Az Illés-együttes az 1960-as és 1970-es évek legnépszerűbb magyar beatzenekara. Nevükben hivatalosan is szerepel az „együttes” szó, nem pusztán csak „Illés” önmagában: elnevezésüket 1971-ben változtatták meg Illés-zenekarról Illés-együttesre. (A kötőjeles írásmódot az teszi lehetővé, hogy az alapítóról kapta a nevét.)
Története A kezdetek (1957–1964)
Az Illés-zenekar családi zenekarként alakult 1957-ben, a zongorán Illés Lajos, szaxofonon pedig testvére, Illés KárolyElhunyt az Illés zenekar alapítója játszott. A családi zenekarban további tagként Zsiga István gitározott. Az együttes – ahogy a korszakban szokásos volt – a családi nevet választotta nevének (Tabányi Mihály és zenekara, Holéczy zenekar, Balassa zenekar, Benkó együttes). Illés Károly a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium zenekarában is játszott. Az együttes a korszak ismertebb külföldi dalait játszotta: dixielandet, olasz slágereket, örökzöldeket, Shadows- és Hurricanes-dalokat. Fellépéseiket klubokban, az Alkotmány utcai technikumban, középiskolai bulikban, egyetemi rendezvényeken tartották. A következő változás akkor következett be, amikor a Budapesti Műszaki Egyetem zenekarává léptek elő. Az Illés testvérekhez ekkor csatlakozott Nényei Tass (basszusgitár, hawaii gitár), Farkas Ádám és Halász Gyula (gitár), Rozinszky Csaba, majd Körmendi János (dob). (Az együttesből egyedül Illés Károly nem volt egyetemi hallgató). jobbra|bélyegkép|265px|Illés Lajos (1970) 1962 és 1963 között a repertoárjuk a Beatles, a Szabad Európa Rádió és a luxemburgi rádió hatására kibővült, a Bercsényi Klubban tartottak előadásokat, emellett a Petőfi Sándor utcai Építők klubjában is rendszeresen felléptek. Ezeknek a fellépéseknek köszönhetően a fővárosban egyre népszerűbbek lettek, telt házas koncerteket adtak. Az 1963-as Sportcsarnokbeli amatőr fesztiválon aranyérmet nyertek. A másik aranyérmes a Metro együttes volt. A rendezvényen felléptek még a kor jelentősebb amatőr zenekarai, énekesei, mint a Scampolo, a Benkó Dixieland Band, az Omega, aki egy gimnazista lányt (Koncz Zsuzsát) kísért, valamint Zalatnay Sarolta. Koncz Zsuzsa 1963-ban csatlakozott a zenekarhoz, akinek révén tovább bővült a zenekar repertoárja. Sportcsarnokbeli szereplésük miatt (a közönség őrjöngött) az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztálya (APO) 1963-as egyik ülése foglalkozott az Illés-együttes feloszlatásának lehetőségével is.Szőnyei Tamás: Titkosszolgák a magyar rock körül
1964-ben Farkas Ádám gitáros egyik napról a másikra bejelentette, hogy kilép az együttesből, mert a diplomamunkáját kellett elkészítenie. A megüresedett helyre Koncz Zsuzsa Bródy Jánost ajánlotta, akivel 1963 nyarán, Balatongyörökön ismerkedett meg. Érdekesség, hogy Bródy első bemutatkozása a próbán balul ütött ki, a zongora ráesett a lábára, így a további próbákon törött lábbal játszott. Ugyanebben az évben megszületett első lemezfelvételük is, a Long Tall Sally (Koncz Zsuzsa énekével), és a Little Richard/Chapel of Love (Koncz Zsuzsa és Ács Ildikó énekével), valamint két instrumentális Illés Lajos-alkotás, a 64, és az Ostinato. Ekkor már a dobos Körmendi János volt. Körmendi csatlakozásával az együttes Fats Domino dalait is felvette műsorába. A koncerteken néha fellépett vendégművészként, kisegítőként Szörényi Levente is, aki Gergely Ági révén ismerkedett meg a zenekarral: a szünetekben Adriano Celentano-nótákat adott elő.
1964-ben komoly válság következett be az együttes életében. Többen befejezték egyetemi tanulmányaikat (köztük Illés Lajos is), a zenekar válaszút elé került: profi vagy amatőr? Az Illés testvérek Körmendi Jánossal együtt profiként zenéltek tovább, ugyanakkor a többi tag megalapította a Strings együttest, és továbbiakban a klubot, a kollégium felszerelésit is megtartották maguknak. Illésék felszerelés, helyiség és zenészek nélkül maradtak. Tetézte a bajt, hogy ebben a helyzetben Koncz Zsuzsa is elpártolt tőlük.
A későbbi fellépéseken Szörényi Levente – akit akkoriban „a kis Buddy Holly”-nak hívtak – már állandó vendég volt. Bródy így emlékezett vissza erre az időre: „Eleinte nem nagyon szerettem, mert ha lejött, elkérte a gitáromat, óriási showt csinált, eltépte a húrjaimat, levetette magát a földre, aztán visszaadta a gitárt, és azt mondta, ne haragudj! És a gitáron nem volt húr. Amikor aztán az első próbán Szabolccsal elénekelte az It's All Over Nowt, akkor éreztem, hogy alapvetően jó srác és érdemes vele együtt zenélni.”
A legendás Illés (1965–1973)
1965 elejére az Illés-együttes lépéshátrányba került megfelelő felszerelés és klub, valamint állandó zenészek nélkül a többi beatzenekarhoz képest. Illés Lajos úgy döntött, hogy meghívja Szörényi Leventét az együttesbe állandó tagként, aki azonban csak úgy vállalta a tagságot, ha testvérét is felveszi az együttes. Illés ebbe beleegyezett, így 1965 januárjában a két Szörényi csatlakozott az együtteshez (a zenekar ekkori felállása még mindig nem végleges: Illés Lajos, Illés Károly, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bródy János és Körmendi János), a repertoárt jelentősen felfrissítették, Beatles, Kinks, The Animals, Pretty Things számokat játszottak. balra|bélyegkép|265px|Bródy János (1970) Sikerült egy állandó klubot is szerezniük, a kőbányai Törekvés Klubban, majd az Eötvös utcai Vasas klubban léptek fel rendszeresen, valamint sikerült az akkor híres Syconor helyére bekerülniük a Boschba vasárnaponként, szombati naponként pedig már újra a Várban zenélhettek. Újra felkerültek a popzene élvonalához. jobbra|bélyegkép|265px|Szörényi Levente (1970) Szörényi Levente Bródy Jánossal azon gondolkodott, hogy saját számokat írnak, bár még Szörényi Levente első számát, az „Alvajáró”-t (szövegírója: Hajnal István) a SanzonbizottságA Művelődésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó Színházi és Zenei Főigazgatóság 1959-ben alapította meg a hírhedt Táncdal- és Sanzonbizottságot, amely a korabeli könnyűzenei szakma számára meghatározó cenzúra szerepét töltötte be: Herczeg Márk - A Szellemvasút című számot először elkaszálták, mondván, a szöveg szerint a szellemvasút nem is olyan rossz, mint a mindennapi szocialista Magyarország (444.hu, 2019.01.20.) többszöri átalakítás után sem engedélyezte, de a Hungarotonnál elkészíthettek több kislemezt is, köztük saját – ekkor még csak instrumentális – számokkal (A Protonok tánca (Illés L.) – Séta az arany húrokon (Szörényi L.) – Little baby (Shannon–Bennet) – Bucket seats (Routers) kislemezt, a Summertime (Gershwin) – A magányos (Szörényi L.), valamint a Johnny guitar (Young–Lee) – Üzenet Eddynek (Szörényi L.) számokat tartalmazó kislemezeket).
1965 nyarán három hónapos szerződéssel esténként a nógrádverőcei Expressz ifjúsági táborban léptek fel, (ekkor már Pásztory Zoltán dobolt, akit Szörényi Levente csalt el az Operettszínháztól), itt született meg a hazai beat-zene: Bródy és Szörényi felköltözött a diákszálló lapos tetejére, és megírták az első közös dalaikat. (Óh mondd, Légy jó kicsit hozzám, Az utcán). Az „Óh mondd” számot először a „Bosch”-ban énekelték el, a közönség nem reagált rájuk, a dallam, a ritmus alig különbözött az angol zeneszámoktól, a szövegek pedig a korabeli technika recsegése, torzítása, a nagy zaj, és főleg a tánc miatt nem volt feltűnő.
Ebben az évben megnyerték a salgótarjáni amatőr zenei fesztivált, felvették az első magyar nyelvű beat-kislemezt, a Bacsó Péter rendezte „Szerelmes biciklisták” című film egyik dalát (Táskarádió (Fényes Sz.–Bacsó P.)). A filmben az Illés-együttes is látható volt. 1965-ben, bár a Sanzonbizottság többször visszautasította, a Magyar Televízió egyik műsorában ennek ellenére leadták a „Rohan az idő” című dalukat Koncz Zsuzsa előadásában.Koncz Zsuzsa visszaemlékezése szerint, a televízióba úgy került a dal, hogy őt kereste meg az Magyar Televízió szerkesztője egy dal eléneklésére a szilveszteri műsorba, de miután ezt nem vállalta, lehetősége nyílt egy másik dal választátására, így kereste meg az általa akkor már jól ismert Szörényi Leventét, és énekelte el végül a Rohan az időt. Koncz Zsuzsa: Ha engedünk a cenzúrának, akkor már nem vagyunk önmagunk (Index.hu, 2020. július 21.) A dalnak olyan sikere lett, hogy meg kellett ismételni, ezért a Hungaroton 1966–ban ki is adta (Rohan az idő (Szörényi L.–S. Nagy I.) – I who have nothing (Leiber–Stoller), Koncz Zsuzsa énekével, az elsőt az Illés, a másodikat a Metro együttes kíséretében) balra|bélyegkép|265px|Szörényi Szabolcs (1970) A Magyar Rádióban lehetőséget kaptak arra, hogy stúdióban négy számukat rögzítsék. Egy lejátszás után a dalok olyan népszerűek lettek, hogy a Hungaroton is kiadta a számokat egy EP-n, (Légy jó kicsit hozzám (Szörényi L.–Bródy J.) – Ó, mondd (Szörényi L.–Bródy J.) – Az utcán (Szörényi L.–Bródy J.) – Mindig veled (Szörényi L.–Bródy J.)), ez volt az Illés-együttes első olyan lemeze, melyet kizárólag az Illés-együttes írt és énekelt. A csata eldőlt, a magyar nyelvű beat-zene tért hódított. jobbra|bélyegkép|265px|Pásztory Zoltán (1970) Az Illés-együttes életében még két jelentősebb rendezvény következett be: az első a nyári Kisstadionbeli „Gitárpárbaj”, ahol a régi hagyományos tánczenét éneklő előadókat kifütyülték, a beatzenekarokat viszont éltették. Az Illés-együttes volt az egyetlen, aki az angol számok mellett magyar nyelvű számot is elénekelt (Légy jó kicsit hozzám). A másik esemény az I. Táncdalfesztivál volt, ahol Szörényi Levente énekével egy országot osztott meg, a „fáj–fáj–fáj” „Még fáj minden csók” című számával. Ezen a fesztiválon Koncz Zsuzsa által énekelt dalokat is kísérték. (Négy év után (Szörényi L.–Bródy J.) – Nincsen olyan ember (Payer–S. Nagy I.)) Még ebben az évben kiadták kislemezen a „Különös lány” (Szörényi L.– Bródy J.), az „Itt állok egymagam” (Szörényi L.– Bródy J.), valamint az „Igen” (Szörényi L.–Bródy) és a „Nyári mese” (Szörényi L.–Bródy J.) című számokat. 1966 decemberében hat dallal szerepeltek az Ifjúsági Magazin Top 10 listáján.
Az együttes hihetetlen népszerűségre tett szert, 1967-ben sorban adták ki slágereiket. A vásznon az Ezek a fiatalok című Banovich Tamás rendezte filmben debütáltak. (A filmből LP készült, azóta ezt tekintik az Illés első nagylemezének.)
A II. Táncdalfesztiválon azonban nem vehettek részt, mert egy tévéműsorban (Show-hivatal) Szörényi Levente az Illés zenéjét elhatárolta a tánczene világától, és ezek után Vitray Tamással komolyabban összeszólalkoztak. A pletykák szerint neki írta később az Illés-együttes a „Ne gondold” című dalt.Az Illés zenekar beszólt VitraynakSzarszagban születtek a legszebb Szörényi-slágerek Ez a dal hihetetlen népszerűségre tett szert, 11 hónapig szerepelt a slágerlistán. Megszülettek az olyan számaik, mint a Nézz rám, Keresem a szót, Nem érdekel, amit mondsz; Eljöttél, az „Ezek a fiatalok” filmben felhangzó Láss, láss, ne csak nézz, a Sárga rózsa, a Bolond lány, a Fáradt vagyok, a Néma szerelem és a Miszter Alkohol. Az együttes és Koncz Zsuzsa egymást erősítette. Ebben az évben még elkészítették Petrovics Emillel a „Szevasz, Vera!” című Herskó János-film zenéjét is. 1967. október 10-én a zenekar a grazi magyar napokon, utána pedig a bécsi Collegium Hungaricumban adott koncertet, elsöprő sikerrel. Zenéjük megkülönböztetésére ebben az évben használták először a semmitmondó „ex–music” megjelölést is. Az év végi Ifjúsági Magazin és Magyar Ifjúság szavazatán az olvasók a legjobb zenekarnak választották meg őket.
Bár ebben az időszakban az Illés-együttes zenéjében, és főleg szövegében még nem található meg az a tudatosság, mint a későbbi számaikban, dalaik inkább életérzésekről, vágyakról szólnak, ennek ellenére dalaik mozgósító erővel bírnak korosztályukban. Létrejött az Illés jelenség.