A foszfolambán (röviden PLN vagy PLB) mikrofehárje, melyet a PLN gén kódol. 52 aminosacas integrált membránfehérje, mely a -áramlást szabályozza a szívizom sejtjeinek endoplazmatikus retikulumában. Funkció A fehérje pentamer, és a cAMP-dependens fehérjekináz A (PKA) fő szubsztrátja. Foszforilálatlan állapotban a szívizom endoplazmatikusretikulum--ATPázának (SERCA2a) inhibitora, vagyis gátolja a kalciumtranszportot a citoszol és az endoplazmatikus retikulum közt. Foszforilált állapotban a SERCA2a növeli a kalciumfelvételt az endoplazmatikus retikulumba, hozzájárulva a szívben a β-agonisták okozta luzitrop válaszhoz a szívben. A fehérje a diasztole fő szabályzója. Mutciói genetikai eredetű (1P típusú) dilatatív kardiomiopátiát okoznak visszatérő kongesztív szívelégtelenséggel.
A foszfolambán PKA általi foszforilálása megszünteti SERCA2a-gátló képességét. Így a PKA-aktivátorok, például a β-adrenerg agonisták – amilyen például a szimpatikus stimulációkor keletkező adrenalin – növelheti a szívizomsejt-ellazulás sebességét. Ezenkívül a SERCA2a nagyobb aktivitása miatt a következő akciós potenciál nagyobb kalciumfelszabadítást okoz, növelve az összehúzódást (pozitív inotrop hatás). A foszforilálatlan foszfolambán képes a SERCA2a-val való kölcsönhatásra és a SERCA2-gátlásra. Így a foszforilálatlan foszfolambán hatása a kontraktilitás és az izomellazulás csökkentése, amely csökkenti a verőtérfogatot, illetve a szívfrekvenciát.
Klinikai jelentőség A foszfolambán knockoutja állatokban hiperdinamikus szívet okoz kevés látható negatív következménnyel.
Emberben a PLN mutációi örökletes dilatatív kardiomiopátiát okoznak kongesztív szívelégtelenséggel. Történet A foszfolambánt Arnold Martin Katz kutatócsoportja fedezte fel 1974-ben. Kölcsönhatások A PLN kölcsönhat a szarkolipinnel, a SERCA1-gyel és a SERCA2a-val. Jegyzetek
Fordítás
További információk – a humán szívfoszfolambánról a PDB-ben elérhető szerkezeti információk áttekintése