A French house (más néven French touch, filter house vagy tekfunk) a house zene egyik stílusa, amelyet francia zenészek alakítottak ki az 1990-es években.

A stílus az Eurodisco egyik formája, és a késő 1990-es, valamint a 2000-es évek európai tánczenei színterének népszerű irányzata volt. A műfaj meghatározó jellemzői a filter és phaser effektek, amelyeket a késő 1970-es és kora 1980-as évek európai diszkófelvételeiből vett dalmintákat alkalmaznak. A dalok gyakran tartalmaznak eredeti, gyakran felismerhető dallamrészleteket amelyek ezekből a mintákból merítenek, így a műfaj elődeinél gazdagabb harmóniai alapot hoznak létre. A francia house legtöbb felvétele 4/4 ütemben íródik, és egyenletes four-on-the-floor dobokat használ 110–130 BPM ütemű tempótartományban. A francia house kiemelkedő előadói közé tartoznak: Pépé Bradock, Daft Punk, David Guetta, Bob Sinclar, Martin Solveig, Cassius, The Micronauts, The Supermen Lovers, Modjo, Justice, Air, és Étienne de Crécy.

Történet és hatások A francia house-ra hatással volt az amerikai tánczene, az eurodiszkó, valamint a space diszkó stílusok. A space disco különösen népszerű volt Franciaországban az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején, főként olyan előadók révén, mint Cerrone és Sheila and B. Devotion. Az amerikai P-Funk szintén befolyásolta a műfaj hangzását, különösen George Clinton és Bootsy Collins munkássága. A P-Funkot gyakran játszották a diszkóval együtt számos francia diszkóklubban, különösen azután, hogy az Egyesült Államokban lezajlott a Disco Demolition Night.

A Chicago house jacking dance elemei szintén bekerültek a francia house szcénába, és a „jack house” rövid ideig használt leíró kifejezés lett a hangzásra az Egyesült Királyságban. Az 1970-es évek francia popzenéjének hatása – olyan zenészek révén, mint François de Roubaix, Jean-Michel Jarre és Serge Gainsbourg – szintén jól érzékelhető a műfajban.

Thomas Bangalter felvételei a Roulé kiadó számára a francia house legkorábbi példái közé tartoztak. Szólóanyagai, valamint a Daft Punk és a Stardust tagjaként végzett munkája jelentős hatást gyakorolt a francia house szcénára az 1990-es évek közepén és végén.Suzanne Ely, "Return of the Cybermen" Mixmag, July 2006, pp. 94–98. A francia Motorbass duó az elsők között volt Franciaországban, akik főként mintákra és szűrt loopokra épülő house‑felvételeket készítettek, és 1996-ban kiadták mérföldkőnek számító albumukat, a Pansoul-t. A párizsi producer, St. Germain szintén jazz-ihletésű house‑számokat készített. Más ismert francia producerek ebből az időszakból – például François Kevorkian és Laurent Garnier – távol maradtak a kibontakozó francia house irányzattól.

Az Egyesült Királyság tánczenei színtere és az európai DJ-k az 1990-es évek közepén ismerték fel először a francia house kísérleteit, a kereskedelmi siker pedig 1997-ben következett be. A műfaj első nemzetközileg sikeres előadói Daft Punk, Cassius és később Stardust voltak, akik Air-rel együtt szerződést kötöttek a Virgin Records kiadóval. Mindhárom előadó korai megjelenéseihez olyan rendezők készítettek videoklipeket, mint Spike Jonze, Michel Gondry és Alex & Martin.

A klubélet iránti növekvő érdeklődésnek és a nagy kiadók támogatásának köszönhetően a Daft Punk debütáló albuma, a Homework megjelenésekor bekerült a UK Albums Chart top 10-es listájába. A duó végül az Egyesült Királyság legnagyobb példányszámban értékesített francia előadója lett Jean-Michel Jarre óta. A francia hangzás megjelenése egybeesett a tánczene népszerűségének növekedésével az Egyesült Királyságban, ahol ekkoriban az általános elektronikus zene iránti érdeklődés is erősödött.

Kifejezések, eredet és változatok

A „French Touch” kifejezést először 1987 júliusában használták Párizsban. Jean-Claude Lagrèze, a párizsi éjszakai élet fotósa több „French Touch” bulit szervezett a The Palace klubban, hogy az emberek megismerhessék a house zenét. A bulikat DJ Laurent Garnier, Guillaume la Tortue és David Guetta vezették. Az „We Give a French Touch to House” feliratot Éric Morand nyomtatta bomberdzsekire a Fnac Music Dance Division számára 1991-ben.

1996 előtt a „French house” kifejezést Európában „nu-disco”, „disco house” és „new disco” néven emlegették. A „French touch” kifejezést Martin James zenei újságíró tette népszerűvé a Melody Maker hetilapban. 1996-ban használta először Étienne de Crécy debütáló albuma, a Super Discount kritikájában. A kifejezés hamar kedveltté vált a francia médiában, majd 1998-ra széles körben elterjedt az Egyesült Királyság sajtójában is.'French Connections: From Discotheque to Discovery' by Martin James, 2002, Sanctuary Publishing A francia *Libération* napilap és a Radio NRJ Martin Jamest ismerte el a „French Touch” megalkotójaként. A kifejezést később az MTV News egyik különkiadásában is használták, ahol a „French house explosion” jelenséget mutatták be. Bob Sinclar, valamint Air (egy nem-house előadó) és Cassius is szerepeltek az interjúkban. A műsor később az összes MTV helyi csatornán adásba került világszerte, ezzel széles körben elterjesztve a kifejezést és a „French house” hangzást.

1998 és 2001 között a Discobole Records nevű helyi zenebolt közvetlenül Franciaországból importálta a lemezeket, és középosztálybeli klubok – például a City Groove – teljes egészében a műfajnak szentelték programjaikat. Görögországban ezt a zenei stílust „disco house” néven népszerűsítették. 1999-ben számos eseményt tartottak Spanyolország Ibiza szigetén, amely továbbra is rendkívül népszerű úti cél a brit turisták körében.

A francia house három fő produceri stílus kombinációjaként írható le. Az első az, amit a franciák „French house” vagy „French Touch” néven emlegetnek, erősen a space disco hangzására támaszkodva. A második stílus az Euro disco folytatása és modernizálása, Alec R. Costandinos munkáiból merítve inspirációt. A harmadik stílus a mély amerikai house hatását tükrözi, amely a minták hasonló kezelésében és az ismétlődő „funky” hookokban érhető tetten. További variációk és mutációk természetesen később is kialakultak.

A francia house kezdetben megtartotta a „French Touch” hangzást, amely az Euro disco‑szerű vokálokra helyezte a hangsúlyt, miközben háttérbe szorította a „space disco” elemeket. Idővel azonban a legsikeresebb előadók hangzása jelentősen átalakult. Például Bob Sinclar későbbi munkái – köztük a World, Hold On (Children of the Sky) című sláger – már csak távoli kapcsolatot mutatnak az eredeti francia house hangzással. Hasonlóképpen, a Daft Punk és Étienne de Crécy is keményebb, szintetikus hangzást alakított ki, amelyet közvetlenül a techno, az electro és a pop inspirált.

A stílushoz kapcsolódó kiadók

20000st Astralwerks (amerikai piac) Barclay (record label) BASE Records Bromance Chat Boutique Records Crydamoure Diamond Traxx Disques Solid Dynamic Recordings Ed Banger Records F Communications Fiat Lux Live Saver Records Kitsuné Moveltraxx Pont Neuf Records Pro-Zak Trax Record Makers Roche Musique Roulé Smugglers Way Versatile Records Vulture Music We Rock Music Work It Baby

Források

Kategória:Zenei stílusok