakos vett részt Tuzla védelmében. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. A falu lakói közül sokan szolgáltak az ARBiH és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) soraiban. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek. Különösen 1995 júliusában, a Srebrenicai népirtás túlélői közül tízezrek érkeztek Tuzla környékére.
Gazdaság Morančani gazdasága a történelem során mindig szorosan kapcsolódott a közeli Tuzla gazdasági fejlődéséhez. Míg maga a falu elsősorban mezőgazdasági település maradt, lakói évszázadokon át a környező város piacaira termeltek, a 20. századtól pedig egyre többen az iparban találtak munkát. Ma Morančani kis lélekszámú település, ahol a gazdaság alapját továbbra is a családi gazdaságok adják. Jellemző tevékenységek a gabonatermesztés, a kukoricatermesztés, a gyümölcsösök, a konyhakerti növénytermesztés, a szarvasmarha- és juhtartás. A munkaképes lakosság jelentős része naponta Tuzlába ingázik, ahol az iparban, a kereskedelemben, az egészségügyben, az oktatásban vagy a szolgáltató szektorban dolgozik.
Infrastruktúra Morančani Tuzla város közigazgatási területéhez tartozik, ezért infrastruktúrája nagyrészt a városi közmű- és közlekedési rendszerre épül. Az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődés történt, bár a település továbbra is megőrizte falusias jellegét. Az alapvető infrastruktúra – utak, közművek, közlekedés és közszolgáltatások – biztosított, a fejlesztések pedig elsősorban a közúthálózat és a vízellátás korszerűsítésére irányulnak. .
Oktatás Morančaniban 1908-ban nyílt meg az első állami elemi iskola. Ez nemcsak a helyi gyermekek számára volt jelentős, hanem a környező települések – például Ljubače, Pasci és Husino – tanulói is ide jártak. Az iskola fontos szerepet játszott az írástudatlanság csökkentésében és a térség kulturális fejlődésében. A második világháború után az oktatás jelentősen bővült, nyolcosztályos általános iskolává fejlődött, korszerű tantermeket kapott. A morančani iskola nem csupán oktatási intézmény volt, hanem hosszú időn át a közösségi élet egyik központja is, ahol a kulturális rendezvényeket tartották.
Kultúra Morančani kulturális élete a tuzlai régió soknemzetiségű örökségét tükrözi. A településen évszázadokon át egymás mellett éltek különböző vallási és nemzetiségi közösségek, bár a falu hagyományosan horvát katolikus többségű volt. Kulturális arculatát a katolikus vallási hagyományok, a boszniai horvát népi kultúra és a Tuzla közelsége egyaránt alakította.
Sport A település legismertebb sportegyesülete az NK Mladost Morančani. A klub a Tuzla környéki amatőr bajnokságokban szerepel, utánpótlás-neveléssel is foglalkozik, a falu és a környező települések játékosait fogja össze.
Nevezetességei Morančani a tuzlai esperesi kerület egyik legrégebbi plébániája. Hivatalosan 1857–1858-ban alapították, bizonyos települések Tuzlától való leválasztásával. A plébánia története az önállósodásig nyúlik vissza.Sveti Juraj - Patron župe Morančani (22.4.2017.) , SOLI, Datum objavljivanja: 22. tra 2017. A régi plébániatemplom 1870-ben épült; 1909-ben bezárták, mivel állapota leromlott, és nagyon rossz állapotba került. Nem sokkal később megkezdődött az új, ma is álló templom építése.Nedjelja. Portal Katoličkog tjednika Ruševna crkva i mladalački duh 15. rujna 2017. (hozzáférés: 2017. november 26) A jelenlegi templom 1913-ban épült fel. Azóta többször is felújították. A plébánia újabb lakóépülete 1968 és 1969 között épült. Napjainkban a plébániát egyházmegyei (püspöki) pap vezeti. A Morančani plébániához ma Breze, Ljubače, Morančani és Poljana települések tartoznak, amelyek fiókegyházzal rendelkeznek.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Tuzla város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései