bélyeg|265px|Kadhafi ezredes, a Líbiai Népi Forradalom vezetője 1969-ben, Gamal Abden-Nasszer egyiptomi elnökkel
Moammer KadhafiMás magyar átiratban Moammer al-Kaddzáfi. A budapesti líbiai nagykövetség szerint a helyes átírás: Muammar al-Kaddáfi. Tudományos átírással: Muʿammar al-Qaḏḏāfī. Átírásához l. OH. 879. és 272. o., KNMH. 141. és 848. o. (; Szurt, 1942. június 19. – Szurt, 2011. október 20.)Gadhafi killed, Libya's interim leader says (Hozzáférés: 2011. október 20.)Footage shows Gaddafi's bloodied body(Hozzáférés: 2011. október 20.) líbiai katonatiszt, forradalmár, diktátor. 1969. szeptember 1-jétől 2011. augusztus 20-áig Líbia de facto vezetője. Hivatalosan semmilyen címet vagy tisztséget nem viselt, azonban amíg hatalmon volt, szokásos megnevezése a kormány rendelkezéseiben és a hivatalos sajtóban a Líbiai Szocialista Népköztársaság Szeptember 1-jei Nagy Forradalmának Vezére vagy a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója volt.US Department of State's Background Notes, (Nov 2005) "Libya – History", U.S. Dept. of State, Accessed July 14 2006
Fiatalkora Az al-Kadhafa törzshöz tartozó, földműves család gyermekeként született. Szurt sivatagos vidékén nevelkedett egy beduin sátorban.
Születése idején Líbia olasz megszállás alatt volt, és csak 1951-ben vált független királysággá. Kadhafit fiatalkorában megérintették az arab nacionalista eszmék. Példaképének Gamal Abden-Nasszert, a szomszédos Egyiptom elnökét tekintette, akinek jelszavai és céljai között szerepelt az arab egység megteremtése is.
1961-ben felvételt nyert a bengázi katonai akadémiára, ahol 1966-ban végzett. Tanulmányai során négy hónapot töltött az Egyesült Királyságban további kiképzésen. Az iskola elvégzése után fokozatosan haladt előre a katonai ranglétrán. Idrisz királlyal szembeni elégedetlensége miatt részese lett egy csoportnak, amely a király hatalmának megdöntését tervezte.Muammar al-Qaddafi – angol nyelvű életrajz – biography.com, (hozzáférés: 2011. október 23.)
Út a hatalomhoz 1969. szeptember 1-jén tisztek egy kis csoportja Kadhafi vezetésével államcsínyt követett el Idrísz király ellen, amíg az Törökországban tartózkodott gyógykezelésen.1969. szeptember 1. Kadhafi puccsot hajt végre Líbiában – Rubikonline, hozzáférés: 2011. október 23. Még aznap házi őrizetbe került, hivatalosan elmozdították trónjáról, és kikiáltották a Líbiai Arab Köztársaságot. Kadhafi ennek alapján használta a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója nevet.
Más katonai diktátorokkal ellentétben nem nevezte ki magát tábornoknak, hanem elfogadta ünnepélyes előléptetését ezredessé. Kadhafi saját szavaival élve (és a nyugati katonai rangokat tekintve), ahol egy ezredes vezethet egy országot, és a hadsereg főparancsnoka lehet, ott „a hatalom a nép kezében van”. A diktatúra általa megvalósított koncepciója mégsem teljesen ismeretlen korábbról: Nasszer elnök Egyiptomban ezredesként, Jerry Rawlings Ghánában repülőhadnagyként, Oscar Osorio, José María Lemus és Julio Adalberto Rivera Salvadorban főhadnagyként vezetett diktatórikus rezsimet.
Iszlám szocializmus és pánarab mozgalom Kadhafi új rendszerét az arab nacionalizmusra épülő közvetlen, népi demokratikus jóléti államnak képzelte el.Kadhafi kalandos élete (Kadhafi életrajza, atv.hu, 2011. október 20.) Az általa „iszlám szocializmus”-nak nevezett államfelfogás a kis magántulajdont engedélyezte, a nagyobb üzemeket állami kézben tartotta. Kiemelt helyen szerepelt a szabadság, a jólét és az oktatás. Új iszlamista törvényeket hozott, betiltva az alkoholt és a szerencsejátékokat. 1975 és 1979 között jelent meg három kötetben az eszméit összefoglaló A zöld könyv. (Magyarul: Muammar al-Kaddáfi: A Zöld könyv, a Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája kiadásában.) A gyakorlatban rendszere nem bizonyult tökéletesnek, több külső és belső támadást erőszakosan fojtott el. Forradalmi bizottságai felelősek a líbiai disszidensek 1980. januári meggyilkolásáért.
Külkapcsolatok Nasszer eszméit követve Kadhafi az arab egység szószólójává vált, az arab államok egységes arab nemzetbe való tömörülését szorgalmazta. Támogatta a pániszlám törekvéseket (tágabb együttműködés az iszlám országok között). Nasszer 1970. szeptember 28-án bekövetkezett halála után a mozgalom élére állt, 1972-ben bejelentette az arab köztársaságok (Líbia, Egyiptom, Szíria) föderációjának megalakulását. A három állam azonban nem tudott megállapodni az egyesülés feltételeiről. 1974-ben Tunézia elnökével, Habib Bourguibával írt alá egyesülési megállapodást, de ez is életképtelennek bizonyult, a két ország között hosszú távú ellenségeskedés alakult ki.
Líbia és Csád között több erőszakos határvita zajlott az Aouzou övezet ügyében, amelyet Líbia 1973-ban megszállt. A konfliktus a csúcspontját Csád északi részének líbiai megszállásával érte el, és az 1987-ben megkötött tűzszünettel végződött. 1994 júniusában végül a líbiai csapatok, elfogadva a Nemzetközi Bíróság ítéletét, kivonultak Csádból.
Kadhafi támogatta a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet (PFSZ), amely miatt viszont megromlott a viszonya Egyiptommal, amikor az 1979-ben békét kötött Izraellel. Az egyiptomi elnök, Anvar Szadat számára egyébként korábban is mind kellemetlenebb volt az arab államok forradalmár szárnya, szemben a konzervatív és gazdag öböl-országokkal. Miközben romlottak kapcsolatai Egyiptommal, javult viszonya a Szadat által elhagyott Szovjetunióval. Líbia lett az első, a keleti blokkon kívüli ország, amely MiG–25-ös szuperszonikus repülőgépeket kapott, de a két ország kapcsolata mindvégig távolságtartó maradt.
Kadhafi kereste a lehetőséget a líbiai befolyás elmélyítésére azzal, hogy felhívást tett egy szaharai iszlám állam létrehozására, és támogatást nyújtott a szubszaharai kormányellenes erőknek. Fontos megemlíteni politikai tevékenységével kapcsolatban a felszabadító, különösen az iszlám felszabadító mozgalmak támogatását. Az 1970-es és 1980-as években ezeknek könnyű volt líbiai támogatást szerezniük, még a Kadhafiétól távol álló ideológiák számára is. A világ véleménye emiatt jelentősen romlott, rezsimjét terrorakciókkal és felforgató tevékenységgel hozták kapcsolatba. Legfőbb támogatója volt az 1972-es müncheni olimpián mészárlásba fúló emberrablást elkövető Fekete Szeptember terrorcsoportnak, az Amerikai Egyesült Államok pedig közvetlen felelősséggel vádolta az 1986-os berlini diszkórobbantásért, amelynek 3 halálos áldozata és több mint 200 sérültje volt, köztük több ott állomásozó amerikai katona. Azt mondják, ő fizetett Carlosnak, „a Sakálnak”, hogy raboljon el majd engedjen szabadon néhány, az olajüzletben érdekelt szaúdit és iránit.
A nyugati világ és Líbia közötti fennálló feszültség Ronald Reagan elnöksége alatt érte el a csúcspontját, aki kísérletet tett a líbiai diktátor leváltására. A Reagan-adminisztráció ellenséges országként tekintett Líbiára annak a palesztin függetlenség ügyében mutatott kompromisszumképtelensége, az irak-iráni háborúban az utóbbi támogatása és a fejlődő országok fegyveres felszabadító mozgalmainak pénzelése miatt. Maga Reagan a „Közel-Kelet veszett kutyájának” nevezte Kadhafit. 1982-ben az USA megszüntette a líbiai olaj importálását és megtiltotta a technológiai exportot az arab országba. Az európai országok nem követték a példáját.
1984-ben Yvonne Fletcher rendőrnőt, aki egy Kadhafi-ellenes demonstráción felügyelt Líbia londoni követsége előtt, agyonlőtték, feltehetően az épületből. A diplomaták védettsége miatt azonban a hivatalnokok szabadon hazatérhettek.a libiai nagykovetseg elotti rendorgyilkossag elkovetojet/ Azonosították a líbiai nagykövetség előtti rendőrgyilkosság elkövetőjét – index.hu, 2011. augusztus 27. Ezek után az Egyesült Királyság egy évtizedre megszakította diplomáciai kapcsolatait az arab országgal.
1986 márciusában, a líbiai felségvíznek deklarált Sidra-öböl ügyében fennálló vita idején az USA líbiai olajszállító hajókat támadott meg. Április 15-én Reagan elnök elrendelte Tripoli és Bengázi bombázását (ez volt az „El Dorado Canyon” hadművelet). Az akció, amelyet az Egyesült Államok a tíz nappal korábbi berlini merénylet megtorlásául szánt, 45 katonai személy és kormánytisztviselő, valamint 15 polgári személy halálával járt. Ezután az amerikaiak üzeneteket fogtak el, melyet Líbia keletnémet nagykövetségéről küldtek, és melyekből úgy tűnt, a líbiaiaknak közük volt a nyugat-berlini La Belle diszkóban történt robbanáshoz. Az ezt megtorló bombázásban, április 15-én halt meg Kadhafi örökbefogadott lánya.eve erte libiat az elso amerikai legicsapas/?print Huszonöt éve érte Líbiát az első amerikai légicsapás – Art of WAR, hozzáférés: 2011. október 23.
1987 végén elfogták az MV Eksund nevű hajót, amely Líbiából az IRA számára szállított fegyvereket. Az angol titkosszolgálat feltételezi, hogy nem ez volt az első és utolsó kapcsolat az arab ország és az ír terrorszervezet között.
Az 1990-es években Líbia a Lockerbie-ügyben megtagadta a Skócia fölött elkövetett repülőgép-robbantás ügyében folytatott nyomozás során való együttműködést, ezért gazdasági és politikai elszigeteltségbe került. 1997-ben Nelson Mandela dél-afrikai elnök és Kofi Annan ENSZ-főtitkár tárgyaltak Kadhafival az ügyről, végül 1999-ben létrejött a gyanúsítottak Hollandiába szállításáról és a skót jog szerinti eljárásról szóló megegyezés. Az ENSZ felfüggesztette szankcióit, az USA azonban nem.
2003 augusztusában – két évvel Abdelbászet Ali Mohmed al-Megrahi elítélése után – Líbia hivatalosan is vállalta a felelősséget Lockerbie-ért, és 2,7 milliárd dolláros (a 270 áldozat családjának egyenként 10 millió dollár) kártérítés fizetésébe egyezett bele.Négy magyar is meghalt a 20 évvel ezelőtti merényletben – Múlt-kor Történelmi Portál, 2008. december 21. Még ugyanebben a hónapban az Egyesült Királyság és Bulgária javaslatára az ENSZ eltörölte a felfüggesztett szankciókat. (Bulgária részvételének köze lehetett ahhoz, hogy a líbiai gyerekek AIDS-fertőzését kivizsgáló ügyben öt bolgár ápolónő is gyanúba keveredett, sőt talán emiatt kapcsolódott be Bulgária – főleg humanitárius szállítással – a líbiai intervencióba 2011-ben.) Líbia ezután a 2,7 milliárd dolláros kártérítés 40%-át kifizette az áldozatok családjának; további 40%-ot, amikor az amerikaiak is eltörölték szankcióikat; a fennmaradó 20%-ot végül nem fizette ki, mert az USA nem volt hajlandó levenni Líbiát a terrorizmust finanszírozó országokat számon tartó listájáról.
Változások Az 1990-es évek közepétől Kadhafi közel-keleti kapcsolatépítésbe kezdett, halálakor már az arab világ politikailag mérsékeltebb vezetői között tartották számon. A palesztin–izraeli konfliktussal kapcsolatban egy kétnemzetiségű állam mellett állt ki („Izratina”)."Izratina" - Alakuljon meg a közös izraeli-palesztin állam! – Gazdasági Rádió online, 2009. január 22.
Eközben Kadhafi népszerű afrikai vezetőnek számított, a kontinens egyik legrégebben hatalmon lévő személyiségeként nagy megbecsülésnek örvendett az afrikai országok körében, mint „régi és bölcs, törekvő vezető”. Jó kapcsolatot ápolt Nelson Mandelával és más jelentős személyiségekkel, több pán-afrikai szervezet vezető személyiségének számított (például Afrikai Unió, a korábbi Afrikai Egységszervezet). Sok afrikai a szubszaharai térség államainak nyújtott nagy összegű támogatása, humanitárius tevékenysége révén ismeri. A Kadhafi-érában nagy volt a bevándorlás Líbiába, sok afrikai költözött oda jobb munkalehetőségek reményében. Líbia kedvelt „ugródeszka” a kontinens szegényebb országaiban lakók (főként Ghána és Szomália) számára az európai országok, elsősorban Olaszország felé.