Constantin Daniel Rosenthal (született: Rosenthal Dávid; Pest, 1820 – Pest, 1851. július 23.) magyarországi születésű zsidó festő és szobrász, az 1848-as havasalföldi forradalom alakja, aki leginkább portréiról, valamint román romantikus nacionalista témájú alkotásairól ismert.
Életpályája Korai évei Egy pesti zsidó kereskedőcsaládban született (a város ekkor a Habsburg Birodalom része volt). Tizenhét éves korában elhagyta a várost, hogy a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanuljon, ahol régészeti rajzot tanult (tanulmányait 1839-ben fejezte be). Itt ismerkedett meg első román barátjával, Ioan D. Negulici festővel.
Rosenthal 1842 körül érkezett Bukarestbe, Havasalföld fővárosába, ahol feltehetően megbízást kapott egy hosszabb bojárportré-sorozat első darabjának megfestésére. Negulici révén kapcsolatba került a helyi liberális-radikális körökkel, és szoros barátságot kötött C. A. Rosettivel.
Mivel nem volt elégedett olajfestési technikájával, 1844 végén Franciaországba utazott, Párizsban művészeti kurzusokat látogatott, valamint részt vett a nacionalista és radikális eszméket valló havasalföldi és moldvai diákok összejövetelein. Elkísérte őt Rosetti is, aki így méltatta Rosenthal munkamorálját:
> „Sok román van itt, [de] egyiküknek sem kell elviselnie azt a hideget, amit Rosenthalnak [a szállásán]. Különös, hogyan ad erőt a nemes cél... valóban számtalan ékes bizonyíték van arra, hogy ez az ember naggyá válik!”
Valószínűleg erre az időszakra tehető annak a csoportportréjának a keletkezése (amely kizárólag litográfia formájában maradt fenn), amelyen Rosetti átöleli magát Rosenthalt és egy harmadik, ismeretlen személyt. Rosenthal frígiai sapkát viselve ábrázolta önmagát.
A havasalföldi forradalom 1846-ban műveinek bevételeiből angliai utazást tett. Párizsba visszatérve értesült családja anyagi ellehetetlenüléséről, ezért 1847 elején Budapestre utazott, majd a nyáron Mehádiára, augusztusban pedig Bukarestbe ment. Rosenthal ismét csatlakozott a radikális körökhöz, ezúttal a Frăția titkos társaság tagjaként, amely akkoriban Iancu Văcărescu elnökletével irodalmi társaságnak álcázta magát. Vasile Alecsandri megbízásából dagerrotípia alapján megfestette az elhunyt Elena Negri portréját, valamint elkészítette Anica Manu, Iancu Manu aga feleségének arcképét is.
A forradalom kitörésekor Rosenthalt elkerülte a Gheorghe Bibescu fejedelem által elrendelt megtorlás első hulláma, mivel osztrák útlevéllel rendelkezett. 1848. június 18-án, nem sokkal azután, hogy az ideiglenes kormány átvette a hatalmat, Rosenthal havasalföldi (elméletben román, mivel az új adminisztratív testület a két dunai fejedelemség egyesítését tűzte ki célul) állampolgárságért folyamodott. A honosítási okirat ezt úgy indokolta, hogy tekintetbe vették „tehetségét és a forradalomban játszott aktív szerepét”. Rosettivel folytatott levelezésében később így vallott erről: „Soha nem gondoltam volna, hogy annyira havasalföldi lehetek, mint amilyen most vagyok”.
A kormány megbízta egy bukaresti diadalív megtervezésével a forradalom sikerének megünneplésére, valamint vélhetően egy Szabadság-szobor megalkotásával is (ez utóbbi terve csak Theodor Aman egy akvarelljén, a Dezrobirea Țiganilor [„A cigányok felszabadítása”] című képen maradt fenn).
Száműzetése Szeptember végén, miután az oszmán csapatok felléptek a forradalom ellen, a legtöbb radikálist letartóztatták, és kishajókon a Dunán keresztül különböző száműzetési helyekre szállították. Rosenthal nyilvánosan kérte, hogy csatlakozhasson hozzájuk, de azt a választ kapta, hogy még mindig osztrák védelem alatt áll, és bár kérte, hogy tekintsenek rá havasalföldiként, megtagadták a hajóra szállását. Ezt követően Rosetti feleségével, Mariával a part mentén követte a hajókat Giurgiutól Svinițáig, ahol meggyőzték az osztrák polgármestert, hogy fegyverezze le az oszmán őröket, és engedje szabadon a foglyokat.
Visszatért Pest-Budára, ahol ekkor még tartott az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, majd 1850 májusában Párizsba utazott, ahol csatlakozott a román emigránsok propagandamunkájához. Ebből az időszakból származnak leghíresebb festményei, két nemzeti allegória: a România revoluționară („A forradalmi Románia”, amely egyben Maria Rosetti portréja is) és a România rupându-și cătușele pe Câmpia Libertății („Románia széttöri bilincseit a Szabadság mezején”).
Üldöztetése és halála Anyagi forrásai hamarosan kimerültek, így Svájcba távozott: 1850 végén egy ideig Porrentruy városában élt, mielőtt 1851 első napjaiban Fribourgba, majd Churba ment volna. Júliusig Grazban tartózkodott, ahol a kritikusok részéről már némi figyelemben részesült, majd úgy döntött, visszatér Havasalföldre, hogy megpróbálja újjáéleszteni a radikális mozgalmat.
Tervét a Második Francia Köztársaság kémei fedték fel (amely ekkor már Louis-Napoléon Bonaparte herceg-elnök fennhatósága alatt állt), akik Párizsban felbontották és elolvasták Rosenthal levelezését. Az osztrák hatóságok pesti tartózkodása idején letartóztatták a festőt „meggondolatlan politikai kijelentéseire” hivatkozva. Annak ellenére, hogy kényszerítették kapcsolatai felfedésére, megtagadta a vallomástételt, és halálra kínozták; holttestét soha nem adták ki a családjának.
1878-ban Maria Rosetti cikket írt a Mama și Copilul című folyóiratba, amelyben így emlékezett meg elhunyt barátjáról:
> „[Rosenthal] az egyik legkiválóbb és leghűségesebb ember volt, akit Isten a saját képmására teremtett. Romániáért és annak szabadságáért halt meg; a román barátaiért halt meg. [...] Ez a barát, ez a fiú, Románia e mártírja egy izraelita volt. A neve Daniel Rosenthal volt.”
Jegyzetek
Kategória:1820-ban született személyek Kategória:1851-ben elhunyt személyek Kategória:Romániai magyar festők Kategória:Romániai magyar szobrászok Kategória:Romantikus festők Kategória:Román festők Kategória:Osztrák festők Kategória:Budapesten született személyek