Faller Gusztáv (Budapest, 1930. augusztus 22. – Budapest, 2000. december 2.) magyar bányamérnök, egyetemi tanár, ipari közgazdász-mérnök. A műszaki tudományok kandidátusa (1964), a műszaki tudományok doktora (1974).

Életpályája Az elemi iskolát Várpalotán végezte. Középiskolai tanulmányait a tatai Piarista Gimnáziumban (Gróf Esterházy Miklós Gimnázium) járta ki; 1948-ban jeles eredménnyel érettségizett. 1948-tól a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán folytatta tanulmányait Sopronban.

1951 júniusában kizárták az egyetemről. A kizárás okaként az ún. selmeci hagyományok ápolását, valamint politikai viccek mesélését jelölték meg. 1951–1957 között az ajkai, herendi és a dudari bányáknál dolgozott. 1954-ben bányamérnöki végzettséget szerzett. 1957–1961 között a Sopronban, majd Miskolcon működő Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstan Tanszékén adjunktusa volt. Az 1957/1958-as tanévben a Bánya- és Földmérőmérnöki Karokon működő Diákjóléti Bizottság elnöke volt. 1957–1959 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen ipari közgazdászmérnöki oklevelet szerzett.

1961–1963 között a Bányászati Kutató Intézet (Budapest) Üzemgazdasági Osztályának tudományos munkatársa, majd osztályvezető-helyettese volt. 1963–1981 között a Nehézipari Minisztérium Igazgatási Főosztályán bányászati szakértő, csoportvezető főmérnök, a Műszaki Fejlesztési Főosztály bányászati főosztályvezető-helyettese volt. 1964-ben lett a műszaki tudományok kandidátusa. 1965-től a Magyar Tudományos Akadémia Bányászati Tudományos Bizottságának tagja, 1995-től elnöke volt. 1968-tól a Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat szerkesztőbizottságának tagja volt.

1974-ben a műszaki tudományok doktora lett. 1975-től a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán a bányagazdaságtan és ásványvagyon-gazdálkodás című tantárgyakat adta elő. 1975–1980 között a Magyar Szénbányászati Tröszt Felügyelő Bizottságának elnökhelyettese volt.

1980-tól a Bányászati Világkongresszusok Nemzetközi Szervező Bizottságának tagja, 1989-től tiszteletbeli tagja volt. 1981–1988 között az Ipari Minisztérium főtanácsosa, a bányászati és energetikai szakértői csoport bányászati részlegvezetője volt. 1988-ban nyugdíjba vonult.

1992-től tagja volt a Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kuratóriumának.

Munkássága A minisztériumban a műszaki tudományos kutatást, a bányászat műszaki fejlesztését, az ásványvagyon-gazdálkodás rendjének kialakítását irányította. A bányász szakma szeretete, a technika- és tudománytörténet iránti kiemelt érdeklődése, a hagyományok tisztelete családi indíttatású volt, s így kötődött a Központi Bányászati Múzeumhoz. A múzeumban folyó bányászattörténeti kutatómunkát útmutatásaival, szakmai tanácsaival hatékonyan támogatta, a gyűjteményt értékes adományaival gyarapította. 200-nál több szakcikke jelent meg, nagyobbrészt a Bányászati és Kohászati Lapok (BKL Bányászat) hasábjain, a cikkek egy része bányászattörténeti témájú.

Családja Édesapja Faller Jenő (1894–1966) bányamérnök, szakíró, a soproni Központi Bányászati Múzeum alapító igazgatója volt. Édesanyja Jász Lilla volt. Dédapja Faller Gusztáv (1816–1881) bánya- és kohómérnök, a Selmecbányái Bányászati-Kohászati és Erdészeti Akadémia professzora. 1952-ben kötött házasságot, felesége Horváth Rozália (1930–?), fia Dr. Faller Jenő (1955–).

Temetése a soproni Szent Mihály temetőben zajlott.

Művei A technika fejlődésének főirányai a bányászatban (Budapest, 1961) Az iszaptömedékelés kialakulásáról és hazai fejlődéséről (Faller Jenővel; BKL Bányászat, 1961. 239-244.) Üzemgazdaságtan (Budapest, 1971) A magyar bányagazdaságtan sajátosságai (BKL Bányászat, 1974. 511-516.) Az ásványvagyon-gazdálkodás alapjai (Tóth Miklóssal, Pruzsina Jánossal, Tóth Józseffel; Budapest, 1982) A magyar bányászati műszaki-tudományos kutatás vázlatos fejlődéstörténete és intézményrendszere (BKL Bányászat, 1988. 3-7.) Törvényszerűségek az ásványinyersanyag-gazdaságban (Tóth Józseffel; Budapest, 1996) A magyar bányászat évezredes története. I—III. (társszerző és a szerkesztőbizottság tagja; Budapest, 1996-2001)

Díjai, elismerései

A Nehézipar Kiváló Dolgozója (1964, 1966) Miniszteri Dicséret (1967) Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz fokozat (1967) A Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója (1973) A Bányászat Kiváló Dolgozója (1976) Munka Érdemrend bronz fokozata (1976) Bányász Szolgálati Érdemérem ezüst fokozat (1976) Bányász Dicsőség II. fokozat (Szovjet miniszteri; 1976) Mikovinyi Sámuel-emlékérem (1978) Eötvös Loránd-díj (1979) Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozat (1981) Akadémiai Díj (1981) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1984) Állami Díj (1985) Signum Aureum Universitatis (Miskolc, 1985) Bányász Szolgálati Érdemérem gyémánt fokozat (1986) Bányász Dicsőség I. fokozat (Szovjet miniszteri; 1987) Soltz Vilmos-emlékérem (OMBKE 40 éves tagság; 1990) Ezüst Centenáriumi Emlékérem (OMBKE) (1992) Szent Borbála Érem (1994) a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem díszdoktora (1995) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1995) Jubileumi Egyetemi Emlékérem (Miskolci Egyetem; 1999) Soltz Vilmos-emlékérem (OMBKE 50 éves tagság; 2000) Pro Facultate Rerum Metallicarum (Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar, 2000)

Jegyzetek

Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 https://matarka.hu/koz/ISSN_1417-5398/57k_2001/ISSN_1417-5398_57k_2001_057-124.pdf Veszprém megyei életrajzi lexikon

További információk Dr. Faller Gusztáv (BKL Bányászat, 2001. 95-96.)

Tilhof Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, Ajkarendek, Bakonygyepes, Bódé, Csékút, Padrag, Tósok és Tósokberénd neves személyiségei. Ajka, Ajka és Térsége Civil Szervezetek Szövetsége, 2003. Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Budapest, Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. Műszaki és természettudományi ki kicsoda A-Z. Főszerkesztő: Hetényi Pálné. Budapest, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1995. Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerkesztő: Szluka Emil, Schneider László. Budapest, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.

Kategória:1930-ban született személyek Kategória:2000-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar bányamérnökök Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Eötvös Loránd-díjasok Kategória:Akadémiai díjasok Kategória:Állami díjasok Kategória:A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjének kitüntetettjei