bélyegkép|jobbra|300px|Az Azték Birodalom elhelyezkedése Az aztékok mezoamerikai indiánok, akik a mai Mexikó középső és déli részén az amerikai kontinens egyik legkiterjedtebb bennszülött civilizációját hozták létre a 14–15. században, a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán között. Birodalmukat katonai hatalomra alapították. Magukat mexikáknak nevezték, a legenda egyik változata szerint Vitzilopocstli, a törzs főistenének, és egyúttal a harcosok patrónusának utasítására. Az "azték" név a monda szerinti előző hazájukra, Aztlánra utal.
Fővárosukat, Tenocstitlant, a mai Mexikóváros elődjét szigeteken építették fel. Ebből a hatalmas és szervezett városból kiindulva főként déli és keleti irányban hódítottak területeket. Vallási-társadalmi berendezkedésüket, társadalmuk törvényi alapjait a korábban itt élt olmékoktól, és a későbbi, harcosabb szellemű toltékoktól örökölték, illetve vették át.
Az aztékok leszármazottjai a mai napig élnek Mexikóban, számuk 1,5-2 millió körül mozog. Hagyományaik jelentősen eltérnek őseik kultúrájától. A mai aztékok a navatl nyelvet beszélik, amely több elkülönülő változatra oszlik.
A Birodalom kialakulása bélyegkép|jobbra|200px|A Mexikói-medence és Tenocstitlán a spanyol hódítás idején
A 2–12. században vadász- és gyűjtögető nomád népekkel (összefoglaló nevükön a csicsimékekkel) éltek együtt Mexikó északi fennsíkjain, majd dél felé húzódtak. Itt ütköztek össze a toltékokkal, egy hozzájuk hasonlóan agresszív törzzsel (fővárosuk a Mexikóvárostól északra fekvő Tula volt). Idővel az aztékok sikeresen leigázták őket, és átvették katonai szervezetrendszerüket. A 13. században nyomultak be a Mexikói-felföldre, és alig száz év leforgása alatt uralmuk kiterjedt a mai Guatemala határáig.
1300 előtt alapították első fővárosukat, a dombos vidéken fekvő Csapultepeket (jelentése: A szöcskék dombja). Később a Texcoco-tó nyugati partján telepedtek le. A 14. század elején visszavonultak a tó jól védhető szigeteire, és ott alapították meg 1325-ben Tenocstitlánt, ahol ma Mexikó fővárosa fekszik. Katonaállamuk részben más városokkal kötött szövetségben, részben folytonos és igen agresszív hódításokkal számottevő birodalommá nőtt, amelynek lényeges bevételi forrása a leigázott népektől szedett sarc volt.
1376-ban választották meg első uralkodójukat, Akamapicstlit (uralkodása: 1376–1395).
1428-ban megalakították Tenocstitlán, Teskoko és Tlakopán városállamok katonai szövetségét, amiben a vezető szerepet Tenocstitlán vívta ki. Ezzel megalapították az Azték Birodalmat, amely 1521-ig állt fenn. Legnagyobb területét az 1502-ben hatalomra került II. Moctezuma király idején érte el: határait két óceán mosta, lakóinak száma elérte a 2 millió főt.
Az azték uralkodók Acamapichtli azték uralkodó (1376–1395) Huitzilíhuitl, Acamapicstli fia (1395–1416) Csimalpopoka, Huitzilíhuitl fia, Akamapicstli unokája (1416–1427) Itzcóatl, Akamapicstli fia (1427–1440) I. Moktezuma, Huitzilíhuitl unokája (Ilvikamina fia, 1440–1469) Asajakatl, Itzkoatl unokája (1469–1483) Tízoc, Asajakatl öccse (1483–1486) Ahuízotl, Asajakatl öccse (1486–1502) II. Moktezuma, Sokojotzin (Asajakatl fia, (1502–1520) Kvitlávac, II. Moktezuma öccse, (1520) Kvauhtémok, Avitzotl fia, trónfosztva, †1525
Társadalom
A 15–16. századra az aztékok egy hatalmas, despotikus államot hoztak létre, jelentős katonai erővel. A mai Közép-Mexikó szinte minden népét leigázták, így végül 4-5000 kisebb adófizető állam fölött uralkodtak. Ezeket ők látták el nyersanyaggal és különböző árucikkekkel. A harc lételemük volt. Minden felnőtt férfi számára kötelező volt a hadba vonulás, a fiúgyermekeket pedig már ötéves koruktól katonai iskolákban nevelték.
A városok vezetői és a felsőbb réteg tágas és igényesen berendezett házakban éltek, a közemberek szorosan egymás mellé épített, magas falakkal elválasztott lakásokban. A lakosztályok között keskeny utcák és átjárók voltak.
Gyakran hadjáratot indítottak, ha nem volt elég feláldozni való fogoly vagy rabszolga, és nagy ünnep közeledett. A háborút egyébként szent dolognak tartották. Még a hadüzenetet vivő futárok is előjoggal bírtak: mindaddig nem bánthatta senki őket, amíg főutakon közlekedtek, a nagyvárosokban pedig lakoma és pihenőhely várta őket.
bélyegkép|jobbra|300px|Azték harcosok Társadalmuknak négy rétege volt: a harcosok osztálya, élén az uralkodóval; a papok; a köznép: földművesek, kézművesek, művészek, kereskedők. a legalsóbb ranglétrán a háborúk foglyai, a rabszolgák álltak.
A papok igen magas pozíciót töltöttek be az azték társadalmi rendszerben, de elvárták tőlük a szűzies, tiszta életmódot és azt, hogy folyamatosan sanyargassák testüket. Ők állapították meg áldozati rítusok és nagyobb vállalkozások szerencsés időpontjait: mikor lesznek a legkegyesebbek az istenek, mikor ajánlatos háborúba indulni, mikor valószínű a kudarc. Nemcsak csillagjóslással foglalkoztak; ők voltak az írástudók, a tudomány művelői is. A városok élén hadvezérek és papok álltak, közülük a tenocstitláni volt a legtekintélyesebb. A birodalom gyors területi gyarapodása azonban ingatagnak bizonyult: a mindennapos lázadások, adómegtagadások és a büntető hadjáratok lassan aláásták az aztékok hatalmát. Végső fokon ez volt a spanyolok gyors sikerének döntő oka.
Gazdaság
Amikor nem háborúztak, szorgalmas földművelő életet éltek. Mint kiváló mezőgazdászok, öntöztek, mocsarakat csapoltak le. A Teskoko-tó körül teraszosan kialakított földeken kukoricát, zöldségfélét és gyapotot termesztettek; tőlük „örökölte” a világ a pulykát, de ők maguk megették a kutyahúst is. Hogy növeljék az élelmiszerellátást, a tavak vizeiben úszó kerteket (csinampákat) építettek. Ezt a földművelési módszert ma is alkalmazzák Xochimilco körül, Mexikóváros közelében, de ma már főképpen csak virágtermesztésre.
Az Azték Birodalomban beszélt navatl nyelvből származik például a „tomato” (paradicsom) és az „avokádó” szó is. Az aztékok az elsők között fedezték fel, hogy a kakaóbabból finom italt lehet készíteni „chili” (mexikói erőspaprika) és vanília hozzáadásával. A vallási rítusaikhoz szükséges dohánnyal is kereskedtek. Váltópénzként az arannyal töltött madártollat és a kakaóbabot használták. Beszerzői útjaik során a kereskedők fontos hírszerzői feladatot is végeztek.
Vallás bélyeg|Az emberáldozat a Magliabechiano azték kódexben ábrázolva bélyeg|Ketzalkoatl, levegő és teremtő isten emberi formájában, a Borgia kódexből
Az Azték Birodalom lakóinak kultikus életében, vallásában mindig is központi helyet foglalt el a véráldozat. A vérnek misztikus őserőt tulajdonítottak: úgy hitték, a vér működteti az egész mindenséget, ez az az életnedv ami erőt ad a létezésnek.
Az 52-es szám igen különleges volt számukra, hisz a naptárukban is 52 éves ciklusok szerepeltek, a birodalmuk bukását is egy 52-es évre jósolták.
Az aztékoknak rengeteg istenük és istennőjük volt, akiket mind egy vagy több tevékenységhez, illetve természeti jelenséghez kapcsoltak. Hitük szerint a bőséges termés, a katonai siker, az egyéni boldogulás, egyszóval életük minden elképzelhető eleme egy-egy megfelelő isten kegyétől függött. Társadalmi fejlődésük során isteneik panteonja egyre gyarapodott: mivel gyakran a meghódított területek vallási kultuszait is beolvasztották a magukéba, számos isten szinte ugyanazt a feladatot látta el. Az istenek szövevényes viszonyban álltak egymással az általuk patronált jelenségek, "felügyelt" dolgok, vagy rokonság alapján. Sok isten a földművelés valamilyen ágának felelőse, védelmezője volt, mivel ez volt az aztékok megélhetésének alapja.
Legfőbb istenük Nezavalkojotl, a láthatatlan, teremtő isten volt, akit csak a legnagyobb szükségben szólítottak meg. Az égatyát és éganyát Tonakatekutlinak és Tonakaivatlnak, vagy (Omelekutlinak és Omekivatlnak is) nevezték. Kettejük fia az emberiség teremtője, Ketzalkóatl, aki jelentős kultusszal bírt. Ketzalkóatl a tolték törzsek régi, hosszú orrú istenét (az éjszakai égbolt megszemélyesítőjét), a maják, illetve a kicse-maják (Popol Vuh) Kukulkán vagy Kukumatz néven ismerték. Tenocstitlán lakóinak legfőbb hadi istene Vitzilopocstli volt, de egyben napisten, és a hajnalcsillag és minden déli csillag képviselője is. Ő volt az, aki legyőzte nővérét a holdistennőt, és megalapította a véres emberáldozatokat. Vitzilopocstlinak volt a legnagyobb kultusza az aztékok között. Tezkatlipoka, a féllábú isten (akinek a másik lábát az alvilág becsapódó ajtaja vágta le, amikor mint a lemenő nap istene az alvilágba szállt), a nava törzsek mindenható istene volt. Tezkatlipoka sok mindent képviselt: a jutalmazást, a büntetést, az északot és az éjszakát, a halált, a hideget, a háborút, az ünnepeket és a tivornyákat, de az örök ifjúságot is. Neve a négy égtájhoz kapcsolódott: észak volt a fekete Tezkatlipoka; kelet a fehér Tezkatlipoka (ellenfele Ketzalkóatl); nyugat a vörös Tezkatlipoka (Sipe, a termékenységisten); dél a kék Tezkatlipoka (Vitzilopocstli, a háború istene). Ketzalkóatl viszonyát Tezkatlipokához kettőjük csillagtermészete is meghatározta: Tezkatlipokához a Nagy-Göncöl volt hozzárendelve, Ketzalkoatlhoz a Skorpió állatövi jegye. Ketten egyszerre azonban soha nem voltak az égen, csak felváltva.Tlalok eső- és mennydörgés-isten valószínűleg már Teotivakánban nagy szerepet játszott. Segédei, a Thalkvesek osztották ki az eső különböző fajtáit. Felesége, Csalcsiutlikve a drágakő ruhájú istennő, a vizek úrnője. Az esőistenhez hasonlóan a tavaszistennek, Sipének (nyugat vörös Tezcatlipocája) is régtől fogva jelentős szerep jutott. A „meggyötört istennek” (aki minden ősszel újra meg újra meghal) egy hadifoglyot áldoztak. Lenyúzták a bőrét, amelyet az áldozatot bemutató pap magára öltött, ezzel jelképezve a természet körforgását. Csikomekoatl, a „Két kígyó” volt a gazdaság alapját jelentő kukorica istennője, a holdat és a csillagokat pedig Koatlikve istennő szülte. Az istenek legtöbbje, mint hírvivőjük, Csak Mool is, minden, az aztékokkal rokon hitvilágban megjelenik; Csak Mool fekvő vagy ülő szoboralakja megtalálható a yucatáni romok között is. Ezek mellett számos termékenység-, növekedés-, gyógyítás-, tűz- és más természetistenség népesítette be az aztékok panteonját.
Azték pantheon Amimitl (tavak és halászok istene) Atlakoja (aszályisten) Aviateto (öt gyönyöristen csoportja) Makvilkvetzpalin (Öt gyík) Makvilkozkakvautli (Öt keselyű) Makviltocstli (Öt nyúl) Makvilsocsitl (Öt virág, az ötös első számú tagja, játékok, virágok és gyönyörök istene, de aranyeret és nemi betegségeket okoz) Makvilmalinalji (Öt fű) Capotlán Tenan (Capotlán anyja, Capotlán város istennője) Citzimime (csillagdémonok) Csalcsiutlikve (Jadeszoknyás nő, vizek istennője, időjárás egyik vezérlője, szülés és születés védnöke) Csikomekoatl (vagy Silonen, Hét kígyó, Csalcsiutlikve megjelenési formája, a kukorica, és általában az étel védnöke) Ehekatl (Szél ura, Ketzalkoatl megjelenési formája, az eső hírnöke) Ilamatekutli (Idős asszony, öreg istenanya) Itzpapalotl (Obszidiánpillangó, az obszidiántőrrel elvégzett áldozatok védnöke, a háború istennője) Itzlakoliuki-Iskimilji (Görbe obszidiánkés, fagy és hó, fenyítés és kövezés, vakság istene) Jakatekutli (Nagyorr ura, a kereskedők istene) Ketzalkóatl (Tollas (vagy Drága-) kígyó, a szél ura, gazdag legendáriummal) Kenteotl (az istenek anyja; termékenység) Kilaztli (Ilmatekutli egyik megnevezése) Koatlikve (Kígyószoknyás nő, hadisten, Vitzilopocstli és még számos isten anyja) Kojolsauki (Haragos arcú, holdistennő, Koatlikve egyik leánya) Kosolsaukvi (holdistennő) Majavel (Magvej istennője, a virágzó magvejA magvej az a növény, amelyből a pulquét állították elő védnöke) Miktlánszivatl (Miktlán úrnője, Miktlántekutli felesége) Miktlántekutli (Miktlán ura, az Alvilág és halál istene) Miktekaszivatl (Miktlánszivatl egyik névváltozata) Miskoatl, (Felhőkígyó, a vadászat ősi istene, az azték panteonban jövevény, az otomik és csicsimékek első számú istene) Nanavatzin (az isten, aki feláldozta magát, hogy a Nap felkelhessen) Oktli (a pulque istene)