Gulyás János (Jászárokszállás, 1927. október 13. – Budapest, 1990. február 7.) magyar író, novellista, kisregényíró.
Életpályája 1927-ben született Jászárokszálláson. Elsősorban újságíróként, szerkesztőként és szépíróként tevékenykedett a magyar kulturális és irodalmi életben.
Munkássága Műveiben és publicisztikáiban gyakran jelentek meg a vidéki élet motívumai, a társadalmi valóság ábrázolása, valamint a mélyből jövő emberi sorsok bemutatása. Íróként a realizmus hagyományait követte, de nagyfokú érzékenységgel fordult a korabeli társadalmi kihívások felé is.
Tanulmányai Közgazdasági felsőfokú tanulmányokat folytatott, így civil életében képzett közgazdászként és pénzügyi szakemberként dolgozott, miközben folyamatosan publikált és írt. Eredeti hivatását tekintve a pénzügyi szférában tevékenykedett, de szellemi vonzáskörébe tartozott az irodalom. Íróként és novellistaként a lírai próza és a modern elbeszélésmód képviselője volt.
Halála és öröksége 1990. február 7-én hunyt el Budapesten. Munkássága szorosan összefonódik a 20. századi magyar sajtó- és irodalomtörténettel, különösen az alföldi írók szellemiségével és a szociográfiai igénnyel megírt prózai művek vonulatával.
Jelentősebb művei Séta az erdőben (elbeszélések, Budapest, 1968) Dél van (elbeszélések, Budapest, 1969) Délutáni hajós (regény, Budapest, 1971) Colin. Repülő szombatok (kisregények, Budapest, 1972) Bizonytalan vendég (novellák, karcolatok, Budapest, 1974) A sárkány nyelve (kisregény, Budapest, 1977) Fű alatt (elbeszélések, Budapest, 1983)
Jegyzetek
További információk
Kategória:Magyar írók Kategória:1927-ben született személyek Kategória:1990-ben elhunyt személyek Kategória:Jászárokszállásiak