Szemere József, születési és 1902-ig használt nevén Schwartz József (Debrecen, 1880. április 19. – Budapest, Józsefváros, 1939. április 19.) hegedűművész, zenetanár, zeneszerző, zeneiskola-igazgató. Kiemelkedő szerepet játszott a magyarországi magán-zeneoktatás intézményesítésében, valamint a zenei tehetséggondozásban; iskolájából indult el a világhírű Léner-vonósnégyes tagjainak karrierje is.
Életpályája Schwartz Lipót és Silbermann Laura (1846–1909) fiaként született. Szülei elváltak, nővére Schvarcz Zseni (1875–1958) volt. Zenei pályáját szülővárosában, Debrecenben kezdte, ahol hegedűművészként szerzett hírnevet. Fiatalon zeneszerzéssel is foglalkozott: 1904-ben a helyi sajtó nagy elismeréssel számolt be Debreceni nóták címet viselő dalciklusáról, amellyel zeneszerzőként is bemutatkozott a nyilvánosságnak. Művészi ambíciói és pedagógiai elhivatottsága a fővárosba vezették, ahol államilag képesített okleveles zenetanári diplomát szerzett. Tanárai a Zeneakadémián Bloch József és Kemény Rezső voltak.
1906 szeptemberétől néhány héten át Somogyi Mór zene-konzervatóriumában vállalt oktatói munkát. Innen azonban rövid időn belül távozott; a sajtóban megjelentetett nyilatkozata szerint döntését az intézményben tapasztalt „botrányos és tarthatatlan állapotok”, valamint komoly művészi és pedagógiai nézeteltérések indokolták. Ez a tapasztalat is közrejátszhatott abban, hogy egy évvel később, 1907-ben saját, szigorú szakmai elveken alapuló iskolát alapított.
A Somogyi-féle konzervatóriumból való kilépését követően, 1907 szeptemberében a főváros szívében, a VII. kerületi Király utca 67. szám alatt hívta életre saját magán-zeneiskoláját. Az intézmény hivatalos neve Szemere József igazgatása alatt álló Zeneintézet lett. Az iskola gyorsan szakmai elismertséget szerzett, mivel tantervét közvetlenül az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia előkészítő tanfolyamaként építette fel, biztosítva a közvetlen átjárást a legmagasabb szintű zenei képzésbe. Az intézmény hallgatói létszáma rohamosan emelkedett: míg az 1910/1911-es tanévben 149 diák látogatta a kurzusokat, a következő évre a tanulók száma már elérte a 212 főt.Statisztikai Évkönyv, 1911Magyar Statisztikai Évkönyv, Budapest, 1914
Az általa vezetett Zeneintézet az 1917/1918-as tanév végén, 1918-ban szűnt meg. Bezárásában közrejátszott az első világháború végi gazdasági és szénhiányos krízis, a húzónevekké vált vezető tanárok (Smilovits és Hartmann) távozása, valamint az 1918–1919-es politikai fordulatok zeneoktatási államosítási és centralizációs hulláma, amely felszámolta a budapesti magániskolák jelentős részét.
A háború után a Kálvin téren Kultura hangszer- és zongoraterem néven nyitotta meg saját üzletét. A cégben társtulajdonosként és üzlettársként a felesége, Szemere Józsefné is hivatalosan szerepelt a cégbírósági bejegyzések szerint.
Halálát szívizom-elfajulás okozta.
A Kozma utcai izraelita temetőben (26-3-37) nyugszik.
Családja 1909. október 14-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Reményi Margittal, Reményi Mihály hangszergyáros és Morgenstern Mária lányával. Esküvői tanúja Rátkai Márton volt. Lányuk Szemere Klára (1911–1971) volt, akinek első férje, Szulner Béla munkaszolgálatosként meghalt az orosz harctéren, második dr. Fazekas Pál volt.
Jegyzetek
Források
Szemere József igazgatása alatt álló Zeneintézet hivatalos értesítői (1913–1918). Weiss L. és F. Nyomda, Budapest
Kategória:Magyar hegedűsök Kategória:Magyar zenepedagógusok Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1939-ben elhunyt személyek Kategória:Debreceniek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek